Amikor az az érzés kerít hatalmába, hogy nagyon akarsz egy posztot írni, de nem igazán tudod mi köré kerekíteni becses mondandód, tekintve hogy nincs témád, mindössze jelenlegi állapotod és humorod foka késztet sarkallva a post írásra. Ebben az esetben ügyes játékrengeteggel lehet mégtovább emelni sajátmagad hangulatát. Ennek a baromkodással vegyes fenyegető élcelődéssel megáldott, csipetnyi sóval és cinikus kritikummal megszórt postnak semmi értelme nem lesz, és az olvasó nagy része - a jóérzése, a tüdeje és főként a mája - nem fog örülni neki és értékelni sem fogja, te azonban - gyengébbeknek: itt a te most az én, tudod, amolyan mélyreható szimbolikus metaforával vegyült - rohadtul élvezed a hülyeség(ek) eme megállíthatatlan és ilymódon egyazon elmozdíthatatlan folyamának folyásának ütemét. Ez egy gondolatfolyam, ez olyan, amikor dől belőled a gyökérség és nem tudod megállítani, nem tudsz gátat szabni. Persze gátat nem is lehet szabni, mert az egy komoly mérnöki konstrukció végkifejletének az eredménye nem holmi szabászati holmi-gyártás vagy esetleg holmi-foltozás, és nem fogom elsütni a még az én szintemnek is túl alacsony holmi-hol? mi? "poént".

Szóval a mai téma ami nincs de azért valaminek kell hogy legyen, az anti-kultúra, valamint a szintén az antikvitásból kialakult, a már említettel igencsak összefüggő antik ultrák. Ezek amolyan... á, dehiszen úgyis tudjátok, mine magyarázzam az egyértelműen dőltbetűt.

Na szal a mikor ilyent látok nevetek de annyira azért mégsenemjó, hogy megkapolja a hét szava címet, amit lelkiismeret-furdalás, egyes elkülönült esetekben lelki-ismeretfurdalás, még elkülönültebb esetekben amikor a lelki és a furdalás van egybeírva, és az ismeret kötőjellel, nélkül kiosztok többször egy héten. 1 7 n. Hogyisne tenném megfelé, amikor én találtam ki/fel/meg/át/oda/össze/szét/keresztbe/kasul. De főleg ki és fel. Tehát ebben a szűkagyrovású messzetémakörben én vagyok az atyaúristen, és a hét tengeren uralkodó atom-sub egyben.

Csak hogy jobban értsd, ez kicsit olyan, mint amikor dimenziókaput nyitsz. Ha esetleg eme nemes és derék de főleg deljesen zsírszegény cselekedet folytatásának a kivitelezését fontolgatnád, akkor ajánlom figyelmed széleslátókörívű közepének elébe ezt a néhány tippet a túléléshez illetve az említett dimenziókapu adott vagy alkotott tulajdonságainak számodra felettébb és megfellebezhetetlenül pozitív módon való kihasználásához.

Ha nem tört bele az agyad, gratulációk vannak a helyén valóak. Valóban helyénvalóak. Gratulálok, és köszönöm.

Ha beletört de eljutottál idáig, akkor te két egész darab gratulációt ölelhetsz büszkén vagy nem kebled forró ölére, amolyan vigaszdíjként a kiszakadt agyad helyett. Gratulálok. Gratulálok. És köszönöm.

Ha csak ideugrottál a végére, hogy lássad, történik-e valami de elolvasni nem volt merszed mert egy gyáva blöki is többre viszi nálad, akkor nem vagy fair és olvasd el mert megyek és elkaplak és megszablak. És abban ugyanolyanmód nem lesz köszönet, ahogy ezben sincsen teneked számára. Se nem van gratulációval vegyes könnyesszem, azt se várd el, mert nem van nem lesz. Próbáltam kulturált lenni, annak ellenére, hogy anti-kultúra a post témája, természetesen a már szintén említett antik ultrákkal egyetemben. (egyetemben, na, találjunk még sok ilyen jó és értelmes ki fejezést)

Ák_

Csak kifejezetten ajánlani tudom, hogy olvasd el ezt az irományomat, ezt a tákolmány-alkotást, vagyis alkotmányt. Ha ezt bölcsen meg akarod tenni, a tovább körül próbálkozz.

Tovább>>>

Vecsésen a végére vágod a vesszőparipád, karmesterrel kulminálva a keserű konyhaélvezetekkel, felkent felcserként fened pengéd precíz perlekedését, pajzán pásztoróra, telemakkolt telivér, tolókocsis telekép, gyászanyák a gyermeteg gyengélkedő gyöpösödött gyépéjének, gyeplabdára gyúrva, hatalmasként is hatalomra éhező éhségsztrájktól megriadó mellriadó, konkáv kokárdában kalákázott karmesteri kerekperec, perelsz, pedig veszélyesen vehemens a vízfakasztó vekkerroham.

