Figyelem figyelem. Az itt következő post természetesen - mint blogunk bármelyik szelete - a nyugalom és a köz által 'jóérzésnek' nevezett szar megzavarására tökéletesen alkalmas, de kevésbé lesz humoros, mint egy átlagpost. Galacticás, de kívülálló-kompatibilis, és egy kicsit anekdotázós is. Nembaj, hátha tanultok valami hasznosat, meg különben is: a sokszínűség az egyik kulcspillérünk, alapfogalmunk, főkoncepciónk, irányelvünk. Szóval different, de azért remélem tetszeni fog.
Hogy mi kell a sikerhez? Tudom, elég sok minden, ezért még szűkítek a kategórián. Na szóval, feltesszük, hogy tevagy Észak-Amerika SciFi Channelje, egy piciny kábeltévé. Persze a piciny kurvára relatív, itt azt akarom kifejezni vele, hogy nem elérhető az egész országban akárhol akárhogy akármikor akármivel (mint pl nálunk a rötölökláb, a trékettes meg a királyi csatornák), hanem kábelen folyik az adat. Persze mi most lenni in Amerika, ahol a kerítésből is kolbász folyik (bár mustárt nem kapni, úgyhogy nem is értem a lényeget...), plusz sokkal többen is laknak, mint itt, szóval a piciny csatorna nézettsége bőven jobb, mint itt az országos nagyoké. Nem meglepő, csak hogy tudjál mihez viszonyítani. Hogy mindebből mit akarok kihozni? Egyrészt azt, hogy az alkotói szabadság egy csodálatosan halálos dolog, másrészt prezentálok nektek majd egy kis vizuális orgiát.
Namármost, ennek a csatornának van egy elég sikeres sorozata, a Battlestar Galactica, ami az írósztrájk miatt szünetelni készült. A Galactica készítői alapból elég nagy szabadságot kaptak, az elején úgy írták alá a szerződést a csatornával, hogy nem szabhatnak meg semmit(mármint a csatorna nem szólhat bele). Ennek az eredménye természetesen az lett, hogy a csatorna kapott egy istencsászár sorozatot, ami a hasonló kategóriájú csatornák péntek esti műsorait kenterbe szabja. Alkotói szabadság - nem garantált siker, de ahol van profizmus, ott csurognak a nézők (egyébént összességében kevesebben, mint az USA 1%-a, szóval nem lettek milliárdosok, de mégis ez a vezető műsoruk).
Na lassan vége az anekdotázásnak, és rátérünk a tárgyra. Amikoris úgy nézett ki, hogy az írósztrájk miatt lehet, hogy félbe kell hagyni, akkor jött a 'húdedurca'. A főalkotónak el kellett utaznia, ennélfogva sem ő, sem a többi producer nem volt jelen. Na ekkor azt az utasítást kapta az írópáros és a rendező, hogy "gyerekek, amit akartok, csak fejezzétek be határidőre".
Azt hiszem minden komoly művész álma: egy pénzösszeg (még ha nem is akkora, hogy telljen atomrobbanásra), és teljes, totális szabadság. Namost ennek ellenére berezelhetnél, hiszen nem ismered a sorozatot, és aszondhatnád: "Producer nélkül? De akkor ki vezeti őket?". Bizony. Hát igen, rendező, író, színészek(Master Ólmos ugye kifejezetten, de állítólag mások is), aki épp akadt vitte a dolgot a hátán, bepróbálkoztak mindennel, amire úgy gondolták, hogy jó. Mi lett az eredmény? Egy "húwazz!".
Bár eddig is engedték a színészeknek a saját adag hozzáadását, itt különösen ment az improvizáció. Ezenfelül akadtak a részben perchosszúságú vágások(!), a már megszokott módon zseniális kameramozgás, és még valami, és a postom erről akar szólni: A radioaktív környezetben felvett jelenetekből annyira kimosták a színeket, hogy az csodálatos. Na jó, én nem értek az ilyesmihez, úgyhogy talán a 'kimosták' nem a megfelelő szó, de annyira-annyira jól néz ki, hogy az hihetetlen. Ingmar Bergman nyomdokain járnak, de szerintem ez még jobban is néz ki (najó, Bergman-t csak youtube-on néztem, és kizárólag a kinézetről beszélek). Főleg ahogy Starbuck (outsidereknek: a képeken a csaj) haja kinéz azzal a növényrengeteggel vagy mi a retekkel a környezetében... Nem győzöm a halálba magasztalni ezt az egészet. Plusz az egyik képen olyan fekete a szeme, hogy az omg(nem, alapesetben nem fekete). Na, Enjoy.