Amikor az az érzés kerít hatalmába, hogy nagyon akarsz egy posztot írni, de nem igazán tudod mi köré kerekíteni becses mondandód, tekintve hogy nincs témád, mindössze jelenlegi állapotod és humorod foka késztet sarkallva a post írásra. Ebben az esetben ügyes játékrengeteggel lehet mégtovább emelni sajátmagad hangulatát. Ennek a baromkodással vegyes fenyegető élcelődéssel megáldott, csipetnyi sóval és cinikus kritikummal megszórt postnak semmi értelme nem lesz, és az olvasó nagy része - a jóérzése, a tüdeje és főként a mája - nem fog örülni neki és értékelni sem fogja, te azonban - gyengébbeknek: itt a te most az én, tudod, amolyan mélyreható szimbolikus metaforával vegyült - rohadtul élvezed a hülyeség(ek) eme megállíthatatlan és ilymódon egyazon elmozdíthatatlan folyamának folyásának ütemét. Ez egy gondolatfolyam, ez olyan, amikor dől belőled a gyökérség és nem tudod megállítani, nem tudsz gátat szabni. Persze gátat nem is lehet szabni, mert az egy komoly mérnöki konstrukció végkifejletének az eredménye nem holmi szabászati holmi-gyártás vagy esetleg holmi-foltozás, és nem fogom elsütni a még az én szintemnek is túl alacsony holmi-hol? mi? "poént".
Szóval a mai téma ami nincs de azért valaminek kell hogy legyen, az anti-kultúra, valamint a szintén az antikvitásból kialakult, a már említettel igencsak összefüggő antik ultrák. Ezek amolyan... á, dehiszen úgyis tudjátok, mine magyarázzam az egyértelműen dőltbetűt.
Na szal a mikor ilyent látok nevetek de annyira azért mégsenemjó, hogy megkapolja a hét szava címet, amit lelkiismeret-furdalás, egyes elkülönült esetekben lelki-ismeretfurdalás, még elkülönültebb esetekben amikor a lelki és a furdalás van egybeírva, és az ismeret kötőjellel, nélkül kiosztok többször egy héten. 1 7 n. Hogyisne tenném megfelé, amikor én találtam ki/fel/meg/át/oda/össze/szét/keresztbe/kasul. De főleg ki és fel. Tehát ebben a szűkagyrovású messzetémakörben én vagyok az atyaúristen, és a hét tengeren uralkodó atom-sub egyben.
Csak hogy jobban értsd, ez kicsit olyan, mint amikor dimenziókaput nyitsz. Ha esetleg eme nemes és derék de főleg deljesen zsírszegény cselekedet folytatásának a kivitelezését fontolgatnád, akkor ajánlom figyelmed széleslátókörívű közepének elébe ezt a néhány tippet a túléléshez illetve az említett dimenziókapu adott vagy alkotott tulajdonságainak számodra felettébb és megfellebezhetetlenül pozitív módon való kihasználásához.
Ha nem tört bele az agyad, gratulációk vannak a helyén valóak. Valóban helyénvalóak. Gratulálok, és köszönöm.
Ha beletört de eljutottál idáig, akkor te két egész darab gratulációt ölelhetsz büszkén vagy nem kebled forró ölére, amolyan vigaszdíjként a kiszakadt agyad helyett. Gratulálok. Gratulálok. És köszönöm.
Ha csak ideugrottál a végére, hogy lássad, történik-e valami de elolvasni nem volt merszed mert egy gyáva blöki is többre viszi nálad, akkor nem vagy fair és olvasd el mert megyek és elkaplak és megszablak. És abban ugyanolyanmód nem lesz köszönet, ahogy ezben sincsen teneked számára. Se nem van gratulációval vegyes könnyesszem, azt se várd el, mert nem van nem lesz. Próbáltam kulturált lenni, annak ellenére, hogy anti-kultúra a post témája, természetesen a már szintén említett antik ultrákkal egyetemben. (egyetemben, na, találjunk még sok ilyen jó és értelmes ki fejezést)
Ák_