Vadul áthajlok a halál fölött, százzal kétszázzal ezerrel, kemény. Meg ne riadj, rianásos rajzás, szaros divat, ha szemetelsz szemét lesz, egyszerű de nem látod, mert irracionális hierarchiában tévelyged a lézengést, tégelyed a hülyeséggel rádszövizett közgazda, luxusjószág, technoblabla, karámperem héttengeren, az árvízi hajós, kettéválasztod a nép szer, szerződik a szervezkedő, hülye vagy vak, vezérvonal a tömőelv, pofátlanul pofázol.

merthogy a net nemhogy nem MET, hanem.

térfigyelő tértivevény, levélpostai utánküldemény, modern elektromikro átutalás, felforr a víz és kész a... forró homok, a talpad alatt csorog, tekeregsz mint egy babfőzelék, nemis, te vagy maga a dögfőzelék, benned van minden, de hülye vagy mint a... sejehuja bumbumbum, agyfaszt kapok mingyáron.

mint nyáron mind gyálon a gyáron gyéren gyomirtózott a gyöpös gyökér gyarmatos gyógyelvonós, fúvós-ütős humbug, hamburg, er, veszélyhelyzeti vészkényszersorozott pályaleszálló,

csak nehogy túlfűtsd az ülésed mert elfolyik a magzatvized aztán megdöglesz itt a halál szaftjának a megkövült peremén. Osztán akkor lesz nemulass.

Na hát mivel is kezdődik a mai mesedélután. Hát mivel mással kezdődhetne mint egy elmélyült és fölöttébb fizikaórával, ahol padtársammal és egyszersmind gyúrós haverommal (XD), megannyira osztálytárs-barátommal, R-obival, vagyis K. Róbert zsámbéki lakossal. Namármost ő a fizika magasságain szárnyalva azzal a nemes gondolattal rukkolt elő, hogy suhintsuk meg jó gyorsan a tollat vertikális irányban a Föld felszíne felé közelítve - köznyleven lefelé -, annyira gyorsan, hogy a levegő ott úgymond ionizálódna, és amint ez a művelet végre lett hajtva, köpjünk bele. Hogy ez miért jó, azt magam sem tudom, de tetszett az ötlet, és még ott továbbfejlesztettem neki.

Mondottam, hogy suhintsa körbe a tollat egy olyan pályán, melynek a középpontja körül egyenlő távolságra helyezkednek el a pálya pontjai, de nem térben, csak egy vertikális síkban - köznyleven körbe - és ezzel nyissunk meg egy dimenziókaput. Ez nagy valószínűséggel sikerrel járt, azonban nem maradt sokáig nyitva. Utólag még - természetesen - utánagondoltam ismét, hogy mire is jó egy dimenziókapu. Egy nyitott dimenziókapuval ugyanis rengetegmindent lehet csinálni, de adódnak problémák. Ezért most sorba fogom venni a lehetőségeket. Persze abból kiindulva, hogy megnyílt a dimenziókapu.

Ha érdekel a hét tipp, mégpedig érdekeljen, akkor klikkelj ide (mégpedig klikkelj oda).

Na hát mivel is kezdődik a mai mesedélután. Hát mivel mással kezdődhetne mint egy elmélyült és fölöttébb fizikaórával, ahol padtársammal és egyszersmind gyúrós haverommal (XD), megannyira osztálytárs-barátommal, R-obival, vagyis K. Róbert zsámbéki lakossal. Namármost ő a fizika magasságain szárnyalva azzal a nemes gondolattal rukkolt elő, hogy suhintsuk meg jó gyorsan a tollat vertikális irányban a Föld felszíne felé közelítve - köznyleven lefelé -, annyira gyorsan, hogy a levegő ott úgymond ionizálódna, és amint ez a művelet végre lett hajtva, köpjünk bele. Hogy ez miért jó, azt magam sem tudom, de tetszett az ötlet, és még ott továbbfejlesztettem neki.

Mondottam, hogy suhintsa körbe a tollat egy olyan pályán, melynek a középpontja körül egyenlő távolságra helyezkednek el a pálya pontjai, de nem térben, csak egy vertikális síkban - köznyleven körbe - és ezzel nyissunk meg egy dimenziókaput. Ez nagy valószínűséggel sikerrel járt, azonban nem maradt sokáig nyitva. Utólag még - természetesen - utánagondoltam ismét, hogy mire is jó egy dimenziókapu. Egy nyitott dimenziókapuval ugyanis rengetegmindent lehet csinálni, de adódnak problémák. Ezért most sorba fogom venni a lehetőségeket. Persze abból kiindulva, hogy megnyílt a dimenziókapu.

