2009/04/01
18:58

Írta: LadArt_

visszaMeNjÉ elMeNnYé! krokodilosatadjááá! lopós vagy te lopós! igen? nem. adok sört, adjá krokodilos. falhasználó?!

 

Ídőtlen a mondandó vagyis az idő maga magam vagyok én valaki? Ha hazajövök-megyek a meggyek sem mennek sehova. Jehova. Havas jajjveszékelés hallatszik, halálszikrák hullanak hirtelenvaló és heretőről fakad minden fakk ad valamit FACK! Vagy ezt vagy mást Mása más ő nem az imázsra csak imákra intrikál vagy intravénál internális vérzés verzusz Zeusz.
A nagyságok sosem kicsinyesek vagy ha mégis, adják önmaguk valótlanságának parányi szeletkéjét. Leereszkedni olyan, mint szembehányni és semmiképp sem szemre.
Tegnap betoppanván kedvenc topánkámba félredobva nyúlcipőm farkas szájából kihúzott maradványait, betipegtem, úgymond őgyelegvén besuhhogtam kabátom lihegésének sóhajaival kedvenc falodámba, ami semmiképpen nem tévesztendő össze a faodúval vagy egyéb más baromsággal. Ne, hagyjátok abba, ha nem húztok bőrt a fogatokra, kénytelen leszek idézni Halász Judittól.. Jó látom semmi eredmény. Almaszósz meg kapitány, felhúzom a vitorlám. Gondolhattam volna. Kuss.
Tétován libegve letettem a seggem és rendeltem a kenyerem. Mit kérek hát ételt édes jó aranycsillagszemű juhász lánya. Semmi mosoly bárgyú gyárvigyor meg valami motyogás hogy natényleg. Körfűrész nincs csak csűrdöngölő, abból is csak féladag. Kérek még mellé kardántengelyt plusz egy frissen élezett szőrszálhasogatót. Ezeknél sosem lehet tudni mit sznak eléd. Néni kemény mármint a pincércárnő, olyan műanyagfeje van mint a két melle csak azok jól markolhatók – szerinte – (szerintem is), márha rávetemednék, hogy ignorálom a plasztikszemöldök alatt megbúvó sminkorgiát. Igen korgia, amikor korog mint állat. Igen, már fél órája rendeltem. Elfelejtette? Értem. Biztos nem direkt volt. Elmegy. FürdősK. Jön hogy hozza a szakács sajnálatmondókáját, mondom nem érdekel, én éhes vagyok mily meglepettenek látszik szvíthárt. Diszkriminatív jelző? Tudok olyat is ami igaz. Nem fejezi be a mondatot, inkább hozza és elémteszi. Igen a mondatot. A balomról nyújtja a tányért. Ne várjam má el hogy kvalifikált dolgozók szolgálnak ki, amikor a gulás héccá forint és az csak a lé. Ja lé mint zsé steksz és della. Lapátolok. Íztelen mint a balatoni palatchinken, de még mindig jobb mint a halál. Gondolná a sztandardmensch. Mondom fizetnék. Nem kérek áfásszámlát, se semmilyet, egy ilyen kis fecnit, amin rajta van hogy mennyit perkálok. Ezeröt kereken. A kis örömokozólány nem kap borravalót mert nem érdemli meg. Az oxigénmolekulákat sem érdemli meg amit mások elől szív el. Munkahelyi bájmosoly a kávé mellé a bárpult mögül betalált és szívszélhűdést okozott, aztán off. Rögtön rámrepül három csövesnadrág, és kínálgatja a fedélnélkülit ingyen TBC melléklettel. Kap egy százast. Nem várom meg ahogy széttépik egymást azért az egy érméért. Busz. Erről később. Még busz. Séta, otthon, verejtékmirigyaktivitás és képernyő. Falldown.
 
[és csak amolyan geekologiesan "thanks to Dóri Gálfi who is the only one that made me write a post today, 'cuz she was curious about what and how I write. And also thanks to Szerblisztes und Ák, who asked me why the fuck I didn't write anything in the past few weeks. So there it is guys. Have fun!" Ha az alany nem értené, amit kétlek kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét, esetleg engem]

 

komment

Címkék: világnézet estimese brainstorma

2009/01/03
17:45

Írta: LadArt_

bluesky

 

A zenei felhangok katarktikus katalizálása gyarló, sivár szavak egyenességébe. Az élményhez nyomj a továbbra!

Tovább>>>

komment

Címkék: estimese brainstorma hétvégi historikák

2009/01/03
17:30

Írta: LadArt_

bluesky

[Ajánlott hozzá: The World Net Radio blues adásának hallgatása iTunes-on vagy máson keresztül.]

