Minden jog fenntartva, hogy ez az én általam feltalált márka és ha ellopod megdöglend lesz a vége:) (c) 2009 LadArt_
2009/05/12
08:10
Írta: LadArt_
Cutting Ed Brand
Szólj hozzá!
Címkék: design brand alkotmány márka képalkotás feltalálás jókép de sign
2009/05/11
09:59
Írta: Ák_
abandoned soldier
Nyikorognak az olajozatlan vasrácsok. Tökmindegy. Húúúú, scary, mondanám, de aztán meggondolom magam. Mert nem is. Normális esetben igen, de most már nem ijedek meg. Először is az esetek nagy részében én vagyok az ijesztőbb, az esetek kis részét meg csak simán leszarom.
Nyikorgás, elhagyott épület, dohos betonbűz. Nincs benne semmi érdekes, de én ezt akarom érezni. Vagy nem, de tetszik-nemtetszik itt vagyok, úgyhogy ezt kell szagolni. Egy helyen mintha besütne a fény, de a pillanatnyi öröm gyorsan elszáll, csak azért teszi, hogy megvilágíthassa az elhagyott számára a porréteg vastagságát. Még arra is lusta, hogy szálljon, annyira sok, hogy leülepedik, mint valami mocskos iszap, úgy fog körül bokát-térdet. Az ember (ember?) után kavarog, fellendül, megcsillan, kiröhög, visszaesik. Jobb esetben. Rosszabb esetben letüdőzi az ember (eh?) és leülepszik a torkára, gyakrabban kell levegőt venni, fuldoklok, nem kapom, pedig kérem, akarom. Szar az élet, de meghalni még nem akarok. Ötcentis rétegben áll a torkomon, érezni a sikamlósságát, undorító. Áh, nem is a por undorít, azt már megszoktam. A torkom is magától szorult össze, már kezdi feladni az akarást.
Kinyitok egy ajtót, már nincs ereje megcsikordulni, letörik egy fogdarab, átlibben egy köpeny, de csak magamat látom egy kitört tévéképernyőn. Illetve azt hiszem, de nem, csak az árnyékom. Jólvan akkor, megnyugszom, de nem attól, hogy nem bánt. Nem érdekel, hogy bánt-e, de az árnyékom már velem van egy ideje, megszoktam, mindig számíthattam rá. Még sosem fordult elő, hogy kellett és nem jött. Az ember legmegbízhatóbb barátja. Szerencsétlen jólelkű árnyéknak pedig görbe tükör a személy amit szolgálni ítéltetett. Vagy inkább kárhoztatott. De nem kérdez vissza, semmi second-guess, csinálja amit szeretnél, veled van tűzön-vízen.
Fel a lépcsőn, át a hallon, azt hiszem hallom, de semmi. Madárcsicsergést haluzok, de csak egy eltévedt patkány hullájának a szaga öltött alakot egy darabokra tört mocskos tükörben. Pedig már reménykedtem, de nem.
Nyomasztó a sok négyzet, minden olyan szabályosan sarkos. Talán valami hülye feltaláló rájátszása a sarkítás fogalmára? Nem tudom, de elegem van a szabályosságból és a szögletesség uralmából. Elveszettség áthelyeződik, visszavonul pihenni, előtörő düh, feltörő harag, mindent elsöprő pusztítási vágy, de csak egyetlen pillanatra. Hiba volt visszaküldeni az elkeseredett elveszettséget pihenni, mert újult erővel veszi vissza, ami neki jár, a trónt a koponyámban. Agyat nem merek mondani.
Várom, hogy csikordulva meginduljon a lift, de nem. Akkor váltok, realista vagyok, mondom magamnak. Hogy indulhatna meg, nincs itt senki. De talán pont most szakad el valami és zuhan alá a mélybe, pillanatnyi kárörömmel és adrenalinnal ellátva a szívemet. Áh, meddő remény, különben is az én vérpumpámnak már tökmindegy. Felesleges is törnöm magam.
Az árnyékom kérdőn rámpillant, mondom neki, hogy ne izguljon, majd megyek én előre, és közben fellépek a lépcsőre. Persze nem mondom neki, csak gondolom. Nem mintha nem szeretnék kommunikálni az árnyékommal, szoktam is, de annyira azért nem vagyok erős, hogy ezt a tonnás reménytelenséget, ezt a veszélyesen beállott csendet bárhogy is megtörjem.
Megpróbálok torkot köszörülni, hogy egy kis levegőhöz jussak, de hiába. Mozdulatlan félhomály kint is, bent is. Megindulok a következő felfelé vezető túrára. Már zihálok, de hátha. A kétségbeesés erős dolog. Nem annyira, mint a harag, de hátha így is felérek.
De vigyáznom kell a reménnyel és az ábrándokkal. Még az sem biztos, hogy felfelé megyek, remélhetőleg majd a végén kiderül, hogy mért szenvedtem ennyit. Mondjuk nem hiszem, de hátha.
