Meg másegyéb lefejezések. Namármost, vannak köztünk egyes egyedek akik kifejezetten szeretik a pókert. Meg másegyéb egyedek akik nem kifejezetten nem szeretik. Hehe. De ez most engem nem érdekel, mert:
Van egy jókis rövidítés-szótáram pókerben újaknak és kevésbé, amiben akadnak vicces és nem annyira kifejezések. Párat beküldök sample-nek, csak az A és B betűkből, kizárólag, hogy el tudjátok dönteni, hogy megpróbálkoztok e majd kurzorvégre kapni klikkelés formájában a linket amit majd a végén az arcotok redői közé csapok. Például ha két ász van a kezedben, az szerintük American Airlines. Na a hülye egoista arrogánsak.
Ász-Bubi (ez annyira szarul néz ki lenézve, hogy innentől a végtelenig Jack lesz és marad) szerintük Ajax, ezen szakadtam egy sort bár valószínűleg csak a mélyentisztelt Eddie Izzard műsorainak köszönhetően. Na, ezenkívül még gyorsemlítésre méltó a Bike, mint A2345-sor, a Bad Beat (amikor szerencsével megszabnak), valamint az is, hogy a szarabbfajta kártyákat egyszerűen üresnek nevezi (Blank). Na most megszegem az ígéretem, és becopizok egyet a D-ből:
Dead Man's Hand
Two pair - Aces and Eights (The hand Wild Bill Hickock was holding when Jack McCall shot him in the back).
Hát ennyit erről. Ha nem érdekelt így jártál. Különben klikk ide ha tovább böngésznél. Na azért a legtöbb nem különösebben humoros :P Na ennyi volt a móka mára.
Mert mi mást tehetne az ember egy ilyen csodásan gyermekded vasárnapon, minthogy bújja az obszcénebbnél obszcénebb szavak szinonímáit! Mert ugye épp keresett ott valamit és ha már ottvan akkor mért ne üsse be, hogy "ef kukac esz"! Mert az olyan vicces. És ha már azon is túlvan, akkor nincs meg nem állás! ÉS természetesen kizárólag ismeretterjesztés céljából postolom ki, hogy kifinomultabban tudjatok anyázni (mamucizni, mutizni).
Igen, tisztában vagyok vele, hogy ez engem is teljesmértékben minősít, dehát engem úgysem érdekel. Meg különben is, idézőjelbe raktam. Ha másik oldalról - vagy akárhonnan máshonnan - idézek ilyesmit az nem prosztóság, meg nem is számít káromkodásnak se. Á dehogy. Cserébe felkiáltójellel jelöltem az "ikszdé" kategóriájúakat, amelyek mindegyike megérdemelné a Hét Szava díjat, és kérdőjellel ami viszonylag, vagy teljesen új volt én nekem.
Az egyéb jelölések megfejtése rátok vagy a kriptográfára van bízva. És amúgymeg kíváncsi vagyok, ki találta ki a 'léc'-et, mint szinonímát. A léc - szerintem - egy lapos tárgy, de mindegy.
Ráadásnak begépelek mégegyet, akinek még így sem elég a móka, annak sok sikert a post végén a link kurzorvégre kapásához. Szóval, qva:
prostituált, utcalány, kéjhölgy[! hogy oda ne rohanjak-A Szerk.], kurtizán, szajha, örömlány, ribanc, prosti, céda(!), cemende(!?), lotyó, cafka, kokott, ringyó, repedtsarkú, éjszakai pillangó(!!)
Errefelé lehetszorgosan keresgélni a vállalkozó kedvűeknek.
[és a vakvágányas gondolatok megelőzése/elkerülése végett megjegyezném, hogy tényleg nem ezért mentem fel oda, csak közben jutott eszembe :D]
Bizomány. Becstelen nemzetgyalázó magyartalan hazaárulók vagytok mind. Velem együtt. Najó azért ennyire nem súlyos a helyzet, bár nagy és büdös, de a lényeg ma nem a flame elindítása, vagyis a konstruktív gyújtogatás, hanem mindösszesen egy tévképzettel párosult tudatlanság eloszlatása.