Első lehetőség: Átdugjuk a fejünket, és kémlelés manőverrel körbenézünk. Ennek csak az a hátránya, hogy lévén instabil dimenziókapuval van dolgunk, bármikor ránkcsukódhat, ilyenkor pedig különböző nehezen elképzelhető dolgok történhetnek meg. Valószínűleg a testünk nagy része az eredeti helyen marad, a fejünk meg begurul a másik dimenzióba. Vagy beszippant minket a másik dimenzió. Vagy elpusztul a világmindenség - természetesen minden dimenziója, de az említett kettő biztosan.

Második lehetőség: Szemünket kocsányra szereljük - praktikusan csavarozzuk vagy hegesztjük, esetleg szögeljük vagy ragasztjuk, szemünk anyagi minőségétől függően (ami persze fajunktól függ. Én heggeszteném). Ilyenmód szemünket átdugva körbe tudunk nézni, és ha szemünk elveszik a kapu bezáródása folytán, hát... ezért adott a JóAtyaÚrIsten kettőt. Persze ha elpusztul a világmindenség, akkor az ugyanolyan ratyi ügy.

Harmadik lehetőség: Az előző manőver (nem a Heimmlich!) végrehajtása HTF módra, vagyis szemünk nyalókával való kitépése olyanmód, hogy egy darab szemidegen - méghozzá a megfelelőn - függjön. Így megspóroljuk a heggesztést, de sajnos az agyunk kiszakadhat ha valaki/valami megrántja a szemünket a túloldalról. De szerencsés esetben ezt láthatjuk majd.

Negyedik lehetőség: Veszünk egy Los Angeles osztályú attack-subot, kiszereljük a szonárját - a kevésbé előnyös anyagi helyzetűek vehetnek egyből szonárt, de így nem tudnak majd utána játszani az atomtengeralattjárójukkal. Amivel különösen jó játszani, ha nincs benne szonár. Igazi oroszrulett - és fogjuk a meglévő ketyerét és átpittyentünk a szomszédba, mármint a másik dimenzióba. Hogy ettől mi fog történni, azt nem tudom, de jó móka lenne. Hátha valaki visszapittyent. Vagy hátha kihal minden élet abban a dimenzióban, ha esetleg érzékenyek arra a hangfrekvenciára.

Ötödik lehetőség: Az értlemes élet meghatározása végett elkezdjük besugározni minden frekvencián minden irányba és nem csak rádión hanem lézerrel meg mindennel, a pí számot. Nasa szerint ez egy jó ötlet az értelmes élet felderítésére, mert ezt mindenkinek ismernie kell. Tudjátok, fura jel a számológépen, általánosban azt tanítják, hogy 3,14 és a kör kerületéhez kell.

Hatodik lehetőség: Átugrunk. Ez komoly kellemetlenségekkel járhat, pl széttéphet minket a tér-idő kontinuum. Vagy csak simán megfulladunk, vagy egy-dimenziósra váltunk. Vagy ötdimenziósra és akut agyrákot kapunk a felfogás próbálásától. Ezt csak rendkívül vállalkozó kedvűeknek ajánljuk.

Hetedik lehetőség (Lisztes barátunk ötlete): Átdobunk mindenkit, akit utálunk. Dilemma: lehet, hogy egy jobb helyre kerülnek. Akarjuk-e ezt nekik, hogy nekik jobb legyen? Mindenesetre akármi is van odaát, itt - vagyis velünk - többet nem lesznek, ami egy két-ség-te-len pozitívum.

Azt hiszem ennyi de ha még felvetül valami MTA-n innen és túl, arról tudósítok. Godspeed, és a Mennyek kísérjék lépteiteket utatokon, fel a dimenziólépcsőn.

