Még szerencse, hogy túléltük a Holnaputánt mert ebbe most tuti beledöglünk. Én mondjuk szívesebben murdálnék bele egy szimpla meteoritba, de lehet, hogy csak én vagyok ilyen egyszerűre szabott.

Ma is egy varázslatos kis videó-szösszenettel gyönyörködtetnélek meg titeket.

A jobb később mint soha elnevezésű párnán pihentettem nagyra becsült testrészeimet mikor is rájöttem, hogy ELJÖTT AZ IDŐ.

Mindjárt meg lesz mondva a tuti. Itt és most. Mert hát nem úgy van ám az, hogy csak olvastok minket bele a nagyvilágba. Itt rendnek kell lenni! Itt és most. Ezért, alá lesztek vetve egy komplex-figyelem tesztnek. Nagyon speckó, szóval figyeljetek. Itte.

Ha már szerda, akkor legyen szociofotó izéé szocióvideó, ha már. S nem más uborka fára kapaszkodunk fel a mai est fluoreszkáló csillagokkal telebombázott leple alatt, mint a KisHazánkban is oly nagyon favorizált megastár afgán változatára. Mivel készült erről a jelenségről egy dokumentarista dokumentumfilm. Csekkold.

Hamár a múltor belecsaptam én is a kinetikus tipográfiák által alakított sűrűlevű lecsóba, hát tovább csapkodok, mielőtt mélyre süllyedek benne. Shaun of the Dead-ről még nem nagyon volt szó itt, de aki látta, annak somolyok tömegét fogja szájára csalni. Szitu: Megpróbáljuk-e kedvenc kocsmánkban meghúzni magunkat, ha a világ lakosainak nagy része zombivá vált? Mellékdilemma: Vajon tudnak-e felfelé nézni a kutyák? Enjoy.

 Amikor tegnap éjszaka hobbiból valószínűséget számítottam, rádöbbentem, hogy nem is nagyon lehetséges, ami megtörtént. De megtörtént, valószínűleg a bolygók egy különleges konstellációjának sorozata eredményeként, még egyetlen egy Sub Bass Monster klip sem került fel a blogra. Na ezen kell változtatni és nem a grízes tésztán.

Emlékeztek arra, amikor ajánlottam a 12 majom című filmképződményt?

Dehogy haragszom, elvégre mégsem várhatom el, hogy mindent fejben tartsatok. Csak remélem megfelelő információnak kellett helyet szorítani amikor ezt kitettétek az utcára fagyoskodni. Na, szóval, a kevésbé memóriadúsítottak kedvéért megdoblak titeket egy egész darab linkkel, ami itt jön. Hoppá, remélem elkaptad. Tudom, bocsi. Kicsúszott.

Szóval most ezt kombóznám össze Lisztes csoportterápiástársam Typography címen futó ősrégi dallamokkal konnotáló postjával. Még valamikor az 'istentudjamikor' kategóriába tartozó idősíkban rakta ki, egészen konkrétan az előző évben. Szóval, typographyban/ben olvasható/látható ahogy Brad Pitt egy diliházban magyarázza Bruce Willisnek*, hogy miért is vannak bezárva, ügyesen párhuzalozva a fogyasztói társadalom rondaságával. Egyébként belinkelem itten az eredeti jelenetet is (embedding disabled by request), amit tessék szépen megnézni, mert kibaszott vicces. Plusz abból az is lejön, hogy mit hogy mond, és sokkal értékesebbé válik ilymódon a typography, mert nagyon jól megoldott mindent a kedves alkotó. Na, please enjoy.

* természetesen nem a két színész beszélget, hanem a két színész által alakított karakter, és 'for the record' megjegyezném, hogy ezzel én természetesen tisztában vagyok, csak így esetleg közelebb kerülhettek a hangfekvések beazonosításához. Konkrétan Mr. Pitt-éhez. hoz. höz. Thanks for reading.