Természetesen ezt mind sokkal izgalmasabb úgy tenni, hogy lealázok mindenkit, aki beleesik a hibába. És ezért én egyáltalán nem vagyok felelősségre vonható, tekintve, hogy én is beleestem és én is le vagyok alázódva magam által, ilymódon.
Szóval a probléma oka az, hogy a legtöbbetek szarul hordja a kokárdáját, annyira bele van feledkezve az ünnepelésbe. Ugyanis az eredeti kokárda nem egy ilyen előregyártott izé egy körből meg két lábacsából, hanem egy "meghajlított" zászlócsík tulajdonképp. Vagyis annak elkerülése végett, hogy fordítva legyenek nemzetünk színei, illene a zöldet hordani kívül, a pirosat meg belül. Függőleges színeknél balról jobbra a szabály, tehát ma ezrek viselnek olasz színt a mellükön. Gratz (hirtelen egy pillanatra bekapcsolva a tv-t csak mr. Demszkyt és mr. Orbánt tudtam leellenőrizni, ők is olaszok) mindenkinek.
Na ne vegyétek magatokra, nem csesztetés, de azért nem árt ha tudjátok: eredeti kokárda kívülről befelé: zöld-fehér-piros, akármennyire is jobban néz ki fordítva (vagy nem néz ki jobban, ahogy akarjátok, de attól még így van). Persze ma már annyira elterjedt, hogy mindenki úgy hordja, de attól még. Ünnepeljük hát kedvenc idusunkat eme ismeret megszerzésével és terjesztésével, egyéb kevésbé konstruktív sőt esetleg kifejezetten destruktív tevékenységek helyett. Éljünk mi, boldog március közepét!
Mint azt egyik bálványoldalunk által kipostolt cikk mutatja, találtak pacman energiaitalt, ami úgy nézem kapcsolódik blogocskánk tartalmához, ezért kénytelen vagyok megtenni kötelességem, bár nem szeretek más blogokról linkelni, mert így infótúladagolásban fogtok szenvedni. Nem. De most tényleg.
Na mit találtam gyerkőcök? Hamár inváder, meg hamár homár, akkor legyenmár hír - portál.
Kedvenc játékhősünk harmincadik születésnapja alkalmából a Namco Bandai új résszel örvendeztet meg minket a Sonic-játékok alkotójának közreműködésével.
A Namco Bandai Hirokazu Yasuharát kérte fel a jövőre megjelenő, ünnepi Pac-Man epizód megtervezésére, melyet a cég egy amerikai stúdiója fog elkészíteni, akik legutóbb az Afro Samurai feldolgozásán dolgoztak. Kíváncsiak vagyunk az új részre, vélhetően a Namco nagy dobásra készül az enyhén felnőttkorba lépett szuperhős tiszteletére - további információkat viszont sajnos nem oszottak meg velünk.
De talán kevésbé aktualizálva. Merthogy folytatnám az általam is gyakorolt de a blogunk összes bloggere által szeretett, és kétharmadunk által művelt tevékenységet, a zeneajánlást! De nem árulok zsákbacirmit, a mai téma a dnb-t lényegében népszerűvé tevő trió, Pendulum. Kevésbé ismertebb, de eredeti nevükön Planet Pendulum.
Egyébént ha érdekelnének téged, nagyontisztelt olvasó, az eddigi zeneajánlgatások a blogon, akkor csak klikk ide és böngésszél végtelen türelemmel.
Na, mondtam, hogy nem árulok zsákbalószaft, úgyhogy lelövöm a poénokat: Az újfajta Pendulum nem nyerő, nem szeretem, nem jó, egy-két ritka kivétellel (amikor azért meg tudják villogtatni hogy miket tudnak, de mondom, ez ritka) elvesztette minőségét. Ámde! A régiek! Hogy jók-e azt mindenki döntse el maga, de előttük még sosem volt olyan népszerű a dnb mint velük és utánuk. Hogy ez jó-e azt megint nem tudom.
