Ismeritek azt az érzést amikor nem tudod eldönteni, hogy röhögj, őrjöngj, vagy csak ne fűzz hozzá semmit, esetleg sóhajts egy qnagyot? Én az utóbbit választottam, de a dolog méreteit és úgy alapból mindent tekintve egyből háromszor meg is tettem. Hát ugye vágjuk a magyar animáció csodáját, ami úgy néz ki mint egy kilencvenakárhányas pc-játék ami még csak nem is fut rendesen a gépeden? Nem? Énsem láttam, és bár nem szokásom lehúzni valamit, amit nem láttam, de ebből tényleg elég volt a trailer. Ha nem tudnátok, miről van szó, hát nem vesztettetek semmit.

(egyébként a magyar animációval mint olyannal az égvilágon semmi gond, Egon és Dönci kurvajól néz ki, bár állítólag unalmas. na mindegy)

Szóval a minap beletekintettem egyéb és most feleslegesen fel nem sorolandó indokok miatt IMDb top 250-es listájába, mélyen egyet-nem-értve egyes értékelésekkel és harsányan bólogatva másokra (nem, nem tudom, hogy hogy lehet harsányan bólogatni, tehát megtanítani sem tudlak rá). Aztán egy gyors klikk és ugrok is a 100 legrosszabban értékelt (röviden: a közönség szerint legszarabb) filmre és mit nem találok a rendkívül előkelő hátulról a 35. helyen? Na mit? Hát lássátok a saját szemeitekkel itten. És ez különösen érdekes de kifejezetten drága stúdióvilágítást kap Lisztes barátunk eme postjának reflektorai előtt.

Értitek a triplasóhajt? Naugyehogy.

Ön nő?

a) ja

b) nem

c) igen, de hetente csak pár centit

Mivel már vagy két napja degeszre tömtem apró pórusaimat Gyen-Gél-el és ezen okból kicsurgólag nem írtam poszt-apokalipszis posztot, Ezt most szeretném bepótolni.

Írtam a minap egy alkotás-irományt, röviden alkotmányt. Ezzel egyben új TAG-ot is alkottam. Na, kipostolom nektek, hogy megcsodálhassátok, de készüljetek fel, mielőtt klikkeltek. A megítélését rátok bízom, nem is mondanék róla elöljáróban semmit, mindenesetre nem toltam ki a főoldalra. Szóval klikk ide és enjoy.

Belédmatyóhímzek ha nem vigyázol! Úgyhogy vigyázzál! Különben is, ki mint szemet vet, úgy arat vihart.
De hogy elévagdaljak az aberrált sokrétűsének, mégaberráltabb visszafogottsággal jelzem temérdek töméntelen terméktelenséggel, hogy a tévékapcsoló távirányítójának a remotejából kifogyott a kraft és mindezenáltal úgydöntött hogy abandon ship. Ennélfogva logikusan érvelve csak azt tudom megállapítani, hogy skinváltással színváltás jár, ez pedig egy pro impro,
olyan mint a haladéktalan hajlakkadótlan üdvözületlen halálgyökér aki kevésbé veszi magára az absztrakciót mint Houston a visszapinget, ami konzekvens ha a retek terjedési sebességét felintertextualizáljuk az agykoponya mimikai ráncfelvarrásával, ezzel kipondrózva a „paradox” márkájú elektromos kapcsolótábla tartódobozát, de tényleg. Hetedhét hevenyészett hétélet hallá henteregtet, mint amolyan hevenyészett heveder, véletlenül sem tart meg, de direktbe se, mint egy műobjektív-objektum, állandóan tekeregve a kardal által kimunkált útszakasz hosszának merülőforralóján, vezetve vezekli vétkes vehemenciájának visszaköszönő bűneit, vetélkedve minden milliós márkájú mazdáért amit nyakában hordott földanyatej,
interruptum,
földanyatej, kettőbe törve a máreleve törtkrumplit, kisgömböc és húsgombóc helyett húsgolyó meg keresztesgömb, villám, amolyan tekervénysejt, semmiképp sem leképezve a halandóság oltárát, ami kevésbé csapja vissza egy kanna agybajnál, amit ingyen osztanak az ria ria astorián, szétfőtt csirkenyak, kettésült tyúkhúsleves, egy kis marhasülttel megkenve, jóféle gyulaiba áztatva, a tájfunra kis kukoricakrémet kenve, az egészség netovábbjaként átgázolok a hámozatlan retkeken és háttérbe szorítom a pucolatlan disznótot, tótot, tálibokkal tárgyal a tekejátékos golfhuszár, minimajom, még egy halhajszálnak sem elég jó amilyen tikitaki rímtaktika, lustán ketyeg  a gyökér de sose robban, rekettyésben hisztorizál hisztérika, amolyan görbe tükörként  a társadalom végelferdülésének, férges lyuk, mérges tyúk, kótyavetye és kubai dohánynép, amit a parasztvekker támogat. Szétivván ívbe fordul, ideális de nem vaszkuláris, térbe görbül pedig egy síkidom, milyen jó idomok, ebből lesznek az idolok, sok a jó item, saját kézbe, kézre, kéztörést és lábat, tarkabarka kutyaházat, abroszfelező patyomkinmázat, és egy jó nagy adag útzárat.