Elindult az agyam. Útra kelt. Képzeld csak el. Nem az elmém, mindenféle emelkedett metaforaként, hanem az agyam. Megunta, kiszállt, kidugta a lábait, felkapott valami olcsó napszemüveget, aminek a hatására leginkább ki fog égni a szeme, és megy. Megy az agy.
Kétségben van esve, nem tudja, hogy mi van.
Egy bűzös mocsárban, valami rothadó lápfélében sétál. Persze az ótvar bűzt nem érzi, inkább csak látja. Bizony, a bűz látszik, amolyan kosz-féle. Messziről megmondod és undorodsz tőle. Ez nem az a fajta büdös, amihez hozzá vagy már szokva, az agyam olyan átható, dögszaghoz hasonlatos görénybűzt lát, hogy annak szavakba formálása meghaladja a képességeit.
Hirtelen egy gyors tempóváltással gondoskodik arról, hogy átlépjen valami élőlényt, és ne rúgjon belé. Milyen kedves. Elképzeli, ahogy megkapja a Nobel-békedíjat.
Egyébként valaha divatos ingben van, ami ugyan még nem tekinthető teljesen idejétmúltnak, inkább csak látszanak rajta az idő acélállkapcsának harapásai. Itt-ott foszladozik, néhol tépett, mindenhol gyűrött, és bár nem kifejezetten mosatlan, de mégis árad belőle a dzsuva, magyarosan. Csipős-paprikás.
Mint a lehelete is volt egykoron. Ma már csak inkább a pokol legbelső bugyraira hasonlít, egy kis adag, frissítő lilahagyma-karikával.
Egyre csak megy, de nem halad semmit. Ugyanabban a lápos szarban van, amiben eddig, pedig ő akar menni, lépked ahogy tud. Végül egy hegy elkezd jönni felé, aminek megörül, de hiába. A párás fulladást felváltja a köhögős-poros kietlen semmi. Csak egy szikladomb, semmi különös. És ettől a semmitől olyan taszító. Melankolikus állapotban az agyam szereti nézni a száraz, haldokló növényekkel teli tájat, meg szomorkásban is. De ez semmilyen állapothoz nem passzol, semmihez nem kéne dukáljon. Ez az üres semmi, a negatív nulla. Akárhol is vagy az országúton, akkorát rúg az arcodba, hogy visszarepülsz egy pár kilométert. Akárhol vagy az érzelmi skálán, legalább eggyel lejjebb kerülsz az ilyen halott kopárság láttán.
Aztán azt hiszi, hogy meglátott egy fát, de csak a bal fele képesített le neki egy segélykiáltást, amit a föld végtelensége küldött. Ez szörnyen lehangolta, de aztán rájött, hogy ez talán azt jelenti, hogy van még valaki, aki úgy érez, mint ő. Ekkor elkezdett dolgozni, kereste a megoldást amivel közelebb juthatna a végső igazsághoz ami a segélykiáltásban részben megtestesült előtte. Közeledik a rokon tudathoz, vagy akármihez! Ahhoz, ami a föld mélyéről jött.
Aztán a földből kihal ez az utolsó reményzsineg. Ezzel még mélyebbre taszítódik a drága szökevény agyam. Már azt hitte, erre nem. Jellemző.

 

Ák

Írtam a minap egy alkotás-irományt, röviden alkotmányt. Ezzel egyben új TAG-ot is alkottam. Na, kipostolom nektek, hogy megcsodálhassátok, de készüljetek fel, mielőtt klikkeltek. A megítélését rátok bízom, nem is mondanék róla elöljáróban semmit, mindenesetre nem toltam ki a főoldalra. Szóval klikk ide és enjoy.

Belédmatyóhímzek ha nem vigyázol! Úgyhogy vigyázzál! Különben is, ki mint szemet vet, úgy arat vihart.
De hogy elévagdaljak az aberrált sokrétűsének, mégaberráltabb visszafogottsággal jelzem temérdek töméntelen terméktelenséggel, hogy a tévékapcsoló távirányítójának a remotejából kifogyott a kraft és mindezenáltal úgydöntött hogy abandon ship. Ennélfogva logikusan érvelve csak azt tudom megállapítani, hogy skinváltással színváltás jár, ez pedig egy pro impro,
olyan mint a haladéktalan hajlakkadótlan üdvözületlen halálgyökér aki kevésbé veszi magára az absztrakciót mint Houston a visszapinget, ami konzekvens ha a retek terjedési sebességét felintertextualizáljuk az agykoponya mimikai ráncfelvarrásával, ezzel kipondrózva a „paradox” márkájú elektromos kapcsolótábla tartódobozát, de tényleg. Hetedhét hevenyészett hétélet hallá henteregtet, mint amolyan hevenyészett heveder, véletlenül sem tart meg, de direktbe se, mint egy műobjektív-objektum, állandóan tekeregve a kardal által kimunkált útszakasz hosszának merülőforralóján, vezetve vezekli vétkes vehemenciájának visszaköszönő bűneit, vetélkedve minden milliós márkájú mazdáért amit nyakában hordott földanyatej,
interruptum,
földanyatej, kettőbe törve a máreleve törtkrumplit, kisgömböc és húsgombóc helyett húsgolyó meg keresztesgömb, villám, amolyan tekervénysejt, semmiképp sem leképezve a halandóság oltárát, ami kevésbé csapja vissza egy kanna agybajnál, amit ingyen osztanak az ria ria astorián, szétfőtt csirkenyak, kettésült tyúkhúsleves, egy kis marhasülttel megkenve, jóféle gyulaiba áztatva, a tájfunra kis kukoricakrémet kenve, az egészség netovábbjaként átgázolok a hámozatlan retkeken és háttérbe szorítom a pucolatlan disznótot, tótot, tálibokkal tárgyal a tekejátékos golfhuszár, minimajom, még egy halhajszálnak sem elég jó amilyen tikitaki rímtaktika, lustán ketyeg  a gyökér de sose robban, rekettyésben hisztorizál hisztérika, amolyan görbe tükörként  a társadalom végelferdülésének, férges lyuk, mérges tyúk, kótyavetye és kubai dohánynép, amit a parasztvekker támogat. Szétivván ívbe fordul, ideális de nem vaszkuláris, térbe görbül pedig egy síkidom, milyen jó idomok, ebből lesznek az idolok, sok a jó item, saját kézbe, kézre, kéztörést és lábat, tarkabarka kutyaházat, abroszfelező patyomkinmázat, és egy jó nagy adag útzárat.

