Úgyterveztem, hogy a februárból márciusba virradó hétvégén megírom ezt a postot. Hm. Kések, afrancba.
Naszal. Hogy a Slumdog Millionaire jó film-e azt mindenki döntse el maga. Nem nagyon ajánlgatnám, mert úgyis mindenki hallott róla, legalábbis mindenki aki a mi blogunkra eltéved. Abban is egészen biztos vagyok, hogy többek szerint jó film, mint ahányan látták, de ez nem a film hibája, hanem hogy mié, annak a leszűrését és konkluzionálását rád hagyom.
Denekem Mr. Boyle - vagy ahogy én hívom, Danny - már réginagy kedvencem és emberöltők óta imádom. Najó nem, de jókis filmeket tett le a vászonra. Na szal, ha nem tudnátok, akkor övé a Trainspotting ami egy retekhíres drogosfilm lett. A "drogosfilm" definíciót egyébként kikérem. De így legalább mindenki érti, hogy mi a szaftról szól. Illetve azt nem, de hogy nagyjából mi történik benne. Big difference. Szóval híres lett de mégsem az igazi siker. Paradox szitu? Lehet.
Aztán. 28 nappal később... Én imádom, nem tudom mi benne a jó. Papíron horrorfilm, a történés szerint is részben de én úgyvélem hogy nemcsak ilyesmiről szól, hanem sokminden másról is. Utálom az előre elmondott konklúziókat, úgyhogy azt hagynám is, de valami weird dokumentációja az emberi viselkedésnek adott szituban. Többek között.
Sunshine - Napfény. Ez még kicsiny DVD-táramban is megvan, pedig tényleg nincs nagy személyes kollekcióm (3 már 4 db film). Hogy mennyire jó az rohadtulhogy vitatható, és a vége bizonyos szempontból nem is tetszik, de nembaj. Megtudok bocsájtani a happy-endnek, mert szépen van elmondva. A Slumdogé egy kicsit agybavágott, de mindegy. Szóval a Sunshine-ben annyira állat képek vannak, illetve itt már annyira előtérbe kerülnek és egyértelművé válnak a gyönyörű képek, hogy az hihetetlen (nem a CGI Napra gondolok, de amúgy az is szép). Meg a hang, meg az egész hangulat, és a kedvencem az olyan primitív eszközök felhasználása, mint a képmegállítás. Annyira jól tükrözi azt a lelki (és egyébként fizikai) szituációt is amiben akkor vannak... Na de ez se nem elemzés se nem mittudomén, úgyhogy sok sikert, megajánlottam Danny Boyle 3 legismertebb filmjét (a Slumdogon kívül), nézzétek és élvezzétek, mert szerintem jó. Ráadás plusz egyes: A part.
A partot nem láttam, a másik három között fel lehet vonultatni néhány párhuzamos huzalt, ami jó dolog. Tetszik amit mond, tetszik ahogy mondja. Éljen Danny Boyle.