Hoztam magammal szeretnivaló kisállatot - ha úgy tetszik: barátot -, de még a legelején megállította az élet humorérzéke, fennakadt a csendben, elsüllyedt a porban.
Ez már a végső emelet, fent vagyok, juhú. Beragadt az ajtó. Be akarom törni egy közelben elhelyezett fejsze segítségével, de az akarás megintcsak kevésnek bizonyul. Először nem bírom felemelni, majd súlytalan lesz és szertefoszlik. Csak a keserű, dohos por ironizált velem. A kurva anyjával szórakozzon.
Segített. Pont ez a kis düh kellett, nekirohanok az ajtónak, a vállam reccsen egyet, az ajtó nyikordul, én felpillantok, az árnyékom nekifeszül, megpróbál kibújni az icipici résen ami keletkezett. Biztatom, majd kintről segít nekem is. De nem fér ki, hiába. Immár fél kulcscsonttal ismét nekirontok, de most semmi. Pedig az előbb nyikorgott, hallottam.
Megmozdult, éreztem.
Ledőlök, összeesek, elsírom magam, zokogok, nem lehet, hogy az ajtóig elszenvedtem, és itt van vége. Az élet leszól fentről; közli, hogy már miért ne lehetne, ne legyek már hülye.
Elhúzom a számat, ezen már csak röhögni lehet, bazdmeg ilyen nincs. N I N C S.
Sosem tudja, mikor kell befogni, mert közli, hogy ’de van’.
Sajnos nem sikerül felhúznia, csak elszomorít. Az árnyékom felkiált, széttárja a karját, felránt, és közli, hogy vagy kimegyünk vagy belehalunk a dörömbölésbe.
Neki is állok, felbuzdulok, semmi. De aztán jön és segít, és megint megnyikordul. Toljuk, húzzuk, vonjuk, törjük, zúzzuk. Lejjebb mintha láttam volna egy százéves asztalt, amivel betörhetnénk… Nem, nincs erőm lemenni, abba egészen biztosan belehalok, ha csak egyet is vissza kell lépjek.
Órákon, napokon, éveken keresztül küzdünk a mázsás vasajtóval, étlen-szomjan, mire végre kiszakad. Mintha csak feltépték volna, mintha tíz deka lenne az egész, és sosem lett volna beszorulva. Örülök, kijutok, de csak szürkeség vár. Tudtam, hogy nem kell nagy reményeket táplálni a feljutással kapcsolatban, de nem gondoltam volna, hogy feljutok, és itt sem jobb semmivel. Körbenézek, ugyanaz a szar mindenütt. Csak még undorítóbb. Vagy talán nem is az, de előttem az egész megtett utam, és ez nem segít. Sóhajtok, a vállamra teszem a kezem, mintegy megnyugtatólag, majd lehuppanok valami… Hát, valamire, és nézek. Nézem a sokmázsa szart, ami innen fentről is ugyanolyan sokmázsásnak tűnik, és ugyanolyan szarszagúnak látszik. A doh is ugyanolyan mocskos és undorító, a csend is ugyanúgy hangzik. Mégegyszer lehuppanok, pedig úgy emlékszem, hogy az előbb ültem le.
Ülök és nézek előre.
Várom a napfelkeltét. És reménykedek, hogy nem a napnyugta a követező műsor, pedig tudom, hogy a hiú ábrándok nem vezetnek semmi jóra.
Szólj hozzá!
Címkék: írás alkotmány világnézet depsession
2009/05/11
08:00
Írta: LadArt_
Springfield UP!
Minden jog fenntartva (c) 2009 by LadArt_
Szólj hozzá!
Címkék: design alkotmány képalkotás jókép dingbatart
2009/05/10
09:54
Írta: LadArt_
All By Myself
Minden jog fenntartva (c) 2009 LadArt_
Ajánlva, akinek ajánlva, ő úgyis tudja;)
Szólj hozzá!
Címkék: alkotmány képalkotás depsession jókép
2009/05/09
18:07
Írta: Szerb Lisztesember
James Clar és a többiek
Aki kicsit is kíváncsi arra amit gondol, hogy a képre kattintás után jön, az kattintson a képre.
Szólj hozzá!
Címkék: design alkotmány képalkotás megapixel jókép
2009/05/08
21:33
Írta: LadArt_
Is There Anyone Out There?
Minden jog fenntartva (c) 2009 by LadArt_
1 komment
Címkék: alkotmány képalkotás depsession jókép
2009/05/07
17:44
Írta: LadArt_
cuTTinG thE EDGE
Szólj hozzá!