 

Besétálok a testes séf fétissel seftelők síparadicsomába krumplithámozni, kuriózumként kezelem mint minden mendemondát, amit mitikus tuskókról, takarókról és kortalan kórokról tekernek dekkbe a temérdek tenger temérdek partjain. Nem lehet más, sámli, kamásli sem málik. A sarka nedves, a szarka hangos, a szaga dohos, a hangja édes mint a destruktívnak deklarárt könnyűzene – blues szól a maga kékségében, a maga mélykékségében, a keki színek ahelyett hogy kiütköznének, beleúsznak az éjszaka vakító ébenségébe. Csak csodálkozom, fekete ajkak és sötét kezek kezelik a hófehér hangszereket, a hangminőség hihehetetlen, himbálózom a szólamok között, hagyom hogy beszőjön, behálózzon, betekerjen a hangjegyeivel, és utána meghúzza a cérna végét, hogy pörögjek több ovációs órán keresztül. Több ez mint törpeszívünk és álóriás lelkünk el tudná képzelni, ezek a hangnemek nem szimultán kecsegtetik esztétikánk legtetejét – nem a felületét, hanem minőségi csúcsát -, szépen adagolják, dadákat küldenek kezelésre, és kis, műanyag pohárkában hozzák a feles gyógyszeradagokat: olcsó esszencia, és medikus kúra a mindennapok fehérben és szürkében játszó kékségébe. Elfelejtem miért jöttem be. Talán akkor sem tudtam semmit, amikor már azt hittem az elején végigtepertem a küszöb bősze tesztoszteronhullámain. Nem hagyják abba az ömlengésnek tűnő játszást, nincs a tételek között szünet, a közönség – márha lenne – nem tapsol bele, nincs lehetőség a megtorpanásra, ha hagynának visszazökkeni, elrontana mindent, újra koppana a koponyánk a rideg valóság síkos betonkockáin, hiába hagytuk, hogy párnákat tegyenek alánk, mellénk, felénk, belénk, az érzékeink minden póluscenterébe. A zongorán a fekete ujjak, tüzelnek, nem látom, elmosódik, vadul játszik, vicsorítja hófehér fogait, mégis minden ütése lágy, a basszusgitár visszavált lassabb ritmusba, de még ígyis szédülök az előbbi kavalkádtól, az énekes megint rákezd a pianószóló után: utánozhatatlan hang, ilyet mi ki sem préselhetünk magunkból – nincs az a hangszálműtét, nincs az az elváltozás, vérükben van mint a cigányoknak a hegedűvonás, csak nem olyan piszkosan, porlepetten, hanem egy nemes felhanggal, egy elegáns sallanggal, ami olyannyira utánozhatatlanná teszi őket – a krémjét -, hogy letehetetlen könyvvé válnak, az örökkévalóság és még három napként égetik magukat bele az összes szervünkbe hegesedés nélkül. Csak tátom a számat, épphogy nem csorog a nyálam, elhalkul az aktuális szám végénél tartunk, de már úsztatják is át a következőre, mintha most érne a folyó az óceánba, a vízesés a folyóba, kitisztulnak a vonalak, minden nyugodtabbá válik, magunk mögött hagytuk az örvényeket, megszólal a szájharmónika, úgy nyűszít, hogy nem csak a szívünk, a bordánk is beletörik, tökéletesen passzol a hangulathoz; letaglóz a zene, de van annyi lélekjelenlétem, hogy keressek egy korhadt széket, és leroggyak rá – még a recsegése is költőibb egy ilyen háttérzenével, egy olyan háttérzenével, ami mindent összefog, de közben engedi kívülről szemlélni magát a dolgot, avagy magát. Váltás, szaxofon, bóhókás, rövid szólók, muszáj vernem a lábammal a ritmust, nem tudom abbahagyni, hagymakarika, taj mahal, tejhatalom, teljeséggel lehetetlenség, beteljesült tüllszoknya, tünemény, tünedező tüzelés, tüzes tétlenség, gésatánc, tepertős torpedóelhárító, top, tipegő, bicegő bicebóca bohóctalár, talán tallért találok, talán elemér jöttem. Tisztára mosom a cipőim, leveszem a kezeim és felteszem az asztalra, minekis. Török is magyar is, tipikus tuskók. Lógok az ablakból, tologatom a kisautót, roller a fiú alatt, autó a luxushotel lámpaoszlop cikornyás tető khorintoszi sárgafény, fuvallat hidege megmelegít, fut, pisztoly, nemlő, ló, öngyújtó, totyogó járókeret, bmw, lamborghini, opel, skoda, suzuki, kiment, besuhant, keresztrejtvény, újság, unatkozik, mp3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, rajt, ugró, suli, gimnázium, macsó, match, cukkini, tequila, avokádómag, ősz, szőke, barack, ipod, imax FULLSTOP| - falldown.

komment

Címkék: estimese brainstorma

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása