Billyentyűk,
ti kis fekete nyomogómbok,
megnyomlak és ott kezdődnek a gondok.
Regisztráció, log-in meg gondnok.
Észre sem veszed és máris tévesztettél, pályát
Bár egy csónakban evezünk, de te hajtod a gályát.
S próbálsz messze esni a fától,
de nem látod az erdőt az ágtól.
Nem lehet ezen mit változtatni,
Csak a jó istent lehet kárhoztatni.
De nem.
Van egy megoldás.
De most már késő.
Rá esett a lábamra a véső.
A megoldás nem más, minthogy járni kell a kútra.
De a végén eltörsz, vagy úgy jársz mint egy kurva.
Kinn állsz az útnál.
Pedig te nem ott akarsz lenni, hanem a kútnál.
De most már mindegy, jönnek érted.
Nem, nem Smith ügynökök. Látom, nem érted.
Azok kergetnek, akik útol fognak érni,
s a sánta kutyát fogod kérni,
adjon már egy kis előnyt,
különben lehúzhatod a redőnyt.
DzsszssSSzzdr.
Húzódik a redőny.
De nem érted mit mond közben az eb.
DzsszssSSzzdr.
Húzódik a redőny.
Le.
Te arathatod a babért?
Le?
Vagy a vihart?
De az biztos, hogy. Le.
Elötte, mintha valamit vetni kéne.
Kérsz csoki tortát?
Nesze itt egy szelet.
2009/06/09
08:02
Írta: Szerb Lisztesember
Kláviáthúr
Szólj hozzá!
Címkék: tudás írás alkotmány világnézet brianstorm
2009/06/08
17:30
Írta: LadArt_
nincsmás
Beteríteném permettel
Ilyen sár izé se
A fejem benne
Szar az izlése
Szaga nincs
Átlátszik és vértje
A levegőburok
Nincsenek
Nem jó borok
Csak rámdől
Csakrám öl
Közömbös vagyok.
Szólj hozzá!
Címkék: vers alkotmány depsession
2009/06/04
18:56
Írta: LadArt_
nem tűz elég.
őt nézed
nem engem
vele vagy
nem velem
Természetes életem termeszes lett de a termoszban hagytam egy kicsit. Egy teremnyi lét, másnap lecsorgott az államon térdig, ezt hoztál pedig azt mondtam narancslét. Nincs lét. Csak levet az is leves, meg leveles, mint a tészta ami főtlen de legalább fejetlen. Levelet kaptam, azt hiszem, de nem, mégsem. 300huf meg az is lejár holnapután. Tulajdonképpen mit gondoltál? Nem merem megkérdezni, a fény is kifolyik a szememből annyira fáj. Kör. De csak körvonal. Kör ami vonal. Váll amit vonnál. Képtelenség, már elkezdődött terjedni a füst bennem és látszik ahogy belepi a repedéseket a plafonon. Elharapom a nyelvem hegyét, marad az angol. Megmarnám, de gitár és hangol, meg könyv és barangol, firkálsz, utazol hátul, apád meg tankol, anyád tolatóradar volt és úgy parkol, jeled meg könnyen jött könnyen ment, tálcán adja nem kell mert csípős mint a mint az orbit orra hátuljában... tökéletes... minden csak nem az. Ismeretes, félrerántott kormány vagyok és kátyú az útszélen. Belémhajtanak. Átlapoznak. Betömnek. Ott marad egy dudor. Lepattan a tüske de a párna sem puha és az esős gyep sem érzéki. Mire jó ez? Arra hogy beleolvadj az üllőbe és kard helyett kalapács legyél. Vagy az se. Egy lyukas fújtató, egy tompa tőr.
Megpróbálom.
Kiveszem magam alól a tálcát. Bezárom a reteszt és barikádot építek. Felduzzasztom a tengert, eloltom a napalmot, megállítom a golyózáport, megvarrom a repedéseket.
Leveszem rólad a kezem.
Szólj hozzá!
Címkék: vers alkotmány brainstorma makáma depsession
2009/06/04
08:00
Írta: LadArt_
TalkBubble
Boldog csütörtököt!
Szólj hozzá!
Címkék: design alkotmány képalkotás jókép dingbatart
2009/06/01
23:55
Írta: Szerb Lisztesember
BrainCrack
Szólj hozzá!
Címkék: alkotmány képalkotás dingbatart
2009/05/26
17:14
Írta: Szerb Lisztesember
Vaczkor
Amint hazafelé sétáltam, megihletett egy szembejövő környezet-barát villamos és menten azon kaptam magam, hogy egy érzés ad hatalmába. Az érzés pedig nem volt más minthogy fessek egy indián-medvét, melyet sunyi-szemű bigyókák támadnak befelé.
De azt hiszem, már másnak is támadt ilyen érzése a környezet-lelkitárs villamostól. Lehet, hogy szólni kéne a mellékhatásokról.
2 komment
Címkék: alkotmány képalkotás jókép
2009/05/23
08:39
Írta: LadArt_
Cím nélküled
Nem érzem magam jobbnak hogy Parti Nagytól idézek
Tűnődom megérem-e a jobbikba partiarcok is férnek
Most csak pár párt meg fejükön párta
Fogalmam sincs mire lesz jó ez a pár a
Pereg az időm midőn beperelnek
Ha homokszemet látok nem a tengerpartra emlékezek
Sivatag nekem minden egyes gondolat
Nem kéne de orromra kötöd megannyi gondodat
Utánam még a sóhaj is megfordul
A vas ha meleg, előbb áll majd elferdül
Peremvidék a belvárosban, értetlen emberek
Pedig ez az otthonom, véletlen itt élek
Üres minden utca, azt mondják itt laknak
Üreges lét, olyan szagod van mint a körömlakknak
Exportálom testemből az érzéseket
Egy portálon keresztül szolgáltatok térérzetet
Betérek az agyamba és kiheverek
Utcák, terek, agyaggalamb, meg az a gyerek.
Szólj hozzá!
Címkék: vers alkotmány depsession
2009/05/16
07:38
Írta: Ák_
Élethiány, éléshiány
Az élet nedűje, az élet szikrája. Agybajos mocsár, lépéssel süllyedő láp. Eltűnt, nincs sehol, nem találom, elszállt, szurdokba esett, megzuhant, megtört, széttört, a geigermüller meg csak kattog-pattog, recseg-ropog. Ki lett irtva, de nem szándékosan, kétségbeesésből, hülyeségből, következetlenségből, emberi mélységből, sötétségből, apátiából, haszontalanságból.
Mindenesetre már eltűnt, semmi vágy, csak feneketlen üresség. Milyen furcsa. Az lenne a logikus, ha sötétnek képzelné az ember ezt a fajta semmit, de nem. Átláthatatlan, áthatolhatatlan, hajthatatlan, acélszilárd, szürkésfehér lepel, halotti fátyolként borul a túlélők lelkére.
El akarja takarni a külvilágot, de a nem látás szörnyű, az egyetlen látásnál szörnyűbb dolog. Humoránál van az öreg róka, pedig most nincs is betépve, csak elsírta a pénzét, úgyhogy most könnyekre fanyalodik, őrülten kanyarodik, nincs benne életérzés, szagfelfogás, veszélyérzet, puha halálpihe, mint egy pille.
Félkarú rablón elszállt az ösztön, tudatos és az alatti, feletti, közötti, mögötti, csak ül és vár és néz és bámul és bambul és ül és üreges és üveges és üres a tekintet. A hóhatár alatt csak fájdalom van, felette csak zokogó báj. Ősi kőzet, de nem ósdi, nyitom-csukom, mindegy neki, bűzös lelet az egész már csak, nem marad pusztaság sem, pedig le akart menni alant, nem sikerült. Semmi motiváció, semmi akarás, a társadalom rákfenéje, miatta lobbiznak a halálbüntetés beszivárgásának mellőzése ellen.
Éljen a second-guess, a third person, a shooter, a scooter, és állítólag terrible liar, pedig még senki sem látta hazudni. Érdekes egybezuhanás, teketória nélküli érzelemáradat, márványpadlón, de sűrű hányásban. Habnyelő vízköpő, tehetetlen telepes, töketlen mező szindróma, terebélyes terméketlenség, tökéletesen totális innovatív önpusztítás.
Éljen a hagydmár, a szardle, a szarazélet, és mindenek fölött a túlélési hajlandóságtól sokszor független faktor, mely meghatároz élőt és holtat, élsz e vagy halszag, az élet egy túlélőhorror, zombik nélkül, sokkal rosszabb. Tekeregsz, hiába, független a faktor, Wasp Factory, fogalmad sincs, hogy az óralapon jársz-e, de nem is érdekel. A faktor független, ha akarod ha nem. Ez lenne a konklúzió? Nem. Nincs konklúzió, nincs lényeg, nincs értelem, nincs értelme, mindhiába.
Szólj hozzá!
Címkék: agymenés alkotmány brainstorm depsession
2009/05/14
09:00
Írta: Ák_
magányhajó
Mézeshetek, ja. Meseautó helyett magányhajó, mézeshetek helyett rémesévek. Olcsó, tudom.
Ülök a lakosztály színpadias légköbmétereinek egyikében, egyedül, csak a pincér koccint, feljön, köszön, térd koccan, ennyi, helló szia. Hát ez van, még egy kicsit ki kéne bírnom.
Ja, hogy már elég a bírásból? Akkor nincs tippem, próbálkozz mással.
Ctrl+T, semmi tiszta lap. Valami motoszkál, semmi tisztaság, semmi koszos korcs, egyszerű, a maga elbaszott nemében szép homály, nem látni tőle. Van előnye, van hátránya; se szép, se undorító, de elszomorító. Sosem jössz ki jól, a banké a több esély, akkor is, ha csak színt raksz.
Felmegyek a medencedeckre, aztán a Beck’s deck, de hiába semmi, nincs a kezemben semmi, csak egy elavult avas aránytalanság, ráadásul görbe. Hümmentek, továbblépek, nincs opció, semmi alternatíva, alter narratíva. Kényszerpálya, vadászösztön. A kettő nehezen érinthető össze. Tehát kiválasztod – választod a szaft – a jobb felét a világnak, a habverőt, a rákpereputtyot, a bolyongós tekintetet. Én ezt teszem. Kimászok a hátuljába, az elején fúj a szél. Itt is. Megy a csónak megy a csónak.
Zátonyt kívánok, de átáll a másik oldal, semmi jéghegy, semmi szirt, csak apró koralldarabkák potyognak a csontjaimról, mást nem tud letépni a szél. Nem ijeszt meg, nem rettent el, csak simán elfúj. Apránként, ügyes a kis köcsög, alig veszem észre, csak a végén, amikor nem marad csak a sárzuhany.
Lelépdelek a gépházba, ott legalább van mozgás, szinte látom, ahogy basztatásul vitrolássá változik, de aztán visszaalakul, de csak mert imádom a vitorlásokat. Na, jólvan. Egy-sok oda. I scored, good job fella.
Krónikus pornónézés, unaloműző tehénteregetés, sárvakarás, kézmosogatás, luxuskiszolgáltatottság. Porig égnek a leomlott romhalmazok maradványai, ereklyék sem maradnak, örömtánc az esődance, de most máshoz szól, tudom, hogy meghallgattatok (de).
Zúg és pörög, nyugalmas ritmus, semmi kizökkenés, érzem, ahogy a szívem is felveszi, mint valami gyenge masinéria, de mindegy, sőt. Kényelmes megalkuvás, a vesztes háború tudata, de beetettek, úgyhogy öröm a szájbamasni. Szépíti a sztoriszelekciót, hogy tudok róla, de rontja az összképet egy rothadó piros rózsa. Tudom a romlást, engedek neki, elég volt belőle, kérek még a velőre szaft, már csak tényfelfogással bírom a hercehurca netovábbját. Ilyen-olyan érzelemhullámvölgyek, készülök hullámháton tüzelni, de mire felérek, elsorvad a lépésszámom. Zene amire újraszinkronizálódok, de mindegy, a gépházba kár volt lemenni megnyugtatásért, azóta azon a ritmuson zokogok, ennyit erről. Sosem adom fel. Lélegzet vissza, semmi válasz. Érdekes mentálpszichológiai tünet, de hagyjuk, hátha evolvál.
A zaj megőrjít, a nyugalom megőrjít. Konzekvencionális konklúzióként korrekten levonható, mint a már eleve félárbocos zászló, hogy velem van a baj, bennem a téma zacca.
Akkor inkább hagyom is.
Szólj hozzá!
Címkék: agymenés írás alkotmány depsession
2009/05/13
19:42
Írta: LadArt_
GöDöR.
Várok csöndben
Fehér zaj
Bennem
Hiányzik a hullám
Fehér, üveges
Üres szó
Fekszik mereven
Hullán
Borul a szék
Surran
Izzadt, megáll
Annyira
Hogy már.
Szólj hozzá!
Címkék: vers alkotmány depsession
2009/05/13
16:37
Írta: Szerb Lisztesember
Álló Mozgás
Egyik nap gondoltam kettőt és úgy döntöttem, veszek egy szájon át vizet sprickoló puttót a kertembe. Ezt rögtön követte azon ráébredésem, hogy de hiszen nekem nincs is kertem, ja és ez nem az én stílusom. De valami dísztárgy tényleg kéne, és ez a csobi dolog se rossz idea, akkor most mi legye? Hát itt van. Megérkezett! A fluid sculpture. (Szerkesztőségi különdíj a befőttes üvegekkel megoldott tároló rendszer, nagyon ötletes, esztétikus és költséghatékony.)
Fluid Sculpture from Charlie Bucket on Vimeo.