(január tizenegyedikén írt brainstormomat elfelejtettem kipostolni. hupsz. na most pótoljuk, enjoy)

Íme egy újabb végterméke a beteg agynak, amivel én és környezetem meg van áldva. Most az értelmi szerző Olivér, ezúton köszönöm meg neki a kooperációt, és hogy 0 azaz nulla forintért átengedte a licenszt nekem. Nesze.

 Gyengébbek kedvéért: dong=f@sz

impresszíven depresszív muhaha, a tokkal tokás galádságban vonós elagyabugyál. minden manapság messzemenő konklúzió. koherens hogy konzekvens, teheráni tehén tehát abszolút absolut de csak akkor igor ha agyonmegy. egy képlékeny pixelnívós féltékeny féltégely katyvasz, agyabugya, tonna tonhal tekeregve teleliheg minden magadszájút, mert kalamajka. torkig leteremt. tanakodva tétlen téttelen télen széleken elveszve az útvesztőhelyen, ahol halálig való nyak általi lógás. retekcsapásos vadcsapágy, megköhintve egy telemálé absztruktummal, rálehelvén rékemelős kalózhálók. egy tekercs fáklya, halálra válva, vállvetve állva. galandvággyal [ezt a word nem húzta alá, pedig azt hittem nem jelent semmit. Any ideas? :P - A nyád.] megkerült vegyesboltban törtetve halkolduló, ki kosztpénzből kutyát keszeg, ami lecsengve retekül retikül. druszád. telekom téliköpeny a deviáns delikvens, továbbá traktált traktor alfa szöggel gyökszörözve. cirkálva firkál térdelve mérges, méregetve tereget, haszontalan hasson-talon, ténferegve térgomolyog. cserebere csurogva csákó, elcsépelt csoportos terapeuta pszichoizé múzsagúla tömegkonzerv nélküli héjas kolompérban. csemegecsepegtető gyéren elszórt ratyiszemét, kevéssé karcolva esztéta muskéta rakéta, olajozva drogmágnás olajbáró, tereferél anyádkínjával. epszilonkő vető követ keserűn somolyogva szemöldökbozótja alatt. tán ki tár ki kit keseregve komprehenzív koherenciával megszórt impresszíven destruktív döngetést, éjfehér sörrel kilögybölve. lenyűgösség kaparászik helyzetállás riposztjának tökéltető tökönragadt tőkés tökfedővel a lábszárzokni. termetes teremlerendező megszállva elszállott kuplerájjal megkent hájas dagobert. köszönjük Wiki, de tényleg, hogy régegér a keresőközéppont amatőresete. mindazonáltal a teremburáját rontombontom kurvaanyád. rápakol a megpakolt leparkoltra, mert tunya-mulya tuja. vertikálisan tekert tehén terpeszbe garázdálodhat, ha nem bástyaA8. rekedten kurjongat kezében egy marék közpolitikai rácsavarás, erős a nyerő, lekváros rákvese elit kuglóffal felsrófolván a strófa minden slamasztikáját, kevéssé keszeg a korrupt kenyerész tenyérnyi fehérje szénhidrolízis színültig beleül a latyakos hetyke hattyúk ketyegő rengetegében koncepcionált kesergő szarvú tyúkól: tyúkolás közben ne törpölj, mert konklúzió megy a szemedbe.