Címkék: vélemény alkotmány világnézet képalkotás depsession jókép
2009/05/05
10:35
Írta: Szerb Lisztesember
Grafomán
Ahogy a múltkori lelőhely felé jártam fel s alá, egyszer csak szemembe tűnt eme három vadiúj fújmány. S mivel nem várom el tőletek, hogy ezen koordinátára elzarándokoljatok, ezért inkább kiber-mód megosztom veletek, csak hogy legyen miről beszélni. (Mintha egy blogon beszélgetnénk. Szerintem csak írok.) Itt vannak a gyöngyszemek:
1 komment
Címkék: street art alkotmány képalkotás jókép tiszteletreméltó
2009/05/04
08:45
Írta: Szerb Lisztesember
FAtcap széria
Mivel oldalunk street-art dolgokkal is foglalkozik, így elkerülhetetlen volt, hogy amikor megláttam a kanna-szorófejéből-tákolt figurákat, ki ne hirdessem a kis világnak őket. Valahogy Böröcz András ceruza-szobrai jutottak eszembe eme kis alkotmányokról. Persze tisztában vagyok azzal, hogy a fentebb említett művész mennyivel több ötletet és munkát fektetett műveibe és hogy teljesen más rétegekben mozgatott meg velük dolgokat, de mégis párhuzamot akart vonni a képzeletem, mivel mindkét esetben magát a MűvésziEszközt alakították MűvészetiTárgyá. Pattogjatok a linkekre, gyereKecskék.
Szólj hozzá!
Címkék: design street art alkotmány tiszteletreméltó
2009/05/03
07:54
Írta: Szerb Lisztesember
Andy Gilmore
Van egy elmélet mely szerint az agy, minden egyes látott képet, motívumot és alakzatot eltárol, majd, ha szükség van rá, vagy egy az egyben, vagy különböző asszociációk szerint újrarendezi. Azt hiszem Andy Gilmore képei teljesen megfelelnek eme elméletnek eredettörténetileg is és elkövetkező műalkotások alapanyagának is. Szóval ifjú slash nem-ifjú művészpalánták futás feltölteni a kreativitással üzemelő hajtóműveket cseppfolyós gilmóriummal.
Szólj hozzá!
Címkék: design alkotmány képalkotás jókép tiszteletreméltó másblog
2009/04/28
08:23
Írta: Szerb Lisztesember
Bonobo ( a legútoljára felfedezett majomfaj)
A minap kiposztolt vimeo-videó után, új-oldal-amit-végig-lehet-szörfözni lelkesedéssel ugrottam neki a honlap átböngészéséhez. Nem is eredménytelenül, mivel megtaláltam a következőekben be-embedelt videó-gyöngyszemet, mely igazából (nagyon szép s érdekes[mint minden videó, de itt mégis máshogy]) képek sorozata, viszont tökéletesen a zenéhez passzintva. [Bár a végén nekem eléggé elvágás érzésem támad, de sebaj, Ő a Művész.] S eme zenéről még említést is tennék a továbbiakban, mivel oly módon megnyerte tetszésem, mily módon példánknak okáért Rafael Nadal megnyerte a tavalyi olimpiát. NAGYON. De visszatérvén kicsiny ördög hurkunkból, rákeresvén a kommentek között a szám címre, netán előadóra Bonobo nevét találtam, akinek mint utóbb kiderült MySpace oldala is létezik. [Leginkább iTT.] Ezután pedig a youtube-on szörfölve hallgattam tőle egy kis muzsikát. Ezek közül, ezt a kettőt ajánlanám.
Recurring (a videó alatt is ez megy)
Oil in Water from Shawn Knol on Vimeo.
Szólj hozzá!
Címkék: zene youtube tudás alkotmány vimeo jókép
2009/04/26
10:10
Írta: Szerb Lisztesember
Animal Collective - My Girls
Oldalunk zene-bemutatási-áramlatát folytatván úgy gondolom nem hagyhatom ki a következő nem hivatalos, videó-tákolmánnyal megbolondított muzsikát. Maga a szám hosszú ízlelgetésre született, melyet többször körbe kell lögybölni az agytekervények közt, hogy minden apró nesz kihallatszódjon és feldolgozódjon. E mellett a sufni tuningolás következményében létre jött, mellékelt klip egyik nagyszerű tulajdonsága, a zenére való aktív referálozás. Bár ez valószínűleg már az első tizenöt másodpercben szembe fog tűnni. Jó videózást kíván A Szerk.. [ Nem mellékesen a hivatalos videó itt látható]
Szólj hozzá!
Címkék: zene youtube alkotmány vimeo
2009/04/26
08:00
Írta: LadArt_
LeBegőzés a SzAbadBaN
Szombat délutáni hangulatomban hallgatván jobbnál jobb zenéket, elragadott a hangulat, beleborzolt a hajamba az ihlet könnyed fuvallata, és megcsapott az édeskés illata, ezért leültem hát és megalkottam ezt a képet. Mivel elég nagy ezért csak egy részletét raktam ide, ha meg szeretnéd nézni a többi részét - amit erősen javaslok - KATT A KÉPRE.
Szólj hozzá!
Címkék: alkotmány képalkotás jókép
2009/04/25
12:41
Írta: Szerb Lisztesember
Alienator
Szólj hozzá!
Címkék: alkotmány képalkotás jókép képlegény
2009/04/23
10:34
Írta: Szerb Lisztesember
The UsB Attack
