Amikor már teljesen úgyvagy, hogy vége a sornak és jön a végső falldown, akkor kétesélyes a brutáltéma. Az első hogy egy élvezetes de kevésbé szépívű, a másik egy mindent elsöprő kitartás, a műmell teljeskörű ellenzése, a feltöltött ajkak ignorált kitépése és a rezisztancia legmagasabb foka, ami furán egybesül egy rántott nemtörődömséggel, ebből születik a megfelelően pirított, nem túl kemény hanem lágyan ropogós kitartás. És ha már a sor vége eljött de nem érkezik az atomcsapás, elkerül a kaszás és halálra válsz, a válasz úgyse jön, nem remélek, pedig van reményem, egyetlen led az alagút végén. Húzom a Jack-dugót de tökmindegy, J.C. nem engem vált meg, váltságdíj a térgörbe, gondolja a felületlen kívülülő. Nekem már mindegy lenne de szerencsére átpördülök, megint nyár lehetne, soha többé süssfelnap, vidámpark és száguldunk, tizenhat-in-a-row de most nem az a lényeg hanem az olcsó metafora, nem gurítunk szarral, perdülünk és pördülünk, pört ülünk, pörköltet sütünk.
Visszatérsz az öt null ötbe, a sarki halálárus halálra vált elijedése fogad a keretfordulóban, amitől elönt egy keserű kacaj, késszúrásszerűen. Na és a végén akkor az eredmény nem más, mint a gyök. Kapaszkodva annyira csakazértis, hogy a végén átfordulva egy ügyes felzuhanással, vagyis vonatoztatási rendszer kérdése hogy merre, de a vége egy happy-hour, olcsó sörrel féláron, mindenáron, vagy tökmindegy, mert ott már jó is meg meleg is de legfőbbképpen: hiányzik ami nem hiányzik; nincs ott, hiszen eltűnt.
Beapplikálod az aznapi adagot, csodálom hogy nemjön a szokásos, és akkor nem törik el a cérna, megvan a fonál, az életem tudom húzogatni vele, csak ügyetlen vagyok a bábjátékban, mint a kriggler standupos.
Finom lágyra nehogy megsértse a szájacskát, óvatosan beinzertálható az ajkai közé, már nincs hiába az alkonyzóna, értelmet nyer a határérték és az utcai kobold. Ők nem változtak, de a nézőpont igen, így nagyok és mások, ennyi. Rövid lesz de jó lesz. A kulcs a hullámvasútban van. A gyors zuhanás után át kell fordulni különben a kiégett ledek újra felvillannak, de csak hogy újra kiéghessenek a szemeinkkel karöltve.
Csak arra kell odafigyelni, hogy ne sétálj el mert nem tudsz leesni a szélén. És a keserű kiábrándulás szar.
[written by Ák_ on 2009.04.01., de nem akartam kipostolni, hogy ne sűrűsödjön Lada barátom postjával. hope ye enjoyed]
