Anton Kustersnek egy igen érdekes fotósorozata látott napvilágot, pontosabban lát már egy ideje napvilágot. Témája nem más, mint a yakuzák élete. Belga fotósunknak hosszú megállapodások után sikerült két teljes évet eltölteni eme titokzatos csoport tagjai között. Nyilván ezen két év alatt sikerült olyan intim helyekre is bejutnia, ahová eddig senkinek sem, mint például egy temetés. A sorozat befejeztével printre is került a képek egy része könyv formájában, mely rögtön elfogyott, de ha nincs elfogyva akkor 50 eurót kóstál. Szerintem megéri, de nyilván nem fog minden második ember a boltba rohangálni érte [főleg, hogy neten lehet megvásárolni]. Az alkotó website-ját ajánlanám még figyelmetekbe, ahol így utólag végig lehet követni a projekt menetét.
Fotósoknak meg külön érdekes a mi-van-a-táskámban szekció.
Gyakorlatilag nem sok, de a Leica M9 azért befigyelt, teljesen érthető módon,
teszem hozzá.

Dante Ha kaszkadőr költészetét láthatjuk, ki kivarrt háttal és bokalengetéssel tűnik fel a színen. Az uriember amúgy egy igazi PRO. Többek közt a Dark Knight Rises-ban és az új X-Men-ben is láthattuk munkásságát. A film amúgy egy EOS 60D-vel lett rögzítve finom kis slow-mo-kkal telesűrítve. A zene pedig reguláris olvasóinknak már ismerős lehet.
A szerzője Clint Mansell, de az ügyesebb fülűek kidifundálhatták,
hogy eme mestermű alatt is ez a muzsika szól.

Stunt Poetry from Rishi Kaneria on Vimeo.

Nem is  tudom ezt hova tenni, de az biztos, hogy látszik rajta a sok munka, nameg ez a pauszpapír is jól áll a papírbogárnak, így hát nem hagyhattam ki, hogy ezt megosszam veletek. Shuki Kato az elkövető, nézegessétek még a galériáját papírorrszarvúért és papír t-rexért. Jóság a javából, ain't it?

Stefen Asafti fejébe vette, hogy veszi a világ leghíresebb konkurens márkáit és kicsit mix-upolja az elsődleges képet, ami fejünkbe szokott ötleni a szlogen felcsendülésekor.
Emezt nem máshogy csinálta, minthogy összefogdosta a párbajozó cégek logóit és az ellenfél emblémáiból építette fel ama nemezisének számító másiknak jelképét. Ezen felül még a szlogeneket is sikerült kicserélni, így teljes a káosz. Na, azt azért nem, de jópofa az Apple almából összetákolt Windows logó szinte pointilista képén meredni egy-két másodpercig. Megtévesztő, ugye?
Giant Multi Company War Fck Yeah.
 

3 srác, 44 nap, 11 ország, 18 repülőút, 38 000 mérföld, egy kitörő vulkán,
2 kamera és majdnem egy terabyte felvett anyag...
És sházám kész a MOVE projekt.
Mindenki álma valóra váltva és lefilmezve.

MOVE from Rick Mereki on Vimeo.

Micsoda ötlet!
Rhie Hyi Joong és Lee Sang Hwa Spark Awards '11 nyertes designja, a flower.
Miért is ne lehetne ötvözni a tulipán napellenzőt egy lencsekupakkal?
A képen látható módon nyílik és záródik a kis gyönyörelem.
És amint legyártják fel is írom a wishlistemre.
Nyilván lesznek rossz nyelvek, meg lehet, hogy nem profiknak találták ki,
de érdekes kis konstrukciónak néz ki. Again, back to the nature.

