Mivel már rég volt lemez ajánló, így úgy gondoltam: ELJÖTT AZ IDŐ. És mivel a múltkori, egy hazai zenekar albumát dicsőítette, a mély-magyar szívem úgy érezte helyesnek, hogy most egy Dunán-túli (meg még pár folyón túli) angliai zenekart értékeljen.
Ez a zenekar nem m á s m i n t a z Arctic Monkeys. Szóban forgó lemezük pedig a 007- es év április 18-adikán megjelent Favourite Worst Nightmare. [Nem, nem áll szándékomban tükör fordítani! A Szerk.] Természetesen már az előrevetíteti, hogy teljes mértékben elaléltam az albumtól, hogy berakom ide a blogra, mivel ez nem egy zenei blog, így csak a legjobbak kerülnek be, mint az élet részeit alkotó iZÉk. Kis tudományos hozzáállás. Aki ért ehhez, azt mondja, ez sokkal pergősebb mint az eddigi lemezeik, (wiki szerint azért, mert, hogy ez már a földkörüli turnéjaikat tükrözi, nem pedig az azelőtti kispályás életüket : )). Biztos igaza is van. Tényleg pörgős, de én megtaláltam az egyensúlyt a lassú és a gyors számok lehelet vékony mezsgyéjén. Amúgy meg az egész világ lehidalt tőle (joggal), plusz hiper-mega-kétszeres platina lemezes is, néhol. (Nálam biztos.) Hallgassátok agyon, válasszatok kedvenc számot és kedvenc részt a számokban.
Az ÉN kedvenc számaim:
D is for Dangerous (mint gyors)
505 (mint lassú [vége felé már nem annyira])
(Banyek, hányat is választhatok 14-ből? Há kit érdekel, énblog.)
Brianstorm (Ezt úgyis hallottátok már.)