Úgy néz ki a freehug nevű gigajó kezdeményezésből átmutálódott egy új, ámbátor sokkal skillesebb alfaj is ami freebeat néven terjeng. Itt vannak az önkéntes MC jelöltek.

FREE BEATS from ulteriorproductions.com on Vimeo.

A már az átlagnál jóval beavatottabbak már ismerhetik Mucsi "Címszereplő" Zoltánt eme kevésbé előnyös ám számomra sokszor roppant szórakoztató, máskor tanulságos oldaláról - Róóóland bazdmeg -, ám azt nem kétlem, hogy szájatok egy "ilyesfélét ritkán látni a tévében" görbületbe fog beállni, mikoris szemetekkel összhangban összes érzékszervetek rávetődik eme videóra, mely nem véletlenül kapja meg a reklám-TAGet, ugyanis az volna, nem csupán puszta és öncélú káromkodás (paradox-szitu-detektor bejelzett, lehet a káromkodás öncélú?). Szóval please enjoy with all your... erm, nerves. Vagyis kérem összes idegszálatokkal koncentráljatok a túlélés elviselésére.

[instrukció: hangerőt szoftveresen és hardveresen is tessék felnyomni, mert néhol halkan beszél a miszter - A Szerk.]

Tisztában vagyok vele, hogy nem én vagyok a hírfolyam leközlője eme blog értékes hasábjain, mondhatni nem én futtatom azt a rovatot, ámde szerkesztőségünk oly liberál, hogy azt újonc is megirigyelhetné a kapuzárási pánik során. Ergo az is közölhet egy ilyen szösszenetet, aki egyébként képekkel és versbe szedett érzelemhullámokkal szőnyegbombáz majdhogynem napi rendszerességgel és fordítva. Mindezek miatt nameg a bolygók valamily különös együttállása miatt is (nem.), megosztanám veletek eme szösszenetet, ami közönségessége ellenére nekem nagyonis bejön, mégpedig a megvalósítás miatt, hiszen itt most a látvány és a humor mindenek felett, akinek nem bírja a gyomra... hát az utánozza a rinocéroszt. REbarbara.

Külön köszönet Marcellonak az elektronyikás átpostázásáért!

A hét elején beígért trailer halmaz újabb tagjával növeszteném szerény látószögetek szögét. Ezúton.
Mely inkább a románc határán próbál kötél táncolni, semmint, hogy egy akció-dús- vígjáték-thrilleré nője ki magát. Nézzétek e humorral fűszerezett, drámai komédia frissen sültet.

Eme csodás-azzanatot prezentálom most nektek a büszkeség legmagasabb tetőpontjának függvényében. Bár tudom, hogy nem szoktam vicces lenni, de most mégis más a helyzet, ugyanis kivételesen nem is akarok az lenni. E remekmű szerintem megfelel az alkalomnak, bár tudom, hogy már lassan egy hete, de azért: Rest In Peace, David Carradine.

Ha már a hétvégén így belelendültünk a trailer nézetésbe, ajánlanék még párat az elkövetkező napokban, hogy nehogy már ne. Egy napra a több túl sok lenne, viszont több napra az egy meg túl kevés.
A trailereken el kell gondolkodni, vajon jó filmek lesznek é belőlük, oder nicht. És vajon maga a trailer jó e? Nem úgy megy ám az, hogy csak felrakom és senki nem gondolkodik. Háhá. Itt az első, mely olyan sok helyen tetszett, olyan sok embernek, hogy ez magával húzta a megnézetését. Legalábbis a sok plecsniből ezt vettem le.

Címszereplő osztálytárs-barátomnak köszönhetően szemembe akadt eme förtelem, melyben National Geographic és Discovery Channel által keresztezett felmérőgépezet végezte munkáját, és az emberi viselkedés legmélyéről szól. Rá kattintva megtudhatjátok, lelkileg milyen nehéz és megterhelő a börtönőrök és börtönőrzöttek élete, ebbe enged betapintást eme szociológiai lélektanulmány.