Nem tudom mi lelhette a múltkor bemutatásra került 4-es metró falát, mivel mindig, amikor arra járok, valami újféle minta díszeleg rajta, mintha csak azt mondaná: Köprülü Ahmed. Azon gondolkodtam, vajon mi mehet végbe eme szerencsés farostlemezen. Valószínűleg valami különleges/egyedi/ritka penészgomba fajta támadta meg, ami mindenféle színben mutatkozik. Nem mintha nem szeretném a különleges életformákat, de amíg a piros, narancs penész valahogy szúrta a szemem addig az ezüst már végképp kiborította azt a bizonyos vízzel betelt poharat. Ekkor eszembe jutott, lehet, hogy pár tehetséges srác/csaj próbál ide művészkedni, de aztán ezen elméletet kis realitásértéke miatt elvetettem. Természetesen.

Mint azt ti is nagyon jól tudjátok, szerkesztőségünk egyáltalán nem foglalkozik a Street Art művészet (lásd: La Manche csatorna és baba piskóta) bemutatásával [DE]. Ezért nem mondom el, hogy egyik nap két olyan graffiti alkotmányba botlottunk, hogy ha nem vagyunk egy [három] bagoly éberségi szintjén megeshetett volna, hogy orra bukunk. De szerencsére eme szerencsétlen eset nem teljesedett be, így most van alkalmam veletek is megosztani a kincsesláda tartalmát, amire ráleltünk. Íme:

 [written by Ák_ on 2009.04.01., de nem akartam kipostolni, hogy ne sűrűsödjön Lada barátom postjával. hope ye enjoyed]

Amikor az az érzés kerít hatalmába, hogy nagyon akarsz egy posztot írni, de nem igazán tudod mi köré kerekíteni becses mondandód, tekintve hogy nincs témád, mindössze jelenlegi állapotod és humorod foka késztet sarkallva a post írásra. Ebben az esetben ügyes játékrengeteggel lehet mégtovább emelni sajátmagad hangulatát. Ennek a baromkodással vegyes fenyegető élcelődéssel megáldott, csipetnyi sóval és cinikus kritikummal megszórt postnak semmi értelme nem lesz, és az olvasó nagy része - a jóérzése, a tüdeje és főként a mája - nem fog örülni neki és értékelni sem fogja, te azonban - gyengébbeknek: itt a te most az én, tudod, amolyan mélyreható szimbolikus metaforával vegyült - rohadtul élvezed a hülyeség(ek) eme megállíthatatlan és ilymódon egyazon elmozdíthatatlan folyamának folyásának ütemét. Ez egy gondolatfolyam, ez olyan, amikor dől belőled a gyökérség és nem tudod megállítani, nem tudsz gátat szabni. Persze gátat nem is lehet szabni, mert az egy komoly mérnöki konstrukció végkifejletének az eredménye nem holmi szabászati holmi-gyártás vagy esetleg holmi-foltozás, és nem fogom elsütni a még az én szintemnek is túl alacsony holmi-hol? mi? "poént".

Szóval a mai téma ami nincs de azért valaminek kell hogy legyen, az anti-kultúra, valamint a szintén az antikvitásból kialakult, a már említettel igencsak összefüggő antik ultrák. Ezek amolyan... á, dehiszen úgyis tudjátok, mine magyarázzam az egyértelműen dőltbetűt.

Na szal a mikor ilyent látok nevetek de annyira azért mégsenemjó, hogy megkapolja a hét szava címet, amit lelkiismeret-furdalás, egyes elkülönült esetekben lelki-ismeretfurdalás, még elkülönültebb esetekben amikor a lelki és a furdalás van egybeírva, és az ismeret kötőjellel, nélkül kiosztok többször egy héten. 1 7 n. Hogyisne tenném megfelé, amikor én találtam ki/fel/meg/át/oda/össze/szét/keresztbe/kasul. De főleg ki és fel. Tehát ebben a szűkagyrovású messzetémakörben én vagyok az atyaúristen, és a hét tengeren uralkodó atom-sub egyben.

