Ninette és Karina műve a CosaFine-nál.
Szép munka nyelveznénk, simogatnánk, fogdosnánk és csak 438 USD a legolcsóbb [1700 a legburzsujabb].
Lehet, holnap szerkesztőségi shopping nap lesz és minden kedves női followerünknek ki postázunk egy ilyet.
NEM
De kedves lenne tőlünk mindenesetre. Lányok, hölgyek, nénik, asszonyok itt a link lehet rajta rágódni barát/férj/szerető/szomszédsrác/postás fület.
Az hogy a Phlegm szó mellett milyen definíció áll az angol szótárban vagy a wikipédia megfelelő oldalán, szerintem jobb, ha nem tőlünk tudjátok meg, de ez nem is érdekes mert amiről mi szeretnénk titeket informálni az Phlegm a street-artist. [kinek neve nyilván nem véletlenül Phlegm] Most annyit mondanék róla a délután bájaiban elsüppedve, hogy itt a blogja, ahol szemmel [ha valakinek kívánása van rá, akár füllel is, bár azt nem tudom hogyan] lehet követni nem csekély tevékenységét. S, hogy hősünk meglepő módon úgy vélekedik a street-artról mint olyan művészet, ami igaz jelentését csakis a streeten, nem pedig valami puccos múzeumban a Mona Lisa szomszédságában nyerheti el. [nem mintha a Mona Lisát mi, vagy ő nem szeretné csupán a street szó kötelez, s ha már, akkor legyen kontextus]
.png)
Aki kicsit is tájékozott a kortárs építészeti kezdeményezések terén, az biztos hallott már a ReOnion projekt létrejöttéről, pontosabban létrejönni akarásáról. Néhány művészeti sulis hallgató összeállt, hogy ezt a túlméretezett hagymát megépíthessék a Burning Man rendezvény keretében a nevadai sivatagban. Azonban nincs elég pénzük a hozzávalók (só, bors, erőspista) beszerzésére, ezért adakozásra kérnek fel minden jólelkű egyént, aki szeretné látni megvalósulni a tervet. Már 1$-ral is lehet segíteni, sok kicsi sokra megy alapon.
.jpg)
Ennyit a pénzügyi részéről, most jöjjön a lényeg: a design. A hat gerezdre osztott fokhagyma a formáján kívül még mást is tartogat a látogatók számára. A belépő ember mozdulataira fényjátékkal és kivetítőkkel válaszol az épület ezzel hiperinteraktívvá téve a teret. A külső héj újrahasznosított műanyagból (UTOPLAST) fog készülni, ami félig-meddig fényáteresztő, ezért a hagyma külseje a bent lévő emberekhez képest fog elváltozni (lélegzet, szívverés, testhő). Ezáltal az embernek olyan érzése lehet, mintha együtt élne, lüktetne a hagymával (ami így leírva sután hangzik, de ezt inkább átélni kell).
A 6 méter magas hagymaépületet bár bepakolni nem tudjuk a Lisztesládába, de szerkesztőségi épületnek simán elfogadnánk. Egyébként engem egy kicsit az Avatar filmre emlékeztet, ahogy éjjel világítanak a növények és felvillan amihez hozzáérsz. Arra kérjük tehát a Lisztesláda olvasókat, hogy adakozzanak, lájkoljanak és tájékozódjanak, mert ilyenre szép dolog költeni, még akkor is, ha le kell mondanod egy Snickers megvételéről.
A hajtás után még anyag a tervről.
Szakítás és kínból maradás férfi szemszögből, avagy miért utállak. Sztereotípiák felmutatva, szövegek frappánsan megírva. A női olvasók most csukják be a szemüket, forduljanak el, hívják a pasijukat, mert azt hiszem ez a hüvelygombás reklámért a büntetés. HÁ!