Shmuel Linski izraeli designer most nem mással állt elő, minthogy a betont választja fő alapanyagául a különböző használati eszközöknek. [Mert szereti ha a rough a picinyem, no meg biztos sok Flinstonest nézett. Naah, I kid the Linski.].
A verdikt, hogy nagyon is jól tette, hiszen a két legutóbbi designja [hangszóró és kávéfőző][még jó, hogy nem cipőkanalat akart csinálni] remekül sikerült, tehát megint növekedett Jóságföld lakóinak száma, és mi azt szeretjük ugyebár, tehát így tovább.
Kő TV-re fel.

Ha volt már Dot, most úgy gondolta Nokia bácsi, hogy igazán elkélne már egy újabb stop-motion movie a háztájon. És ha már ott vagyunk, igazán jó lenne hozzá csapni valami készüléket [N8 12MP kamerával] és egy világrekordot [legnagyobb stop-motion movie evar].
Így született meg a Gulp.
A mesterműért az Aardman Animations-nek és a Wieden + Kennedynek kell köszönetet mondani. Érdemes még megemlíteni Jamie Wardleyt, aki a homok művészeket és a 30 önkéntes művész diákot koreografálta.
A terv kivitelezéséhez nem meglepően mérnöki precizitás és egy pontos ütemterv szükségeltetett, hiszen a gigantikus alakzatokat 4 percenként újra kellett rajzolni a könyörtelen szellő miatt. A film 75 frame/nap-al készült és 7 napig tartott, melybe egy esti felvétel is belefért. Maga a leképezendő terület 42.71 x 24 méteres volt, melyet ama okostelefon pásztázott a maga 12 megapixelével.
Forrás:Yatzer.

Igen, ismét Star Wars. Ime egy fene mód jól megalkotott flickr stream, mely az év minden napján szolgál egy új képpel. A képek hol meglévő képekre reflektálnak, hol csupán az aktuális nap mondandójára. De egy közös bennük: MIND ATOM.
Köszönjük egerbver

Egyik nap Láda mester már pedzegette eme húrt a Facebook oldalunkon, mivel az admin felület épp nem volt poszt írós kedvében. De, hogy pótoljuk ezt a hiányosságot a vén lókötő távollétében most ki is rakom, hogy a megátalkodott blognézegetők is megkapják a napi jóságot. Tehát Unleash Your Eyes, hogy nézhesd ahogy ez a muksó Unleash His Fingers.

Itt van végre egy nagyon jó kezdeményezés. A Raid71 online print bolt amellett, hogy szépséges printeket árul a népnek, az összes bevétel a Royal Manchesters Cancer Charity alapítványba kerül. A bemutatkozásból kiderül, hogy a print bolt tulaja[Chris Tornley] is rákkal küzdött, s eme cselekedete a másoknak segíteni kívánás és hála manifesztációja. Bár a printek kínálata még lehetne nagyobb, de mivel most nyílt eme virtuális bódé nyilván még nőni fog. A minőségen viszont látszik, hogy nem túrógombóccal gurigáznak. Szóval tessék csak vásárolni [művészeknek pedig jelentkezni, ha jó minőségű print alapanyagot kívánnának adományozni a bolt számára], hogy mindenki jól járjon.

Ha már múltkor is Beardy, legyen most is Beardy. Ezúttal a Kendal Calling három, youtube részét embedeljük nektek. Aki már látta, az azért fogja megnézni meg, aki nem az meg azért. Kötelező és kész.

Tisztelettel FX bácsi szombati itt tartózkodására, most elkövetjük eme kevésbé hypeolt, ámbátor mégis egyik legjobb felvételének kirakását.

 
fotó: Pályi Zsófia

Hallgasd és láss csodát.

Egy olyan videó mára, ami minden bizonnyal mosolyt csal majd mindenki arcára, hiszen olyan szépen kivitelezett szerelmes sztorit láthatunk a fiú és lánytej között, hogy nem lehet nem együttérezni velük. Ezen túl még a végére kapunk az arcunkba egy adag társadalmi célú felhívást, ami egyrész jó, mert az kell, de annyival jobb lett volna, ha ez a rövidke történet csupán öncélúan készült volna.