Szevasztok kedves blogolvasók, már megint itt vagytok? Hát remélem titkon komoly reményeket tápláltok abbeli történéssorozat probabilitása felé, miszerint én kirakok egy zenét amit ti majd igencsak élvezni fogtok és ettől a ti napotok rendkívüli módokon meg fog növekedni az általatok otthon gondosan vezetett "Mennyire-élvezem-a-napomat-o-méter"-en. És mivel Lisztes mester már kirakott egy Muse muszikát a minap (direkt nem játszottam el a rendkívül olcsó és emiatt minőségében nemigazán kiemelkedő poént, ami ugyanakkor kézenfekvő lett volna, mármint hogy Musezsikát, de a lényeg, hogy csakazértsem sütöttem el/meg/fel/oda). Szóval, please enjoy. Ja, és ha megkülditek egy duplaklikkel, akkor a jobb oldali 'more info' előnyben részesítése után megtekinthetitek az angol nyelvű liricset, ami esetleg még hasznos is lehet. Na, here we go.  

Amon Tobin, a zenegyár császári székében ülő alakzat, egy ismert számához találtam egy jóféle sufni-tuning videót. A legszebb az egészben, hogy a videó alapanyagául egy 90’-es poszt apokaliptikus, tudományos-fantasztikus horror részletei szolgálnak. Az összhatás nem gyenge, mindazon dolgok ellenére, hogy egy csepp vér vagy levágott töredezett hajvég nem hangzik/látszik el.

A nyílt vízre. És ha már Lisztes barátom slash bloggermate-em kipostolta ezt a szuperjó kis zene-darabkát, akkor én kipostolom eme szössz-t. Hogy mi a reláció? Az ügyesebbek kitalálhatják, a nem ügyesebbeknek meg majd egyszer kiderül, ha nem felejtem el. Na, szóval, ez egy jobbféle filmből akad ez a zene, mégpedig a SWAT-ból, és nem éppen van benne a TOP10-es muzsika listámban, de egy kis hátradőléshez remekül lehet élvezkedni körülötte, plusz rendkívül jóféle kis háttérzene, vidulós rigmusokkal. Aki meg látta az említett filmet annak plusz egy réteg. A videót alatta felejtsük szépen el, és fókuszálódjunk a muzsika rendkívüli rigmusaira. Enjoy.

Tiiiiiiiiime is runnin' out, boom boom booom!

Oly sokszor kerül az ember olyan nagyon, nagyon nehéz helyzetbe, hogy egy remekbeszabott muzsikához csak és kizárólag házilag készített érdekes képekből álló kisfilmet talál, hogy az már Mindenország határain is néha átmerészkedik. Ámbátor végre itt ez a jó kis szám, aminek a klipjével szerencsére nem cicóztak sokat és berakták az album-artot háttérnek. Nagyon Helyesen.

Mai trailer-bemtató post, egyben egy zene/ész-bemutató post is lesz. Mivel nem más előzetest szemeltem ki számotokra, mint a The Girlfriend Experience című nagyfilm kisfilmjét. Önmagában annyit mondanék róla, hogy szerintem tipikus mintapéldánya annak az esetnek, amikor igazán jó type-pal, zenével és szép képekkel egy viszonylag ütős stroyt két percben bemutatnak. Egyszóval, (ami több) felettébb hangulatosra sikeredett eredményt állítanak a kisközönség elé. (Ja, hogy nekünk van csak kisközönségünk, applénak már nagy van? Hmm.) A zenéjéről még annyit mondanék, hogy rögtön megütötte fülem az angyalok faragta ritmus és hangszerhasználat. Kis keresgélés után pedig kiderült, nem más mint Shakerleg az előadó. Sajnos egy az egyben nem találtam meg tőle ezt a számot, viszont azóta már sokszor meghallgattam a trailert. (Na az is egy szint amikor trailert hallgatsz.) Utószónak pedig annyit, hogy nem youtuberól embedelem, mivel ott hibás a video (van bene egy fehér sáv néhol) és apple.com-on úgyis nagyobb dinamikával szól a muzsika