Godfather
A vonalkódok olyannyira meghatározzák életünket, hogy a filmekből készített fajta egy kihagyhatatlan ziccer volt. Létre is jött hát erre egy külön weboldal, ahol a legjobb vagy legismertebb filmekből láthatjuk a tömörített képi mintáját. A fekete-fehér filmeknél ez kicsit elhibázott dolog, de a többinél volt olyan, hogy azt mondtam, hééé, hát pont itt van az az erdős rész. [via Bíró Gergely]
Snatch
A hajtás után még pár filmvonalkódot találtok.
Ha nem akarnál várni vasárnapig, hogy egy helyen elérhesd a legjobb tartalmakat a kedvenc kult/design blogjaidról a Válog AT-AT-n keresztül, most már létezik egy hely, ahol megkapod az instant design adagodat minden nap, és még vizet se kell hozzáadni. Ez a Trend Guide, és a crappy crap felkonferáló szövegem ellenére tényleg megéri rákukkantani, hiszen lehetsz akármilyen szorgos, mint törppapa a gumimaciszüret idején, amikor meg kell védeni a gombaházakat a trollok szőrös talpától, nem biztos, hogy rátalálsz minden jóságra minden blogon, főleg hogy saját érdekes és releváns tartalommal is rendelkezik eme honlap. Olyanok vagyunk mint egy család, csak jobb az ízlésünk. Tehát irány ide, szabjatok trendet, diktáljatok divatot, járjatok jól!
via pink tentacle
via hamutarto
Julien Wolkenstein (nem wolfenstein) egy elég érdekes elméletet bizonyított fotómasinája segítségével, amikor kerített egy rakás emberegyedet, és megkérve őket, hogy semmilyen érzelmet ne fejezzenek ki, szembefotózta őket. Ezek után letükrözte őket először a bal, aztán a jobb felükre, és csodák csodájára nem ugyanaz lett az eredmény. Hogy miért? Nem azért mert csúnya vagy, csak asszimmetrikus. Csendben jegyezném meg, hogy a kislány az Átokból nem tudom, hogy került bele a dologba, biztos protekciós volt. Ha esetleg valaki megcsinálná otthon ezt magával, várjuk az eredményt drótpostán vagy galambpostán, esetleg bagollyal.
Hajtás után találjátok a sorozat többi részét.
Névjegykártya vagy egy csomag só? Hát mindkettő, BBDO Gitam-ék úgy érezték az új iroda és új környezet megérdemel egy kis újfajta márketing strategy-t is.[jól érezték] Így minden osztály külön ízt kapott, mint például a kreatívok lettek a chili, a menedzsment meg a só. [ez már majdnem recycle, de még jobb, már az előtt újra van hasznosítva, hogy elhasználták volna az eredetit, mert egyszerre két funkciós. Damn. Tisztára mint a multi-funkciós készülékek. De azokkal még a sült krumplimat se tudom megsózni, tehát ez jobb.]
A linkért köszönet Dia Úrhölgynek.
Mivel eme csoda kicsiny országunk egy nemes tagjának találmánya ezért egy egész giga posztot szentelnénk neki. Leginkább annak, hogy miféle variációk keltek szárnyra feltalálása óta. S mivel mi ilyen kis Crazy Art Blog vagyunk [by s.eprus] ezért nem inkább azzal foglalkoznánk, hogy most már van virtuális 1000*1000 oldalú rubik hanem, hogy van egy rakás jól kinéző typo rubik, meg rubik vakoknak, meg rubik ami szimplán szép.
Ez a rubik kocka kicsiny nyomdatappancsokkal van ellátva, így ha értünk kirakásához [ez esetben a különböző betűk kirakásához] máris nyert ügyünk van, hiszen csak végig görgetjük és máris újra öt évesek vagyunk akik nyomdáznak. permalink
Tang vagy Yau vagy Hoong nem éppen úgy látja a világot, mint az átlag emberfia, hanem úgy érezzük, mintha a cukomázzal befuttatott képein summázná a világtorta egy szeletkéjét (és akkora nagy képzavarral éltem hogy rámszakadt a plafon). Képei hajaznak egyébként a dailydoodle-ös aranyosságokra, de mégis meg tudjuk őket különböztetni.
Hajtás után egy kicsiny válogatást találtok tőle.
