A régebben youtube-ajánlott-videóként hypeolt zeneszám klipjével kapcsolatban találtam pár érdekességet. The Grouch – Artsy című szám videójáról szólnék a továbbiakban. (nAná) Szóval, ha kicsit jobban megnézzük (vagy egyáltalán megnézzük, mert én szoktam úgy nézni, hogy csak hallgatom[azért az ügyes, valljátok be]) a klip kezdetén az éneklő fószer TV-t néz. Ezzel még nem is lenne semmilyen baj, én is szoktam, sőt ez a világ bármely táján engedélyezett tevékenység. Na de mit is néz? Eztet, meg ezt, meg egy kis ilyent,(ez meglepő módon nincs fenn youtube-on) a lényeg a lényeg ezekkel a videókkal, hogyha tovább nézitek a mozgóképvarázst akkor rájöttök, ezeknek a klipeknek az effektjeivel, stílusában lett elkészítve. Persze ez így elmondva triviális, de a rádöbbenés örömét gondoltam ha így megcsonkítva is, de átadom. Tanulság: nézd végig a videókat. (Hehe én háromból kettőt ismertem is.)

Újabb videózásra invitállak titeket.Kedvenc rész 1:22 - AtomMajom
A videóról megközelítőleg csak a személyes élményeimet vagyok képes megosztani. Ezek a következők: körülbelül négy oder öt éve láttam először és útoljára. Akkoriban még nem volt internet hozzáférésem. Meg nem is voltam ilyen youtube junkie, szóval beékelődött a tudatalattimba a számcím az előadóval együtt (ami azért hasznos, lévén nem nagyon szokott semmi csak úgy beépülni az agyamba). Egyik nap pedig kiépült. Rákerestem. Belinkeltem. Story ends. Jó érzelmi-sík hozzácsatolást.

Mai videó szösszenet. Inicializálás. Start.
Szóóóóval. A szombat-reggeli punnyadás sessionből egy kis ritmusos Maximo Park számmal gondoltam, hogy kirobbantalak titeket. Maga a szám az ízlés kérdése, arról nem kívánok írni. Viszont a klip. Megvan benne az összes együttes-együtt-muzsikál-fronténekes-vonaglik-elöl jelenet, de ezeken felül még, megfigyelhető egy csoport szürreális képsor is amit én személy szerint magas fokon szívlelek. (Jó tudom, tudom ez is ízlés kérdése. De valamiről írni kell.) Az én személyes kedvencem speciálisan a második, gardróbban-találok-egy-samut jelenet. Nem tudom miért. Biztos ez minden vágyam. Lehet szükségem lenne hozzá egy gardróbra. Mindenkinek kellemes orrvérzést kívánok hozzá.

Elképesztő, amikor a profizmust ötvözik az amatőrizmussal. Mert ez olyan mint amikor szorozzuk a pozitívat a negatívval: negatív lesz az eredmény. Az amatőrök kibaszott nagy szerencsétlenségére azonban, ha az amatőrizmust ötvözzük a balfaszsággal, akkor mínusz ide, mínusz oda, kurvára, hogy hatványozódik a negatívsága. Ez történt esetünkben is: magyar patritóták, értenek a hangszerekhez (?), ír zenét játszanak, okay, mondanánk, játszanak, max nem hallgatom meg, de ha mégis, akkor sem azért mert lekötöztek egy székbe, és ezzel akarnak kínozni. De! Itt jön az áhított csavar: áhitatlan csaj bekapcsolódik az ír zenébe, és angolul énekel, nem skót, nem ír, nem walesi (?!), még csak nem is amerikai, nem is észak-winchesteri, vagy dél-dakotai, hanem szájbakúrt magyar akcentussal, hángérien hányinger. Lehet érezni, ahogy hatalmába kerít minket egyre jobban a mifasz érzés, hogy bizonyos momentumok közepette azt kívánnánk, hogy ugyan nénikém, vágd fel az ereidet, neeee, ne keresztbe, hosszában kell, úgy jobban meghalsz!