Na térjünk rá. Szóval első nagy sikerük a Vault, ami alapján - akárki akármit mond - minimum istencsászár brutálkillernek kéne kinevezni őket. Itt a szám, akinek bírja a gyomra az igazi dnb-t az hallgassa. Amit művelnek a 2:45 után következő másodpercekben attól kidobom a ballábam az ablakon, wandaful.
Na akkor az igazságérzetem verszatilisan infantilis (és egyben dilis) magjának a nyomására nem fűzök hozzá "such a lot of crap"-et, csak simán linkelgetek még ezt meg amazt. Amúgy amolyan margóra írt, de pirossal kétszer aláhúzott és bekarikázott sidenoteként megjegyezném, hogy felejtsük el a youtube minőséget. Szedjétek le és hallgassátok úgy, valami basszussalteli módon :) Szóval szintén single de én speckó nagyon szeretem: Distress Signal.
Még sokan imádozzák a Masochist-et, aminél az előző kettő sztem jobb de hát kinek a pap kinek a papagáj.
Az új (In Silico) albumukat felejtsétek el, mert... ehh. Na hagyjuk. Igazából legalább van bennük annyi önérzet hogy ők sem dnb-nek jelölték meg a műfajt. Hanem Electronicának vagy mi az anyámnak. Na felejtős.
Igazából Single-ben tudnak legjobbat alkotni. Sztem. De azért vannak jó/híres számaik az első, Hold Your Color című albumukon. A legesleghíresebb a Tarantula, Freshsel, ami vitathatatlanul télleg a legnevesb, hogy ez kinek mennyit jelent, meg hogy úgy amúgy ez mennyire jó, azt te döntöd el, nem lövök konklúziót a fejedre. Ugyan még lehetne linkelgetni ezt-azt, de ha ezek tetszettek, akkor nézelődj körül mindenfelé, vannak még jó számaik azért. Mindenesetre ez a post nem múlhat el Blood Sugar nélkül, ez volt az uccsó. Enjoyold a zenét, have fun. Coma-ra még rájútyúbolhatsz, de kicsit off-branch úgyhogy nem kap linket :)
Ennyi volt az énekóra mára, akinek nem tetszett az kapjon be egy objektívet, vagy ne. A zene sokrétű, és ezt a kurvajó ágát sem árt ha megismered. A következővel majd gyártok egy kis kontrasztot :)
Hát az eheti díjnyerés megintcsak az angol nyelv csodás rejtelmeire borít fényt, tehát elhagyjuk anyanyelvünk vadászmezejét, ismét. Tudom, tudom, áruló vagyok. De nekem ez tetszik a héten. Also, azt is hozzátenném az alkalomnál kapva, hogy megosztott lesz a díj, és könnyen elképzelhető, hogy magyarázatra is szorul majd egyeseknek. Konkrétabban a gyengébb értelmi képességű gyökereknek akik nem beszélnének mindenféle szakszavakat bele az éterbe az anyanyelvüktől bármily módban különböző nyelveken. Mint például ahogy nekem is magyarázatra szorult, mindkettőt kigugliztam bár a context-ben amiben hallottam egyáértelművé vált a jelentése de mégis így el lett magyarázva (hohó nagy nemzetem benne vagyunk ebben a szóban!) meg minden. Szóval énsem tudtam ám csakúgy magamtól amúgy születve.
Na szóval a díj félig a következő kifejezésé (vagy inkább csak egyharmadilag, mert kevésbé jó. whehe. éndíj, úgy osztom ahogy akarom):
double-time
Jelentése egy elég gyors tempó, valami katonai szlengből jön, eredetileg egy menetféleség amiben 180-at lépnek percenként. Nemrossz. De attóltartok (húdetartok, mármár félek!) hogy leginkább úgy lehetne elmagyarázni, mivelhogy jelentése amúgymond redukálódott márcsak annyira, hogy: siess. A második nyertes pedig:
haul ass
Tulajdonképp ugyanazt jelenti, effektíve hogy siess. Húzzál, mozogj, húzd a segged XD, satöbbi. US Navy Slang-ből ered de már el van terjedve csak simán US Navy nélküli szlengben is. Vicces merhogy a haul amúgy vontatni/húzni szal a haul ass konkrétan azt jelenti, hogy húzd (innen) a segged, vonszold ide a segged, érted. Na.
The Word of the Week Award goes to: Double-time and haul ass!
Amint a négyszögletű kerekerdő harmadik, sárga köves utcáján barangoltam, gondoltam egyet, hogy most már igazán rá google maps-elhetnék a Kreativitás Határ út 8-ra, mert akárkit kérdeztem nem tudta megmondani, hol is van. S amint emez szarvasbogár megült a fülemben, több se kellett, fejjel neki rohantam a google feliratú kínai nagy falnak. És lássatok csodát azt írta ki, Unknown Adress. Ezen hosszan el kellett gondolkodnom, vajh mi is történhetett a tér-idő kontinuumban? Abban a pillanatban retúr jegyet vettem a Nírvánába és rögvest meg is világosodtam. Biztosan zavar van a térben. Hát tényleg. Mivel eltűnt a kreativitás határa. Ezzel a pörölykalapáccsal zúzták le.
Ha már nem is olyan régen elkezdtük a világ tévedései taggel felruházott sorozatunkat, akkor e következő hír sem maradhat pusztába kiáltás nélkül. Mint azt az általunk már lovaggá ütött-vert Cafatkánk tudatta, Nils Olavot lovaggá ütötték, kapott egy wikipedia cikket meg videóval egybekötött fényképezkedést a rangja mellé. Namost mondja már el valaki nekem, hogy ha valamelyik országban dinasztikus hülyeség uralkodik, akkor esetleg nem gondolják végig az emberek, hogy a karddal nem lapjával, de élével? Jahogy a többi ember is dinasztikusan megáporodott aszalmány. Very well. Noone expects the spanish inquisition. - ahogy azt Monthy Pytonék olyan nagyon velősen megálapíták. Azt hiszem felöltözöm szmokingba, felveszek egy sárga sálat meg egy répát dugok a számba, elutazom Norvégiába, hátha megcsapkodnak azzal a szent szarral karddal. Nem.Legyen nektek karácsony így valentin-nap-másnaposan:
Hát akkor folytassuk egy kicsit a muzsika-szessönt. Attól tartok ezt is sokan ismerik de hátha mégse. Aki nem ismeri az 3 új élménnyel gazdagodhat. Aki meg igen, remélem az is gazdagszik eggyel legalább. De szegényebb frankón nem lesz úgyhogy megy a post.
