Na hát mivel is kezdődik a mai mesedélután. Hát mivel mással kezdődhetne mint egy elmélyült és fölöttébb fizikaórával, ahol padtársammal és egyszersmind gyúrós haverommal (XD), megannyira osztálytárs-barátommal, R-obival, vagyis K. Róbert zsámbéki lakossal. Namármost ő a fizika magasságain szárnyalva azzal a nemes gondolattal rukkolt elő, hogy suhintsuk meg jó gyorsan a tollat vertikális irányban a Föld felszíne felé közelítve - köznyleven lefelé -, annyira gyorsan, hogy a levegő ott úgymond ionizálódna, és amint ez a művelet végre lett hajtva, köpjünk bele. Hogy ez miért jó, azt magam sem tudom, de tetszett az ötlet, és még ott továbbfejlesztettem neki.

Mondottam, hogy suhintsa körbe a tollat egy olyan pályán, melynek a középpontja körül egyenlő távolságra helyezkednek el a pálya pontjai, de nem térben, csak egy vertikális síkban - köznyleven körbe - és ezzel nyissunk meg egy dimenziókaput. Ez nagy valószínűséggel sikerrel járt, azonban nem maradt sokáig nyitva. Utólag még - természetesen - utánagondoltam ismét, hogy mire is jó egy dimenziókapu. Egy nyitott dimenziókapuval ugyanis rengetegmindent lehet csinálni, de adódnak problémák. Ezért most sorba fogom venni a lehetőségeket. Persze abból kiindulva, hogy megnyílt a dimenziókapu.

Ha érdekel a hét tipp, mégpedig érdekeljen, akkor klikkelj ide (mégpedig klikkelj oda).