Minek is fecsegjek tovább, szóljon a zene, csak 14 éven felülieknekXD:

És most egy kis frissítő, ami engedteti, hogy kitisztuljon a szervezetünkből a mérgező kreténpálcavírus, már akinél ez nem genetikai:

Mivel már rég volt lemez ajánló, így úgy gondoltam: ELJÖTT AZ IDŐ. És mivel a múltkori, egy hazai zenekar albumát dicsőítette, a mély-magyar szívem úgy érezte helyesnek, hogy most egy Dunán-túli (meg még pár folyón túli) angliai zenekart értékeljen.
            Ez a zenekar nem m á s   m  i  n  t      a        z           Arctic Monkeys. Szóban forgó lemezük pedig a 007- es év április 18-adikán megjelent Favourite Worst Nightmare.  [Nem, nem áll szándékomban tükör fordítani! A Szerk.] Természetesen már az előrevetíteti, hogy teljes mértékben elaléltam az albumtól, hogy berakom ide a blogra, mivel ez nem egy zenei blog, így csak a legjobbak kerülnek be, mint az élet részeit alkotó iZÉk. Kis tudományos hozzáállás. Aki ért ehhez, azt mondja, ez sokkal pergősebb mint az eddigi lemezeik, (wiki szerint azért, mert, hogy ez már a földkörüli turnéjaikat tükrözi, nem pedig az azelőtti kispályás életüket : )). Biztos igaza is van. Tényleg pörgős, de én megtaláltam az egyensúlyt a lassú és a gyors számok lehelet vékony mezsgyéjén. Amúgy meg az egész világ lehidalt tőle (joggal), plusz hiper-mega-kétszeres platina lemezes is, néhol. (Nálam biztos.) Hallgassátok agyon, válasszatok kedvenc számot és kedvenc részt a számokban.

Az ÉN kedvenc számaim:

D is for Dangerous (mint gyors)

505 (mint lassú [vége felé már nem annyira])

Teddy Picker

Matador

(Banyek, hányat is választhatok 14-ből? Há kit érdekel, énblog.)

Balaclava

Old Yellow Bricks

Brianstorm (Ezt úgyis hallottátok már.)

Ha agyon etted magad szaloncukorral és már nem bírod az édeset, nesze neked s.o.s.. Most szerencsére nem Rihana gondozásában csendül fel eme nagyszerű dal, inkább egy kis TLSP éneklésben manifesztálódik a dolog. Amúgy tényleg lehet valami alternatíva ebben a dallamgarázsban mert már elég tetemes számú együttes oder énekes feldolgozta. (Igen az ironikus verziót is beleszámoltam.) A kliphez annyit, hogy legalább nincs. Íj módon megúszunk 2:41 másodpercnyi tömény vonaglást, azért ez is előny a huszonelsejedik században.

Mi az a ferrofluid? Jó kérdés. Olvasván a sorok, na meg a kommentek között valami olaj ami tele van mágnesezhető részecskékkel. (kolloidális keverék ami dugig van 1 nanométernél nem nagyobb vas részecskékkel[Tudjuk, ez is NaNo-technológiás. HÁnaná mér ne lenne az a mai világban]) Elsőre higanynak nézném, sokan ezt is tették, no de hát több is veszett mohácsnál. Lényeg a lénye, hogy Mágnes Úr egyik legjobb haverja és ha összefutnak kicsit szórakázni, baromi szép jelenség lesz a vége. Megspékelve a HA*O játékok igen kedvelt zenéjére hajazó múzsikával. A végeredmény abszolút orbitális pálya az egekben. Ezen érvek mellett, Fényképezés néni és Dramaturgia bácsi is elég komoly csapást mér a jelenolvasókra.

Az internet azon bizonyos bugyraiban ismét valami különleges csemegét véltem felfedezni. Ez alkalommal youtube szervereken izzik a megamixelés, video cibálás. By Mike Relm. Aki kicsit is szereti a vj, dj munkákat és mixelegetéseket azoknak kötelező. Én teljesen beleszerettem.

Az első videó sokkal viccesebb, hogyha láttátok a három trailert (Traspontrer 3, Teh Sripit, Purishen) szóval elötte kis apple.com/trailer en való kolbászolás, aztán jöhet a tömör-gyönyör(csakazértis nem mondok linket, nézzétek csak végig applén a többi trailert, művelődjön csak az olvasótábor). Egy, két hár. Go.

Trailer csata

YoutubeLive

Nah sokat filóztam, fel tegyem-e a méhmalyomot linknek, vagy sem? (kb. fél nano secundumot) Elég beteg film, viszont ÉNblog, azt csinálok amit akarok elven felteszem. A háttér információ annyi, hogy a zenéje szerepelt a pekingi olimpia egyik advertében is. Nah most már megközelítőleg ugyanolyan okosak vagytok mint én. Ééééééééééés íme.