Csak hogy jobban értsd, ez kicsit olyan, mint amikor dimenziókaput nyitsz. Ha esetleg eme nemes és derék de főleg deljesen zsírszegény cselekedet folytatásának a kivitelezését fontolgatnád, akkor ajánlom figyelmed széleslátókörívű közepének elébe ezt a néhány tippet a túléléshez illetve az említett dimenziókapu adott vagy alkotott tulajdonságainak számodra felettébb és megfellebezhetetlenül pozitív módon való kihasználásához.

Ha nem tört bele az agyad, gratulációk vannak a helyén valóak. Valóban helyénvalóak. Gratulálok, és köszönöm.

Ha beletört de eljutottál idáig, akkor te két egész darab gratulációt ölelhetsz büszkén vagy nem kebled forró ölére, amolyan vigaszdíjként a kiszakadt agyad helyett. Gratulálok. Gratulálok. És köszönöm.

Ha csak ideugrottál a végére, hogy lássad, történik-e valami de elolvasni nem volt merszed mert egy gyáva blöki is többre viszi nálad, akkor nem vagy fair és olvasd el mert megyek és elkaplak és megszablak. És abban ugyanolyanmód nem lesz köszönet, ahogy ezben sincsen teneked számára. Se nem van gratulációval vegyes könnyesszem, azt se várd el, mert nem van nem lesz. Próbáltam kulturált lenni, annak ellenére, hogy anti-kultúra a post témája, természetesen a már szintén említett antik ultrákkal egyetemben. (egyetemben, na, találjunk még sok ilyen jó és értelmes ki fejezést)

Ák_

Csak kifejezetten ajánlani tudom, hogy olvasd el ezt az irományomat, ezt a tákolmány-alkotást, vagyis alkotmányt. Ha ezt bölcsen meg akarod tenni, a tovább körül próbálkozz.

Tovább>>>

Vecsésen a végére vágod a vesszőparipád, karmesterrel kulminálva a keserű konyhaélvezetekkel, felkent felcserként fened pengéd precíz perlekedését, pajzán pásztoróra, telemakkolt telivér, tolókocsis telekép, gyászanyák a gyermeteg gyengélkedő gyöpösödött gyépéjének, gyeplabdára gyúrva, hatalmasként is hatalomra éhező éhségsztrájktól megriadó mellriadó, konkáv kokárdában kalákázott karmesteri kerekperec, perelsz, pedig veszélyesen vehemens a vízfakasztó vekkerroham.

Vadul áthajlok a halál fölött, százzal kétszázzal ezerrel, kemény. Meg ne riadj, rianásos rajzás, szaros divat, ha szemetelsz szemét lesz, egyszerű de nem látod, mert irracionális hierarchiában tévelyged a lézengést, tégelyed a hülyeséggel rádszövizett közgazda, luxusjószág, technoblabla, karámperem héttengeren, az árvízi hajós, kettéválasztod a nép szer, szerződik a szervezkedő, hülye vagy vak, vezérvonal a tömőelv, pofátlanul pofázol.

merthogy a net nemhogy nem MET, hanem.

térfigyelő tértivevény, levélpostai utánküldemény, modern elektromikro átutalás, felforr a víz és kész a... forró homok, a talpad alatt csorog, tekeregsz mint egy babfőzelék, nemis, te vagy maga a dögfőzelék, benned van minden, de hülye vagy mint a... sejehuja bumbumbum, agyfaszt kapok mingyáron.

mint nyáron mind gyálon a gyáron gyéren gyomirtózott a gyöpös gyökér gyarmatos gyógyelvonós, fúvós-ütős humbug, hamburg, er, veszélyhelyzeti vészkényszersorozott pályaleszálló,

csak nehogy túlfűtsd az ülésed mert elfolyik a magzatvized aztán megdöglesz itt a halál szaftjának a megkövült peremén. Osztán akkor lesz nemulass.

Rég nem jártam errefele publikálni, most is csak egy képet tennék közre, majd ha 100%-os vagyok, talán visszatér belém az élettel az ihlet, jelenleg leszakad még az állkapcsom. Na mindenjót!

Hát erről nem is szeretnék hosszasan megemlékezni. Nekem rohadtul tetszik, mindenki értelmezze saját belátása szerint, nem adok szerzői utasítást. Csak a jegyzőkönyv kedvéért a fénykép dokumentáció-jellegű, mint fényképet értékelni szigorúan tilos :)

Az elemzéseket legalább három oldal terjedelmű esszében tessék benyújtani, és mellékeljétek a véleményeteket, mert még nem tudom, hogy valamelyik fiókom valamennyire dohos csendjét gazdagítsa-e. Mindenesetre remélem a fun megvolt, még ha nem is (csak) az volt a point :)

Oeoe: Ák

És utóiratként emódon szeretnék kellemes március... tizennegyedikét kívánni.

Na hát mivel is kezdődik a mai mesedélután. Hát mivel mással kezdődhetne mint egy elmélyült és fölöttébb fizikaórával, ahol padtársammal és egyszersmind gyúrós haverommal (XD), megannyira osztálytárs-barátommal, R-obival, vagyis K. Róbert zsámbéki lakossal. Namármost ő a fizika magasságain szárnyalva azzal a nemes gondolattal rukkolt elő, hogy suhintsuk meg jó gyorsan a tollat vertikális irányban a Föld felszíne felé közelítve - köznyleven lefelé -, annyira gyorsan, hogy a levegő ott úgymond ionizálódna, és amint ez a művelet végre lett hajtva, köpjünk bele. Hogy ez miért jó, azt magam sem tudom, de tetszett az ötlet, és még ott továbbfejlesztettem neki.

Mondottam, hogy suhintsa körbe a tollat egy olyan pályán, melynek a középpontja körül egyenlő távolságra helyezkednek el a pálya pontjai, de nem térben, csak egy vertikális síkban - köznyleven körbe - és ezzel nyissunk meg egy dimenziókaput. Ez nagy valószínűséggel sikerrel járt, azonban nem maradt sokáig nyitva. Utólag még - természetesen - utánagondoltam ismét, hogy mire is jó egy dimenziókapu. Egy nyitott dimenziókapuval ugyanis rengetegmindent lehet csinálni, de adódnak problémák. Ezért most sorba fogom venni a lehetőségeket. Persze abból kiindulva, hogy megnyílt a dimenziókapu.

Ha érdekel a hét tipp, mégpedig érdekeljen, akkor klikkelj ide (mégpedig klikkelj oda).

Na hát mivel is kezdődik a mai mesedélután. Hát mivel mással kezdődhetne mint egy elmélyült és fölöttébb fizikaórával, ahol padtársammal és egyszersmind gyúrós haverommal (XD), megannyira osztálytárs-barátommal, R-obival, vagyis K. Róbert zsámbéki lakossal. Namármost ő a fizika magasságain szárnyalva azzal a nemes gondolattal rukkolt elő, hogy suhintsuk meg jó gyorsan a tollat vertikális irányban a Föld felszíne felé közelítve - köznyleven lefelé -, annyira gyorsan, hogy a levegő ott úgymond ionizálódna, és amint ez a művelet végre lett hajtva, köpjünk bele. Hogy ez miért jó, azt magam sem tudom, de tetszett az ötlet, és még ott továbbfejlesztettem neki.

Mondottam, hogy suhintsa körbe a tollat egy olyan pályán, melynek a középpontja körül egyenlő távolságra helyezkednek el a pálya pontjai, de nem térben, csak egy vertikális síkban - köznyleven körbe - és ezzel nyissunk meg egy dimenziókaput. Ez nagy valószínűséggel sikerrel járt, azonban nem maradt sokáig nyitva. Utólag még - természetesen - utánagondoltam ismét, hogy mire is jó egy dimenziókapu. Egy nyitott dimenziókapuval ugyanis rengetegmindent lehet csinálni, de adódnak problémák. Ezért most sorba fogom venni a lehetőségeket. Persze abból kiindulva, hogy megnyílt a dimenziókapu.