The Girlfriend Experience

Lépkedek a minap sekélyesen szegényes DVD-gyűjteményem hasábjait turkálva, és beleakadok (akadok a szaft, őt kerestem) a 2001: Űrodisszeiába (ezt a filmet egyszer már említettem, valahol errefelé). Na hát, na hát, a helyzet az, hogy végül nehéz fogyasztási likviditása miatt inkább a Sunshine-t válaszottam, de eszembe ötlött, hogy milyen istencsászár is a zenéje. Hát elég sok istencsászár muzsika van benne, de én csak a nyitójelenet alatt szólót emelném ki. Egyszer majd talán írok a múvíhoz egy ajánlót, addig vegyétek úgy, hogy itt és most ajánlottam számotokra eme wonderful experience-t, és nézzétek meg, mert nagyon jó. Meg különben is, a mai filmélmények is csak ennek ismeretében teljesek, mert a filmek, különlegesképpen a science-fictionnel legalább egy lazarostos kapcsolatban álló filmek jelentős részhányada utal eme mesterműre egyes mozzanataival. A zene amit most kaptok, az pedig abból a szempontból lesz isten-nyerő, hogy klasszikust itt még nem ajánlottunk, ez pedig Strauss-tól lenne. Zarathustra beszélt, Isten meghalt, csodás film készült, csodásan kiválasztott zenével, én pedig prezentálom nektek a nyitójelenettel egybekötött muzsikát. Please enjoy!

Az itt elkövetett mozgókép-nyomokból arra engedtem önnönmagamnak következtetni, hogy a klip rendezője figyelemre méltóan nagy kegyetlenséggel kaphatott ki egy jómultkoriban lejátszott kockázás alkalmával, ahol is az utolsó menetben nem tudott hatost dobni, ezzel előnyt nem szerezvén. Az így sejtestül-mindenestül beépült frusztrációt valószínűleg eme kisfilmmel próbálta kompenzálni. Meglepően nagy sikerrel. (Mely mellett muszáj megjegyeznem, hogy szívemnek egy oly kedves rendező és zenekar páros klipjére nagy módiban emlékeztet.)

A minap voltam oly mer-ész, hogy bebátorkodtam magam a Brideshead Revisited egyik-másik vetítésére. Történetesen, a film is elnyerte erszény tetszésemet, ámbátor ami teljes valómban grabancon markolt az a film alatt doromboló muzsika volt. Ezúton természetesen arra szántam el önnönmagamat, hogy egy laza mozdulattal kiembedeljem őtet ide. Viszont figyelmeztetek mindenkit, hogy ez egy kőpuha piano szóló, tehát aki az ilyen érzelmesebb zongora-muzsikáért netalán-tán nem lenne túlzottan nagy értékben oda, annak szóltam előre.

Kedvenc parkőreink ismét akcióba lendülnek, márpedig nem kevésbé nagy mamut fenyőbe vágják bele fejszéjüket, mint egy csapatbemutató kis ugra-bugrászás-fásszárúba. A múltkor bemutatott Physical Graffiti egy másik videóját tárom elétek eme alkalom adtán. S egyúttal a dnb-szekció-rajongóknak is örömet okozván, hogy a videó alatt Dj Krush Duck Chase (Double Up Mix) című száma gyakorol nagy hatást a nézőközönségre. Aki pedig nem annyira van oda ezért a fajta zenéért, annak azt tanácsolnám, hogy kapcsolja le a hangot, de szerintem jobban jár, hogyha nem fogadja meg eme fel nem tett tanácsomat, mivel a zene ritmusa igen nagy összhangban van a klip tartalmával. Na jó túlélést oder élvezkedést.

Mivel ez a blog [nem] titkoltan a KEDVes olvasóink ki/be/megműveléséről szól, ezért szívélyesen kimutatnék egy Yonderboi számot, de azért sem az ismertek közül csakis azért, hogy azzá váljon. És igen, ez egy villám-post.

A minap mintha megemlítettem volna a közismert majomfaj-nevű, nagyszerű zeneműves művésznevét. Valahol itt azt hiszem. S mivel önnönmagamnak nagyon is megtetszett a dallamgyáros, így metszőfogtam magam és MEGVETTEM a teljes diszkográfiáját. Mostanra sikerült is végighallgatnom és azt a nagykövetkeztetést sikerült kivonnom, hogy még ez a száma is figyelemre méltó. (imádom ezt a női vokált)

A mai délutáni-muzsika-post főszereplője nem más mint az oly sokak által kultivált Nine Inch Nails. S bizony azzal a számmal rukkolunk elő, aminek az a címe, hogy: Just Like You Imagined.
Mint az valószínűleg oly sokan tudják közületek ez a szám főszerepelt a 300 című rém-nagyon-kidolgozott filmben is. Emezhez pedig annyit fűznék hozzá, hogy akkor érdemes hallgatni ha

A minap kiposztolt vimeo-videó után, új-oldal-amit-végig-lehet-szörfözni lelkesedéssel ugrottam neki a honlap átböngészéséhez. Nem is eredménytelenül, mivel megtaláltam a következőekben be-embedelt videó-gyöngyszemet, mely igazából (nagyon szép s érdekes[mint minden videó, de itt mégis máshogy]) képek sorozata, viszont tökéletesen a zenéhez passzintva. [Bár a végén nekem eléggé elvágás érzésem támad, de sebaj, Ő a Művész.] S eme zenéről még említést is tennék a továbbiakban, mivel oly módon megnyerte tetszésem, mily módon példánknak okáért Rafael Nadal megnyerte a tavalyi olimpiát. NAGYON. De visszatérvén kicsiny ördög hurkunkból, rákeresvén a kommentek között a szám címre, netán előadóra Bonobo nevét találtam, akinek mint utóbb kiderült MySpace oldala is létezik. [Leginkább iTT.] Ezután pedig a youtube-on szörfölve hallgattam tőle egy kis muzsikát. Ezek közül, ezt a kettőt ajánlanám.

Oil in Water from Shawn Knol on Vimeo.

Oldalunk zene-bemutatási-áramlatát folytatván úgy gondolom nem hagyhatom ki a következő nem hivatalos, videó-tákolmánnyal megbolondított muzsikát. Maga a szám hosszú ízlelgetésre született, melyet többször körbe kell lögybölni az agytekervények közt, hogy minden apró nesz kihallatszódjon és feldolgozódjon. E mellett a sufni tuningolás következményében létre jött, mellékelt klip egyik nagyszerű tulajdonsága, a zenére való aktív referálozás. Bár ez valószínűleg már az első tizenöt másodpercben szembe fog tűnni. Jó videózást kíván A Szerk.. [ Nem mellékesen a hivatalos videó itt látható]

Animal Collective - My Girls from Rob Chesnutt on Vimeo.

Eddig egyetlenegyszer tettem említést egyetlenegy Franz Ferdinand számról, konkrétan a Take Me Out-ról, amit ezúton is szeretnék ajánlani. Ugyan először csak a The Fallen számot akartam ma propagandálni, de cserébe mert olyan jófejek vagytok, ráduplázok az I'm your Villain-nel. Nal. Nel.

Nem fonom tovább végtelenül virtuális pókhálóm száljait, a zeneremekek magukért beszélnek, wandafully awesome-ok, sokkal jobban, mint egy hot dog vagy mint pl egy zokni. A klip is 'oeoe', szóval adjátok át magatok szemfüles érzékét az élvezetek gyönyörtengerében áramló hullámvölgyek által kiérdemelt gyönyörnek. Elsőként tehát a The Fallen, másodikként az I'm Your Villain, Franz Ferdinand tollvonásából. (az utóbbi nem official music video, csak fan-made, ezért csak link jár mellé)