Sóhaj srácok. Igazából ez már annyira, hogy nem is kéne semmi kommentfélét hozzázúznom, mert tipikusan az 'nc' kategória [nc = no comment - A Szerk.]. De ha már így elkezdtem akkor csak ne maradjon már annyiban. Igazából erre tulajdonképpen lehetne azt mondani, hogy annyira szar, hogy már vicces. DE NEM. Mert annyira szar, hogy... szar. Viszont ha elképzeljük egy pillanatra azt a helyzetet valamint elmeállapotot amiben ilyesmik születhetnek akkor egyből görbülni kezd majd a szánk és úgy fogjuk vélni hogy igenis megérte elvenni életünk másegyéb tevékenységei elől azt a bizonyos 15 másodpercet. Klikk és enjoy.

A felejthetetlen élményért thanks to: Dan-csi.

Ha már tegnap így nagy módon belejöttünk a Rádiófej hallgatásába ma tovább nyomjuk a gyakorlást, hiszen az teszi a mestert. Ugye. Azért megsúgom, hogy a szám igazi izgalmai a 3. perc felénél kezdenek kibontakozni. Uuups. Spoiler.

Ne legyen nyávogás kisfiúk, kislányok, hiszen ma is zenét kaptok az orcátok rózsával telített felére. Méghozzá egy igényesen megrajzolt klippel együtt csúszik bele szerény, tudás-központotok centerébe. S a dolog nem más tulajdonában áll mint Mr. RádióFej.

Amikor legutoljára kézen fogva a nem-annyira-híres-Yonderboi-számok erdejében jártunk, s nem szégyelltünk egy érett Yonderboi-szám-gyimilcset leszakítani a megfelelő fa ágainak egyikéről volt egy olyan érzésem, mi még fogunk erre járni. S most ismét itt vagyunk.

"Ez itt a végszó, bár nem poén, de remélem, hogy leesett. Ez neked szól, s tanulsz majd belőle egy keveset, hogy mi a bizalom, milyen csalódni másban."

Nemépp vagyok ennek a zenei stílusnak a hívője, de ez engem nagyonis megfogott, mi több szerintem zseniális a klippel együtt, najó, vannak filmileg benne kivethető momentumok, de ugy a közepéig azt gondoltam, hogy zseniális, utána meg azt hogy rendben van. Kellemes július harmadikát kívánok, és itt ragadom meg az alkalmat hogy adminunk és szerkesztőnk (Szerb Lisztesember) világrajöttének évfordulója alkalmából gratuláljak, magyarul boldog születésnapot, még magyarabbul bódogot, tesó!

Ha mostanában már úgy is arra fordította szerény blogunk gőzteljestményének jelentős hányadát, hogy Muse-féle dallamokat mutogasson, úgy érzem eme jó szokást kár lenne pont ma megszakítani, így én is ide pakolok egy jóféle számot. Íme.

Mivel rég állt módomban muzsikát adni füleiteknek, úgy gondoltam, hogy az idő el lippiti klippitizett hozzám és szólt, itt vagyok. Tehát ha már ez a nem mindennapi/egészen mindennapi eset megtörtént, választásom nem másra esett mint Andrew Bird-re akiről az a hír járja, hogy modern korunk zenei polihisztora. Állítólag két foggal is el tudja fütyülni Beethoven sokadik szimfóniáját. Há vagy nem. De ezt ő csínálta.

A nap végére, egy újabb vimeo-gyönyörelem. Kis chill-out a hétvégére, szerelmes dal a nyárra, elkapott hangulat a pillanatra. [Még szerencse, hogy Canon 5D-vel kapták el.]A szám megfelelően simul hozzá a rögzített képi anyaghoz. S aki meg tudja mondani ÉN melyik filmben hallottam ezt a muzsikát annak Szerkesztőségi Különdíjat jutalmazok. Annyit segítek, hogy zenés-táncos film vutt.

Sofia's People: Canon 5dmk2 24p from Philip Bloom on Vimeo.

 Amikor tegnap éjszaka hobbiból valószínűséget számítottam, rádöbbentem, hogy nem is nagyon lehetséges, ami megtörtént. De megtörtént, valószínűleg a bolygók egy különleges konstellációjának sorozata eredményeként, még egyetlen egy Sub Bass Monster klip sem került fel a blogra. Na ezen kell változtatni és nem a grízes tésztán.

Régen, emlékszem volt egy mese-meskete amiben ilyen szivárvány hasú mackók színezték újra a világot, mikor is amaz monokrómmá vált. Valami ilyesmi tragedy történhetett mostanában Párizzsal is eme videó tákolmány tanúsága szerint, ámbátor a 21. század macijai ezúttal már nem is macik, inkább téglatestekből álló sugárzó festékládikák, de ők is segítenek.

Reulf from Charlesque on Vimeo.

Azt hiszem itt most megint arról lesz szó, hogy egy bizonyos embercsoport megmutatja nekünk hogyan is kell egy jó kis klipet összedobni. Nagyon jó kis Gorillaz arányú figurák megspékelve egy heveny Öreg Mickey egér stíllel. Mellé a szám is jó, szóval egy egészen ütős párost alkotnak így együtt. Tőlem megkapja a vimeo-minősítést. Simán. Mindenkinek szép, jó reggelt és jó gyönyörködést a gyönyörelemben.

WOOD from mc bess on Vimeo.

Szevasztok. A múltkori Kill Bill zenecsoda után folytatódik a széria. Igencsak effektív fütyörészés, mely ha egyszer fülbemászik, soha nem hagyja el hallóalkalmatosságod járatait többé. Hallgasd hát, és élvezzed.

Eme csodás-azzanatot prezentálom most nektek a büszkeség legmagasabb tetőpontjának függvényében. Bár tudom, hogy nem szoktam vicces lenni, de most mégis más a helyzet, ugyanis kivételesen nem is akarok az lenni. E remekmű szerintem megfelel az alkalomnak, bár tudom, hogy már lassan egy hete, de azért: Rest In Peace, David Carradine.

Szó bennszakad, hang fennakad, lelkem elreked, testem megtörik. tépett ajkak leesnek, a szavak elvesznek, hatások szétesnek, tettek vízbefúlnak, tetvek felfalnak. nincs kedvem matyóhímzést kanyarítani, tévútra csalnám magam, hát prezentálok: