Nachtmusik tehát muzsika estére. Ma a színészként rappelő vagy rapperként színészkedő Def bácsi dúdol titeket álomba.

Árkon bokron is túl, ahol a kurta farkú malac túr s ahol még a Sub Bass Monster zenéje is kúl, volt egy erdő, telis tele jammelő farkassal meg mackóval. Szegény nyúl lemaradt. Nekik ültet emléket eme videó, hiszen ha állítana annak olyan felhangja lenne, mintha már nem élnének, de hisz erről szó se nincs. Boldogan élnek és minden szombaton úgy odadzsemmelnek a százholdas pagony lakóinak, hogy azok kénytelenek rájuk hívni a közrendfenntartó szervezet megfelelő szakembereit.

Élvezzétek a földre szállt muzsikahullámokat. A zajszintű hangforrás remekét.

Bár egy pöppet rég lett írva a kicsiny blogszféránkba, de azért nem merült emez dolog sem teljes feledésbe. Mint mindenhol szerkesztőségünkben is vendéglátogatását tette/teszi az a bizonyos áramszünet. No de sebaj, ma hajnalban szerencsére megint találtam 5Percet a lisztesbödön legalján. Szóval az gondolatom támadt, hogy megdoblak kenyérrel. Hehe. NEM. Ámbátor egy Berger-Gáborsággal annál inkább. Zseniál.

A múltkor a diszkográfiák végtelen tárházát jártam, midőn arra lettem figyelmes, hogy bal bokám kérlelhetetlenül és megmásíthatatlanul beleakadt egy Utolsó Harc-nak festett Végső Közdelembe, miből kiakasztani csak igen nagy műgonddal voltam képes, hiába a sokrétű műgond-képzésem, mivel majdnem minden helyzetben képes vagyok imitált problémát kiszűrni és rövid úton elpusztítani, mondhatnám megsemmisíteni.

Nade a különleges képességekre ott van a hero tag, a mienk most azonban a muzsika-féle, úgyhogy lassan elérek a valódi topikunkig, vagyishogy prezentáljam mélyen tisztelt és magasan felnézett Olvasóinknak (nem királyi többes, többen írjuk a szösszenet-session, vagyis eme blog-t) ezt a hangfrekvenciák hullámain hihetetlenül száguldozó gyönyör-darabkát. Aki hallgatja országunk szerintem legjobb rádióját, a Kettest, az esetleg már hallhatta. Illetve az is aki m,ár amúgyis ismeri. Ismerte. Érted. Na. Büszkén bemutatom: Velvet Revolver: The Last Fight!

Akik minden este azzal álmodnak, hogy reggelre a megszokott kis napsárga Suzuki Swift helyett egy ádáz gyilkológép-robotot találnak az utcán parkolni, mely csupán úgy szórja a nukleár rakétát mintha amaz valamiféle meggymag vólna. Na azoknak ajánlom eme két elektronizált muzsikát, csupán és kizárólag a holnap reggeli meglepetés-talkozás utánai reménykedésre való ráhangolódásra.

[Cookie Monsta - Optimus Prime]

Glaser Kati Fin című kisfilmje. Enyhén jó, enyhén zsír, enyhén klafa. Ajánlott minden emberegyednek aki kíváncsi a világ körforgására. Natív, progressive, interlaced. Az Agynak minden területén érezni az átvitt magas definíciót.

 chill with me, in stereo, at high volume. 

Villámposzt a DnB hallgató egyéneknek. Noisia Diplodocus. Full, meg, hosszú, meg vágatlan. Play

Tudsz úgy lépni hogy dub dub? Na látod ez a dubstep: tudsz tucc és dub dub.

for more: http://dubfx.bandcamp.com/

És hát bizony végrevalahára elérkezettnek látom azt, hogy elérkezzetek általam, vagyis úgymond elérkeződjetek, elérkeztessetek a Lázadás-trilógia (nyugi, semmi Star Wars) utolsó részéhez. És itt közelsem arról van szó, mint általában, hogy leteszek egy jóféle első részt, majd tökfantáziátlanul még a harmadikkal is lényegében csak az első rajongóit nyúzom meg ismét a pénzükért! Egyrészt azért nincs erről szó mert egy garast sem fizettél azért, hogy ezt olvasod, ami nem is zavar, de mondjuk ha nekem fizetnének érte, hogy te olvasod, azt azért el tudnám viselni, szódával és kis citromlével. És még azértsem erről van szó mert a végére igencsak nagyon ütős durranást tartogatok a tarsolyom mélyén - no annyira nem is a mélyén, már a tetején csücsül és kikívánkozik -, mondhatni olyasmit ami kettéhasítja a még egybenálló elméket, megkatarzizálja a még keményen tűrőket, felrobbantja hajóitok testjét, majd végül összerakja a lelketeket, eggyé válik veletek, megnyugtat, elcsendesül, és ti csak aléltan hátradőltök és karotok utolsó szösszenetnyi erejével, az utolsó tudatos lehelletetekkel ismét rányomtok majd a Play gombra!

Legalábbis én valahogy így képzelem. De ha kisebb eltérések vannak, az se baj.

Dehát ugyebár nem enyém az érdem, én csak a szavakat cifrázom, hiszen az atomot nem én töltöttem meg hasadó-hasító anyaggal, hanem Muse! Akik a előhozakodtak idén az új albumukkal. The Resistance! Tessék megvenni slash szerezni.

Muse-t Lisztes mester mutatta be néktek/nekünk itt, a zene-rovat csodás hasábjain, aztán még (jó)párszor előfordult, igazából magunkhoz képest kifejezetten sokszor. Én pedig ismét továbbvinném e nemes tradíciót, és ha már ilyen szépen felvezettem, és így megmutattam, hogy hogyan lehet lázadni Riotosan és hogyan lehet lázadni Mutinysan, noshátakkor Ladies and Gents, így kell lázadni Uprising módra!

Ha lenne istencsászár-díjunk, akkor most kettőt-hármat hozzájukvágnék. Ez a szám nagyon nagyon, és a szövege méginkábbnagyon. Meg is kapta a tiszteletreméltó TAGet. Isteni, csodálatos, marvellous, incredible, wonderful! Enjoy!

(egyébként a Zene-rovat/szekció elérhető itt, egyetlen kattintással)

Ha már a múltkor felkeltünk a Riot-tal, amit visszahúztam a jelenbe a 2037-es előredátumozásából, akkor most amolyan minisessionre pályázva folytatnám a sort, amit háromfogásosra tervezek. Az előző egy jókis fincsás gulyás-suppe volt, most jön a marhapörkölt galuskával és végül de nem uccsó sorban majd lecsúszik a somlói is, a közeljövőben.

De most még csak a második kisadag álompiténél tartunk, úgyhogy ide fókuszálok. És majd amikor a sessionre utólag messziről tekintetek, értitek - és remélem értékelitek - majd a sokszínűségét. Eme sokszínűséget reklámozom eme megmozdulásommal is, amiben egy kevésbé imádott műfaj kissé talán elkorcsosult, még kevésbé közszeretett képviselőjét lököm fel virtuális nagyszínpadunkra, amolyan középső töltetként az első és a végső csapásaim közt, mondhatni azért, hogy kihúzzátok a telet, hogy át legyen vészelve a rés, mert bár akármennyire is szeretem én ezt a mókát, tudom hogy legtöbbeteknek megfekszi a gyomrát ez az ízlésének bőven túl zsíros marhapöri. De azért remélem nem érzitek majd elpazarolt időnek, cserébe szereztem élőfelvételt (dejó vagyok:P), dobok, gitárok, semmi DJ-pult. Vagyis LIVE. Juhúú.

Amúgy kifejezetten javallom a videó végignézését, nem végig ugyanaz megy :) Gitárdurculás, meg minden.

Ja és hadd ajánljam figyelmetekbe az alkalmasint dekódolás-gyakorlásra alkalmas, rövid, tömör, ámde remekféle lyricset!

Ladies and Gentlemen, I proudly present Pendulum: Mutiny! Enjoy!

Igen, Mr. Szemfüles, egyszer már volt kint, de nem akartam kihagyni a Lázadás-minisessionből :)

Az ebek már csaholtak mire hazaértem.
Amint rámarkoltam a tikurilla mintás edényre, az égő tűzgolyóbissá változott. 
Elsőre azt hittem Anna az, de nem.
Gagyinak látszott és mégis az ellentetje mutatkozott meg.

- Ma mit ajánl ebédre? - A konyhafőnök ajánlata ma egy adag félzsíros lázadás sültburgonyával. - Rendben, de pürével kérem. - Ahogy óhajtja. Hozhatok mellé esetleg valami kísérőt? Egy kis felkelést netán? - Nem, köszönöm, ma elég egy Riot menü super sizeban, a többit majd legközelebb. Ja, és nem kérek jeget a kólába. Köszönöm. - Kérem.

Na hát körülbelül egy ilyen konverzáció zajlott fel amikor megkotyvasztódott a durcaság boszorkányos mesterkonyháján (vagy mesteri boszorkánykonyháján? baszki hogy mindig elfelejtem) ez a hanghullámok által behálózott rezzenéstelen remek, amit nem propagálok sehova, mert magáért beszél (IGEN! Megint elsütöttem kedvenc szófordulataim egyikét! NEM, nem jönnek ki a faskönyökömön az ilyenek!)

Egy a lényeg: Hallgassátok, mert jó. És tessék figyelni a lyricsre, mert abban rejlik a lényeg átható faktora. Enjoy!

És köszi szépen a dalajánlást! Jóféle!

Bár a mádzsar társadalomban a benga elnevezés nem mindenképpen pozitív konnotációval bír, szerintem ez a szám JÓ. Meghallgatását főleg azoknak ajánlom, akik rávannak kattanva az úgymond Elektronikás Zenére s akiknek mondjuk tetszett Ladart Burial posztja. 

Oszt könyököljetek a playra.

>