
Egy francia illetőségű művész, Marianne Cauvard alkotása, a Noisy Jelly engem rögtön megfogott. Készített egy dobozkát, ami első ránézésre akár egy szépen megformált vízfesték készlet is lehetne, de ha jobban megnézzük, színeink limitáltak és különböző fura öntőformák állnak a rendelkezésünkre. A doboz igazából arra való, hogy a zselét zenévé alakítsuk. A különböző színek az üvegcsében más és más hanghatásokért felelnek, ezeket különböző arányban összekeverve sokféle hang állítható elő. Miután kikevertük valamelyik formába a hangunkat, pár perc múlva zselévé alakul és ráborítva a játéktáblára, érintésre hangot ad. A trükk, hogy az üvegcsékben más és más sótartalmú folyadék van, a tábla pedig tele van szenzorral, ami a zselé sűrűségétől, az ujj távolságától és a benyomás erősségétől függően generálja a hangot a számítógépen.
Szimbolikus dolog ez, kicsit vonjuk-le-a-tanulságot érzést kelt, milyen nagy jóság is lehet az elektronika meg a kémia, igen, igen, sőt, ilyen gyönyörűségeket is létrehozhatunk vele. Sajnos a sarki CBA-ban nem kapható a dobozka, egy prototípus készült belőle, szóval a szimbolilzmus tényleg megrekedt saját fázisában.