Első lehetőség: Átdugjuk a fejünket, és kémlelés manőverrel körbenézünk. Ennek csak az a hátránya, hogy lévén instabil dimenziókapuval van dolgunk, bármikor ránkcsukódhat, ilyenkor pedig különböző nehezen elképzelhető dolgok történhetnek meg. Valószínűleg a testünk nagy része az eredeti helyen marad, a fejünk meg begurul a másik dimenzióba. Vagy beszippant minket a másik dimenzió. Vagy elpusztul a világmindenség - természetesen minden dimenziója, de az említett kettő biztosan.

Második lehetőség: Szemünket kocsányra szereljük - praktikusan csavarozzuk vagy hegesztjük, esetleg szögeljük vagy ragasztjuk, szemünk anyagi minőségétől függően (ami persze fajunktól függ. Én heggeszteném). Ilyenmód szemünket átdugva körbe tudunk nézni, és ha szemünk elveszik a kapu bezáródása folytán, hát... ezért adott a JóAtyaÚrIsten kettőt. Persze ha elpusztul a világmindenség, akkor az ugyanolyan ratyi ügy.

Harmadik lehetőség: Az előző manőver (nem a Heimmlich!) végrehajtása HTF módra, vagyis szemünk nyalókával való kitépése olyanmód, hogy egy darab szemidegen - méghozzá a megfelelőn - függjön. Így megspóroljuk a heggesztést, de sajnos az agyunk kiszakadhat ha valaki/valami megrántja a szemünket a túloldalról. De szerencsés esetben ezt láthatjuk majd.

Negyedik lehetőség: Veszünk egy Los Angeles osztályú attack-subot, kiszereljük a szonárját - a kevésbé előnyös anyagi helyzetűek vehetnek egyből szonárt, de így nem tudnak majd utána játszani az atomtengeralattjárójukkal. Amivel különösen jó játszani, ha nincs benne szonár. Igazi oroszrulett - és fogjuk a meglévő ketyerét és átpittyentünk a szomszédba, mármint a másik dimenzióba. Hogy ettől mi fog történni, azt nem tudom, de jó móka lenne. Hátha valaki visszapittyent. Vagy hátha kihal minden élet abban a dimenzióban, ha esetleg érzékenyek arra a hangfrekvenciára.

Ötödik lehetőség: Az értlemes élet meghatározása végett elkezdjük besugározni minden frekvencián minden irányba és nem csak rádión hanem lézerrel meg mindennel, a pí számot. Nasa szerint ez egy jó ötlet az értelmes élet felderítésére, mert ezt mindenkinek ismernie kell. Tudjátok, fura jel a számológépen, általánosban azt tanítják, hogy 3,14 és a kör kerületéhez kell.

Hatodik lehetőség: Átugrunk. Ez komoly kellemetlenségekkel járhat, pl széttéphet minket a tér-idő kontinuum. Vagy csak simán megfulladunk, vagy egy-dimenziósra váltunk. Vagy ötdimenziósra és akut agyrákot kapunk a felfogás próbálásától. Ezt csak rendkívül vállalkozó kedvűeknek ajánljuk.

Hetedik lehetőség (Lisztes barátunk ötlete): Átdobunk mindenkit, akit utálunk. Dilemma: lehet, hogy egy jobb helyre kerülnek. Akarjuk-e ezt nekik, hogy nekik jobb legyen? Mindenesetre akármi is van odaát, itt - vagyis velünk - többet nem lesznek, ami egy két-ség-te-len pozitívum.

Azt hiszem ennyi de ha még felvetül valami MTA-n innen és túl, arról tudósítok. Godspeed, és a Mennyek kísérjék lépteiteket utatokon, fel a dimenziólépcsőn.