Mai apple.com kerembózsálásom közepette akadtam rá a második trélerre. Emlékszem az első, ilyen 'szerelem első látásra' élményt váltott ki amikor még a nem hivatalos oldalakon megjelent, és mint hű trailer-néző muszáj volt átmennem WatchMan-be. Hát azt le kell mindenekelőtt szögeznem, a második zenéje, még az első (am ÚGY gigászi zenéjét) muzsikáját is falhoz állította. Hát ez lesz a vége ha Muse és Smashing Pumpkins összecsap. Sorry guys.[Akit komolyabban érdekelnek a zenék, annak megsúgom magunk közt, hogy Muse: Take a Bow és Smashing Pumpkins: The Beginning is the End is the Beginning a számok címei.]  Kicsit a dramaturgiáról. Életemnek ezen szakaszában arra vagyok kénytelen felfigyelni, hogy az egymás után kijövő trélerek teljesen más képet mutatnak egy és ugyanazon filmről. Ezt az érzést leginkább The Spirit három trélere tudja prezentálni, de azért ezen esetben is jelen van a jelenség.  Kedvenc figurám egyértelműen Mr. Rorschach. Ahhh-hah-ah. Milyen jól néz ki, ahogy a mimikája helyett a foltjai mozognak. A kis májfoltfej. De nem is ez a tréler lényege. Természetesen a "The kiss in the middle of a nuclear strike" jelenet. Ami többek közt nagyon is jól példázza mit meg nem tenne meg A férfi ember (itt NÉzMán, mert nehogymárne) egy maskarás-duplaXes-oldalbordáért. A másik, ami egyértelműen lejön a részletről, hogy egyikük se néz ballra, így ignore-olva, hogy netán belefolyik a nem lévő sisakjuk a szemükbe. Továbbá érdemes felfigyelni az eget rengető aláfestő zene felett felhangzó VelŐ-MondatokrA melyek elég keményen határozzák meg az előzetes gerincét. Természetesen ahogy ez lenni szokott, mindegyiket batman-torok hangból eregetik. Továbbá. Használati utasítás: vigyázat nagymértékű bullet-time röpködés várható!