Na az a helyzet, hogy. Mindig valami ütős vagy kevéssé, de inkább kevéssé mondatba ágyalom be a linket az előző hasonló kategóriás postokat felölelő TAGre mutatva. Hát most szakítunk a trendelővel, és csak simán: itt megszemlézés alá vetheted blogunk zene-fürtjét.

Legújabb ajánlatom pedig ismét a dnb kategóriába megy [itt megszemlézheted az egyéb dnb postokat, mind a kettőt - A Szerk.], mégpedig a nagyon jó félébe. A nagyon jófélébe. A nagyonjó félébe. A mai master nem más mint Spor. Legesleg: Stompbox (edereti a the Quemists-é). Ezenkívül még sokat ajánlozgatnék, de probálok valami létmaximumot tartani mert különben betelik a post és a tetjén kifolynak az esszenciális alkotógalvánelemek, vagy hangjegyek. Meg te, drága olvasó, te is túlcsordulnál a sok brutálkiller zenétől és halálra fáradnál. Szóval nem lesz sok de az nagyon. Például a vadőrült 1up. Ez az a szám amire normál ember aszongya: ez beteg. Én is aszondom, de én közben istenítem is. ollé.

Természetesen továbbra sem tudom elég mélyre húzni tecsődotcom hangminőségét, bár itt kivételesen-kifejezetten érződik a nagyfokú basszusimádat miatt. Úgyhogy javaslom az alternatív beszerzési módokat. Persze, kifejezetten az Add-to-Cart-ra gondoltam.

Na, és elérkeztünk a futottak még kategóriához, de még mindig az Olimpikai Játszótereken vagyunk, ezt el ne feledd mielőtt nem klikkelsz. És ezáltal egyenes ágon következik, hogy rohadtulhogy klikkelj: Teh Resistance meg a Supernova meg a 103 Fokok meg a Vakond Túrása. Ha tetszik úgyis feltaláljátok magatokat. Na ez milyen már, minek feltalálni amikor már úgyis ottvagy. Hétszava-szagot érzek a levegőben. Ami kellemes változás a dohhoz képest (dohhoz, hogy néz ki leírva).

Ja és úgy mellékesként a szokásos hope-you-enjoy mellé odafűzném, hogy megjelent Teh Prodigy vadonás új lemeze. Nem hallottam, nem tudom milyen, de a címe - annyira, hogy ezzel zárok - megér egy somolyt: "Invaders Must Die"

Na, most őszintén. STOP

Pontatlan idézet egy filmből: Mi az, hogy őszintén? Ezt sose mondja nekik. Eddig nem volt az, vagy mi? Akkor meg ne. Így azt jelenti, hogy eddig nem volt őszinte.

RESTART Na, folytatódik a zene szekció-szesszió mégpedig egy olyannal ami talán kilóg blogunk tartalmából, de nembaj. Igazándiból az a helyzet, hogy tetszősek azért ezek a zenék de valójában a dnb szekciót folytatnám, csak nyomok közben egy rövid és röpke interludeot, nehogy túlcsorduljatok az egyféléből vagy esetlegesen egypártrendszerrel legyen megvádolva a blog vagy én jómagam.

Szóval a helyzet: a zene kicsit zúz, de azért jó. Tőlem szokatlan módon videóval ellátott hanganyagot kaptok, mert jó nézni, de külön is megüli helyét a dolog. Amúgy valószínűleg a legtöbbetek már ismeri és eldöntötte, hogy szeretős-e, de hátha mégsem. Legalább lesz mit olvassatok. Szóval: ebben a számban ajánlom figyelmetességetek mélységes látókörívének belsugarába az 1:30 után kezdődő és egészen 2:00 utánig tetőző részt, meg a liricsét. A szöveget amúgyis kifejezetten érdemes megfigyelés alatt tartani, úgy általában. Még úgy utólag ajánlgatom figyelmetességetekbe ezt is, mert szerintem jó. És egy XD-t megér a Cigaro is bár ez számomra főleg vicces. (a szám önmagában és ezzel a particular videóval együtt is)

Hope you enjoyed!...

Érdekes módon az eddigi muzsika szesszióinkból lazán kimaradt kicsit telt-galamb kinézetű ismerősünk. Fatboy. És bár most is kihagynám „A Legzseniálisabb Számot” és "A Repülő Fejnélküli Lovast" s rögtön bele vágnám rozsdamentes acél fakanalamat (Fából Vaskarikát Zrt. Gyártja.) a Zen nyugalmával rotyogó lecsóba. Már ameddig ezt a tevékenységet saját önerőmből megtehetem, mivel ha egyszer el kezdik Pusholni a Tempót nincs menekvés.

Ha azt mondom Röyksopp,  legtöbbeteknek valószínűleg ez a dallam kavarog elő a tekervényes s rejtélyes szürke állományából. Ám most egy újabb videó/dallam garázzsal ajándékoztak meg minket az együttes tagjai. A szóban pörgő klip pedig nem más, mint a vadonás új Happy Up Here.

De talán kevésbé aktualizálva. Merthogy folytatnám az általam is gyakorolt de a blogunk összes bloggere által szeretett, és kétharmadunk által művelt tevékenységet, a zeneajánlást! De nem árulok zsákbacirmit, a mai téma a dnb-t lényegében népszerűvé tevő trió, Pendulum. Kevésbé ismertebb, de eredeti nevükön Planet Pendulum.

Egyébént ha érdekelnének téged, nagyontisztelt olvasó, az eddigi zeneajánlgatások a blogon, akkor csak klikk ide és böngésszél végtelen türelemmel.

Na, mondtam, hogy nem árulok zsákbalószaft, úgyhogy lelövöm a poénokat: Az újfajta Pendulum nem nyerő, nem szeretem, nem jó, egy-két ritka kivétellel (amikor azért meg tudják villogtatni hogy miket tudnak, de mondom, ez ritka) elvesztette minőségét. Ámde! A régiek! Hogy jók-e azt mindenki döntse el maga, de előttük még sosem volt olyan népszerű a dnb mint velük és utánuk. Hogy ez jó-e azt megint nem tudom.

Na térjünk rá. Szóval első nagy sikerük a Vault, ami alapján - akárki akármit mond - minimum istencsászár brutálkillernek kéne kinevezni őket. Itt a szám, akinek bírja a gyomra az igazi dnb-t az hallgassa. Amit művelnek a 2:45 után következő másodpercekben attól kidobom a ballábam az ablakon, wandaful.

Na akkor az igazságérzetem verszatilisan infantilis (és egyben dilis) magjának a nyomására nem fűzök hozzá "such a lot of crap"-et, csak simán linkelgetek még ezt meg amazt. Amúgy amolyan margóra írt, de pirossal kétszer aláhúzott és bekarikázott sidenoteként megjegyezném, hogy felejtsük el a youtube minőséget. Szedjétek le és hallgassátok úgy, valami basszussalteli módon :) Szóval szintén single de én speckó nagyon szeretem: Distress Signal.

Még sokan imádozzák a Masochist-et, aminél az előző kettő sztem jobb de hát kinek a pap kinek a papagáj.

Az új (In Silico) albumukat felejtsétek el, mert... ehh. Na hagyjuk. Igazából legalább van bennük annyi önérzet hogy ők sem dnb-nek jelölték meg a műfajt. Hanem Electronicának vagy mi az anyámnak. Na felejtős.

Igazából Single-ben tudnak legjobbat alkotni. Sztem. De azért vannak jó/híres számaik az első, Hold Your Color című albumukon. A legesleghíresebb a Tarantula, Freshsel, ami vitathatatlanul télleg a legnevesb, hogy ez kinek mennyit jelent, meg hogy úgy amúgy ez mennyire jó, azt te döntöd el, nem lövök konklúziót a fejedre. Ugyan még lehetne linkelgetni ezt-azt, de ha ezek tetszettek, akkor nézelődj körül mindenfelé, vannak még jó számaik azért. Mindenesetre ez a post nem múlhat el Blood Sugar nélkül, ez volt az uccsó. Enjoyold a zenét, have fun. Coma-ra még rájútyúbolhatsz, de kicsit off-branch úgyhogy nem kap linket :)

Ennyi volt az énekóra mára, akinek nem tetszett az kapjon be egy objektívet, vagy ne. A zene sokrétű, és ezt a kurvajó ágát sem árt ha megismered. A következővel majd gyártok egy kis kontrasztot :)

Ák

A hegyes sors volt oly bű meg báj, hogy megajándékozott két Slumdog Millionaire jeggyel még a hét elején. Melyeket mohó isten-fia életérzéssel vegyes vegytiszta örömmel át is vettem tőle. (Fura, Sors bácsi milyen különböző külsőket tud magára fércelni. Figyeljétek csak meg.) Sőt még tovább feszítettem az elasztikusságából vesztett húrt, meg is néztem a szóban pörgő filmet Miss Design Besúgóval. Közös megegyezés alapján minimum zseniálisnak maximum zseniálisnak minősítettük a művet. (Bár néhol erősen meseszerű, de mégis beleillik. Friss és frissítő.) De ezt a postot nem azért kezdtem el, hogy a mennyekbe magasztaljam a filmet, sokkal inkább azért, hogy a menyekbe magasztaljam eme film zenéjét. Az OSTyát. Ami szerény véleményem szerint úgy viselkedik mint az illegál boksz meccsen a szöges kesztyű. Beüt. Megüt. Sebez. Annyira üde zene dorombol/bömböl a film alatt, hogy az már felér a maszületett-hóvirág száz százalékos harmat-csep-dzsúszával. Természetesen ahogy hazaértem azzal a lendülettel el kezdtem felmászni a TeCső.com-ra ami ismételten egy jó ötlet volt, mivel ott megtalálható a fél lemez. (Sőt az egész.) Persze az is belejátszik a dologba, hogy én láttam a filmet, ily módon shockalta jobban hozzánőtt a szívemhez. De ez fordítva is igaz, szóval ha én most be-embedelem ide néktek a kedvenceimet, akkor amikor elétek kerül a film, lehet kedves ismerősként üdvözlégyet kiáltani felé. (Szívesen, hogy helyettetek is végighallgattam a zenét. Igen, nagyon nehéz volt. Még egyszer szívesen.)

 Papir Repcsik.

Slumdog Millionaire. Mínusz Slumdog.

Jai Ho.

 Ha a béka heveny ajak-tapasztásra herceggé transzformálódik, felmerül a kérdés a polip mivé? A válasz nem egyszerű mert bonyolult. Zárjára úgy lehet rájönni, hogy megkukkantjátok a következő zeneszám mellé mellékelt kisfilmet. [A válasz trükkös, nem a polip változik emberré, hanem Padmé kisasszony reinkarnációja slash szimultán klónja változik nyolckarú-bálnaszomorító-szörnyeteggé. Az ezt követő poli-erotikus jelenet már csak autót-indító-fémdarab-mínusz-kulcs-szó poén.]

Hát akkor folytassuk egy kicsit a muzsika-szessönt. Attól tartok ezt is sokan ismerik de hátha mégse. Aki nem ismeri az 3 új élménnyel gazdagodhat. Aki meg igen, remélem az is gazdagszik eggyel legalább. De szegényebb frankón nem lesz úgyhogy megy a post.

Mai témám All Along The Watchtower. Nem fűznék hozzá sokat, hallgassátok. Ez itten a Bob Dylan-féle verzió, a legismertebb (nem véletlenül), és az eredeti. A Jimi Hendrix-féle is elég ismert, azt is belinkelem, bár az kicsit kevésbé jó, szerényen személyes véleményem legalábbis úgy gondolja. Na azért itt van. A harmadik és sokaknak új a Bear McCreary verzió ami kedvenc sorozatomban van de nem ez a lényeg, hanemhogy nagyon jó. Talán a dobok? Nemtudom. Na ezt is tessék meghallgatni aztán ne tessék dönteni hogy melyik a legesleg, mert nehéz és amúgyse kell. Legyen csupán pure enjoy, azaz kosznélküli élvezés élvezet.
Ja és majd elfelejtettem, itt a lyrics, feltétlenül kell hozzá :) have fun

(az első kettőhöz klip is jár azokról nem nyilatkozom mer' nemláttam őket. oeo)

Ák

Mivel már rég volt együttes-slash-énekes-slash-szám-slash-lemez bemutató a részemről, gondoltam most pótolom eme restanciámat. A réges-régi, messzi-messzi galaxisból ástam elő elmentett könyvjelzőim, mikor is emezek között felfedeztem az általam régen oly sokat hallgatott The Streets számokat. Aki nem tudná miről is van itt szó, annak szívélyesen elárulnám, egy bennszülött angol torok-köszörülő bizonyos M. Skinner, vagy ha így jobb Mike S. frontemberkedésével működő együttesről. Számaik között a könnyed kikapcsolódásra vágyók ugyanúgy megtalálják szájszaguknak megfelelőt, mint akik valami líraiabbra vágynak. DinamitUSAn forradalmasító szövegek, klipek jellemzőek a csoportosulásukra. Na és akkor következzen a lecsó.
Vonatszék és só-Mona-Lisa
Lazító
Szív-billentyűzet.

Valszeg mindenki ismeri Coldplayt (a hivatásos magyar fordítók szerint a Hidegjátszma vagy a Hűsjátszma illik rájuk a legjobban, de megfontolják a Jéglejátszó-t is a magyarításhoz). Mindenesetre szeretném felhívni figyelmeteket a legújabb grammy díjas albumon elhelyezett, általam leginkább tetszősnek mondhatni való számra - vagy legalábbis hangulatomhoz jelenpillanatban rendkívülimódon illős -, a Violet Hill-re. Itt meghallgathatod ha esetleg nemtudnád kívülről, hogy mijaz (nemtom milyen a klip, de ilyet találtam). Was a lone and dark december.

Második körben pedig ajánlanám a valszeg már szintén minden tökfilkó(XD) által ismert, de nem mindenki által címtudott, és mégkevésbé sokak által klipismert, nekem Lada által ajánlott Take Me Out-ot Franz Ferdinand-tól. Az egy dolog hogy a zene szuper és ott egy perc körül valami csoda történik, de a klip se semmi. Nesze nézzed élvezd. (embedding disabled)

Ák

(szín beta)

Tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy ez a blog nem az érzelgősségéről híres. Tudom jól, nem illenek ide holmi belinkelt gyönyörkeltő, melankolikus zenék. KIT ÉRDEKEL.
Tessék hajnalban felkelni (tehát 12:00 előtt), egy kávét, teát, kakaót (Naná, hogy kakaót. A Szerk.) készíteni, mellé az ablakon keresztül a tájat bámulni, elmélyedni gondolatainkban és persze eme szép zenét hallgatni mindehhez. Have fun.

MenydörgésPost: OK Go – Here it goes again. Egyike a forgalomból-már-rég-kivont-két-forintból összerakott klipeknek. Ennek ellenére érdemes többször megnézni, mivel a koreográfia valami zseniális. Ahányszor megnézi az emberfia, (lánya, naná hogy a lány van zárójelben) annyiszor fedez fel valami újat. Igazából Belterjes-design-oldal besúgó kisasszony hívta fel a figyelmemet erre a klipre még anno, de múlt héten egy mankióta-darázsférgek által vezetett műsorban kénytelen voltam vele újra szembesülni. És ez a szembeégés felettébb nagy hatást gyakorolt rám, tehát muszáj volt megosztanom veletek. SAssoljáá!

A régebben youtube-ajánlott-videóként hypeolt zeneszám klipjével kapcsolatban találtam pár érdekességet. The Grouch – Artsy című szám videójáról szólnék a továbbiakban. (nAná) Szóval, ha kicsit jobban megnézzük (vagy egyáltalán megnézzük, mert én szoktam úgy nézni, hogy csak hallgatom[azért az ügyes, valljátok be]) a klip kezdetén az éneklő fószer TV-t néz. Ezzel még nem is lenne semmilyen baj, én is szoktam, sőt ez a világ bármely táján engedélyezett tevékenység. Na de mit is néz? Eztet, meg ezt, meg egy kis ilyent,(ez meglepő módon nincs fenn youtube-on) a lényeg a lényeg ezekkel a videókkal, hogyha tovább nézitek a mozgóképvarázst akkor rájöttök, ezeknek a klipeknek az effektjeivel, stílusában lett elkészítve. Persze ez így elmondva triviális, de a rádöbbenés örömét gondoltam ha így megcsonkítva is, de átadom. Tanulság: nézd végig a videókat. (Hehe én háromból kettőt ismertem is.)

Újabb videózásra invitállak titeket.Kedvenc rész 1:22 - AtomMajom
A videóról megközelítőleg csak a személyes élményeimet vagyok képes megosztani. Ezek a következők: körülbelül négy oder öt éve láttam először és útoljára. Akkoriban még nem volt internet hozzáférésem. Meg nem is voltam ilyen youtube junkie, szóval beékelődött a tudatalattimba a számcím az előadóval együtt (ami azért hasznos, lévén nem nagyon szokott semmi csak úgy beépülni az agyamba). Egyik nap pedig kiépült. Rákerestem. Belinkeltem. Story ends. Jó érzelmi-sík hozzácsatolást.

Mai videó szösszenet. Inicializálás. Start.
Szóóóóval. A szombat-reggeli punnyadás sessionből egy kis ritmusos Maximo Park számmal gondoltam, hogy kirobbantalak titeket. Maga a szám az ízlés kérdése, arról nem kívánok írni. Viszont a klip. Megvan benne az összes együttes-együtt-muzsikál-fronténekes-vonaglik-elöl jelenet, de ezeken felül még, megfigyelhető egy csoport szürreális képsor is amit én személy szerint magas fokon szívlelek. (Jó tudom, tudom ez is ízlés kérdése. De valamiről írni kell.) Az én személyes kedvencem speciálisan a második, gardróbban-találok-egy-samut jelenet. Nem tudom miért. Biztos ez minden vágyam. Lehet szükségem lenne hozzá egy gardróbra. Mindenkinek kellemes orrvérzést kívánok hozzá.