Mai témám All Along The Watchtower. Nem fűznék hozzá sokat, hallgassátok. Ez itten a Bob Dylan-féle verzió, a legismertebb (nem véletlenül), és az eredeti. A Jimi Hendrix-féle is elég ismert, azt is belinkelem, bár az kicsit kevésbé jó, szerényen személyes véleményem legalábbis úgy gondolja. Na azért itt van. A harmadik és sokaknak új a Bear McCreary verzió ami kedvenc sorozatomban van de nem ez a lényeg, hanemhogy nagyon jó. Talán a dobok? Nemtudom. Na ezt is tessék meghallgatni aztán ne tessék dönteni hogy melyik a legesleg, mert nehéz és amúgyse kell. Legyen csupán pure enjoy, azaz kosznélküli élvezés élvezet. Ja és majd elfelejtettem, itt a lyrics, feltétlenül kell hozzá :) have fun
(az első kettőhöz klip is jár azokról nem nyilatkozom mer' nemláttam őket. oeo)
Nem szeretném fejtegetni hogy a "Szerelmesek Világnapja" miért egy elbaszott ötlet és amúgyis meg minden, egyszerűen csak minden évben készítek valamit, ami valami módon kifigurázza ezt a valentinnapi bálintságot, ami jelen esetünkben egy jelző és sajnos csak bennfentesek érthetik, de azok nagyon.További kellemes szombatot!:)
Nem szenzációs hír, de mégis megér egy gömbvillám-posztot a nemrég megjelent Skype 4.0, ami engem egészen megfogott ezzel az új külsővel ami még hajaz a régire, de látszik rajta a váltani akarás, és konvencionálisan szakít az eddigi design elemek némelyikével. Személy szerint szeretem alapból a skype-ot, sokkal elegánsabb, praktikusabb és megbízhatóbb, mint mondjuk a messenger, de persze ilyenkor ugyanaz a helyzet mint az "I'm a Mac and I'm a PC" esetében: hiába okosabb a maci a PöCs-t többen használják. Állítólag mostmár lehet teljes képernyős, tűéles képű videótelefonálást intézni a megfelelő sávszélesség és webcam birtokában, mivelhogy mostmár támogatja az ilyesfajta rendszereket az új verzió. Tessék csak letölteni, és upgrade-elni, mert szerintem megéri.
Mai apple.com kerembózsálásom közepette akadtam rá a második trélerre. Emlékszem az első, ilyen 'szerelem első látásra' élményt váltott ki amikor még a nem hivatalos oldalakon megjelent, és mint hű trailer-néző muszáj volt átmennem WatchMan-be. Hát azt le kell mindenekelőtt szögeznem, a második zenéje, még az első (am ÚGY gigászi zenéjét) muzsikáját is falhoz állította. Hát ez lesz a vége ha Muse és Smashing Pumpkins összecsap. Sorry guys.[Akit komolyabban érdekelnek a zenék, annak megsúgom magunk közt, hogy Muse: Take a Bow és Smashing Pumpkins: The Beginning is the End is the Beginning a számok címei.] Kicsit a dramaturgiáról. Életemnek ezen szakaszában arra vagyok kénytelen felfigyelni, hogy az egymás után kijövő trélerek teljesen más képet mutatnak egy és ugyanazon filmről. Ezt az érzést leginkább The Spirit három trélere tudja prezentálni, de azért ezen esetben is jelen van a jelenség. Kedvenc figurám egyértelműen Mr. Rorschach. Ahhh-hah-ah. Milyen jól néz ki, ahogy a mimikája helyett a foltjai mozognak. A kis májfoltfej. De nem is ez a tréler lényege. Természetesen a "The kiss in the middle of a nuclear strike" jelenet. Ami többek közt nagyon is jól példázza mit meg nem tenne meg A férfi ember (itt NÉzMán, mert nehogymárne) egy maskarás-duplaXes-oldalbordáért. A másik, ami egyértelműen lejön a részletről, hogy egyikük se néz ballra, így ignore-olva, hogy netán belefolyik a nem lévő sisakjuk a szemükbe. Továbbá érdemes felfigyelni az eget rengető aláfestő zene felett felhangzó VelŐ-MondatokrA melyek elég keményen határozzák meg az előzetes gerincét. Természetesen ahogy ez lenni szokott, mindegyiket batman-torok hangból eregetik. Továbbá. Használati utasítás: vigyázat nagymértékű bullet-time röpködés várható!
Hölgyeim és gyerekek, eszembe jutott, hogy ha már invádereket ragasztunk ki a táblákra, amik közül néhányat vicces kedvű, őskorban megragadt felfogású, gyűjtögető életmódot folytató csipaszaftok leszednek, nos, tisztázni kéne, hogy honnan is jön ez az invádermánia, illetve maguk a figurák.