Mint azt már az Óz a csodák csodája is megtanította számunkra, a tornádóknak van egyfajta ház transzportáló mellékhatásuk. A kérdés csak az, hova is viszi a tömkelegnyi tornádó a sok-sok házat és ez hogyan is nézhet ki menet közben. Azt hiszem, többek közt erre a specifikus kérdésre próbál vizuális választ szerválni Amy Casey.

A mai hét szavának is elérkezett az időintervalluma. Nem is húzom az értékeseteket, hanem belecsapok a kolbászba, mert mindenki tudja hogy Jamaika a jamaikaiaké és hogy a Moszkvicshoz is kell slusszkulcs, a hét szava:

nyelvtörő

Gondoljatok csak bele. Az a kifejezés még oké, hogy belebotlik a nyelvem, de képzeljétek el azt az abszurd szituációt, ahogy a nyelvetek beletörik - de nem ám zöldgally módira, hanem tövig szilánkosan - a szóba. Jön a szó kifele a szájadon a nyelved meg nekiütközik a térbeli kiterjedésvariánsának és elkezd törni olyan zúzós hanggal mint a jobb akciósorozatokban (paradoxon, tudom) egy-egy olcsóbb kocsi.

Továbbá képtelen vagyok elsiklani abbéli kénytelenségem felett, miszerint meg kell jegyezzem a további párhuzamok közül azt is, melynek segítségével a nyelvtörő és a hullámtörő illetve a jégtörő között keresek etimológiai hasonlóságot. Tehát pl a nyelvedben megy egy ék alakú izé ami kettétöri óvatosan de fájdalmasan, ez is lehetne. Meg az is, hogy a nyelved kicsapongó hullámait visszafogja. De nem! De nem ám!

Igaz, hogy Lisztes bro ezen posztjában leírt szavak többségi egyetértése megérdemelne egy-két hétszava díjat, de gondoltam most az abszurditásból fakasztjuk a sikert, mint más a vizet vérré. Szóval Isten áldja Amerikát, Viva la Liberté, the Word of the Week Award goes to: nyelvtörőőőőőőő!!! (Tonguebreaker)

Ák

Mr. Jó-Cuccminátor jelentés 2009/03/04:

Az emberek olyanok mint a kínai antikvázák. csak állnak a sarokban, sosem tesznek beléjük semmit: üresek, de jól néznek ki.

Medverem.
Mackóla.

Bajúszoda.
Szakállandó.

Testvérkeringés.
Nővéradás.

Caramelltartó.
Alsó neművészet.

Sorban állás csodát!
Eladonor.

Vidámparkoló.
Puska tusoló.

Börtöntet.

Úgyterveztem, hogy a februárból márciusba virradó hétvégén megírom ezt a postot. Hm. Kések, afrancba.

Naszal. Hogy a Slumdog Millionaire jó film-e azt mindenki döntse el maga. Nem nagyon ajánlgatnám, mert úgyis mindenki hallott róla, legalábbis mindenki aki a mi blogunkra eltéved. Abban is egészen biztos vagyok, hogy többek szerint jó film, mint ahányan látták, de ez nem a film hibája, hanem hogy mié, annak a leszűrését és konkluzionálását rád hagyom.

Denekem Mr. Boyle - vagy ahogy én hívom, Danny - már réginagy kedvencem és emberöltők óta imádom. Najó nem, de jókis filmeket tett le a vászonra. Na szal, ha nem tudnátok, akkor övé a Trainspotting ami egy retekhíres drogosfilm lett. A "drogosfilm" definíciót egyébként kikérem. De így legalább mindenki érti, hogy mi a szaftról szól. Illetve azt nem, de hogy nagyjából mi történik benne. Big difference. Szóval híres lett de mégsem az igazi siker. Paradox szitu? Lehet.

Aztán. 28 nappal később... Én imádom, nem tudom mi benne a jó. Papíron horrorfilm, a történés szerint is részben de én úgyvélem hogy nemcsak ilyesmiről szól, hanem sokminden másról is. Utálom az előre elmondott konklúziókat, úgyhogy azt hagynám is, de valami weird dokumentációja az emberi viselkedésnek adott szituban. Többek között.

Sunshine - Napfény. Ez még kicsiny DVD-táramban is megvan, pedig tényleg nincs nagy személyes kollekcióm (3 már 4 db film). Hogy mennyire jó az rohadtulhogy vitatható, és a vége bizonyos szempontból nem is tetszik, de nembaj. Megtudok bocsájtani a happy-endnek, mert szépen van elmondva. A Slumdogé egy kicsit agybavágott, de mindegy. Szóval a Sunshine-ben annyira állat képek vannak, illetve itt már annyira előtérbe kerülnek és egyértelművé válnak a gyönyörű képek, hogy az hihetetlen (nem a CGI Napra gondolok, de amúgy az is szép). Meg a hang, meg az egész hangulat, és a kedvencem az olyan primitív eszközök felhasználása, mint a képmegállítás. Annyira jól tükrözi azt a lelki (és egyébként fizikai) szituációt is amiben akkor vannak... Na de ez se nem elemzés se nem mittudomén, úgyhogy sok sikert, megajánlottam Danny Boyle 3 legismertebb filmjét (a Slumdogon kívül), nézzétek és élvezzétek, mert szerintem jó. Ráadás plusz egyes: A part.

A partot nem láttam, a másik három között fel lehet vonultatni néhány párhuzamos huzalt, ami jó dolog. Tetszik amit mond, tetszik ahogy mondja. Éljen Danny Boyle.

Boldog keddet!