Space Invaders
Biográfia:
Tehát. A Space Invaders egy arcade tipusú videójáték, és ez az amit szinte mindenki tud. A megálmodója, és designere Tomohiro Nishikado volt, aki a japán Taito kiadó segítségével 1978-ban a szoftverboltok polcain tudhatta szerzeményét. Később a tengerentúli Midway vásárolta meg a játék jogait, ami tulajdonképpen – és ténylegesen – az első lövöldözős játékok közé tartozott 2 dimenziós grafikával. A jéték célja annyi, hogy egy lézerágyuval felszerelkezve vissza kell verni minimum 5 támadási hullámát az alieneknek, illetve az invádereknek. Annak ellenére, hogy sokakban ma már röhögőgörcsöt vált ki egy hasonló grafikájú játék, akkoriban ezt nevezték modernnek, de erről majd később. Amikor először kiadták a Space Invaderst, már hatalmas sikereknek örvendett, de a gigantikus jelzőt mára már kiérdemli, hiszen 2007-ig bezárólag a Taito 500 millió ($500 000 000) dollárt keresett vele, és igen, ezzel a Guiness Recordok élére állt az arcade játékok között. Természetesen a siker mellett rengeteg fejlesztés is felütötte a fejét, többek között az Atari 2600 megkonstruálása, ami az elsődleges „killer app” konzol szerepét érdemelte ki. Az emberek köztudatába egyre inkább bekerültek a kis, polipszerű alienek, és mára már egy kiragadott inváder is szimbóluma a játéknak magának.
Fejlesztés:
Eljött a később ideje. Mint fentebb említettem, technikai bravúrokat követelt a játék kialakítása, ezért Nishikado egy azaz 1 évet töltött a szükséges hardver kifejlesztésével. A designer a Taito 1972-ben megjelent Space Monsterst gondolta tovább, aminek a története szerint japán diákok lelkes csapata várta a Télapót, de a nagyranőtt törppapa helyett az alien invázió jött meg, és próbálta meg leigázni vérszomjasan a kétszerkettőt számoló, sárga japókat. Hopsz. Nishikado nem tagadta, hogy az Atari Breakoutjából is merített ötleteket, sőt, azt a világot próbálta továbbfejleszteni, komplexebb grafikával, és ugyanazzal a szintről-szintre lépkedéssel. Az alap elképzelésben szerepeltek tankok, hadihajók, repülők, de „hősünk” úgy gondolta, hogy túl nehéz lett volna megoldani a levegőben való repülést, és itt elakadt a fejlesztésben. De aztán megakadt a szeme egy Star Warsos cikken, egy magazinban, és ekkor született meg az ötlet, hogy az ellen az űrből nyomuljon a Föld felé. És ezek az ellenségek pedig H. G. Wells The War of the Worlds-e alapján készültek el, amiben polipszerű idegenek szerepelnek. Ezeken kívül számos rák és polipfaj bitfeltérképezését is elvégezte a japán művész. Az eredeti cím Space Monsters lett volna, egy akkoriban híres zeneszám miatt, de aztán a vezetőség a Space Invaders mellett döntött, szerintem nagyon helyesen:).
No igen, lassan a végére érünk ennek a kicsitsem tudományos értekezésnek. Meg kell jegyezzem, hogy az oriG játéknak rengetek remake-je készült, amiket én nem vagyok most hivatott ide leírni, mert
1. Az már nem Space Invaders 2. Nem erről szól a cikk 3. Nem érdekel 4. Elvárom, hogy titeket se érdekeljen:D
Viszont aki volt olyan vitéz, hogy végigolvassa a cikkemet, annak jár egy kis jutalom, nosztalgiázzatok egy kicsit, játszatok újra a Space Invaders-zel!
Hölgyeim és gyerekek, eszembe jutott, hogy ha már invádereket ragasztunk ki a táblákra, amik közül néhányat vicces kedvű, őskorban megragadt felfogású, gyűjtögető életmódot folytató csipaszaftok leszednek, nos, tisztázni kéne, hogy honnan is jön ez az invádermánia, illetve maguk a figurák. Ha nagyon felkeltettem az érdeklődésedet: katt>>>
