Tégy úgy ahogy mondja.

MOST.

Az imént mintha említettem volna, hogy egy kisebbfajta sportra-motiváló reklám-csomagom létezik a könyvjelzőim között. S úgy gondoltam ennek kapcsán megosztok veletek egyet s kettőt.

Hát a múltkori zizzentős mókához csak annyiban hasonlít, hogy szintén komment nélkülinek kéne lennie. Csakhogy én ezt romba rombolom és nem engedem. Romboló vagyok. Ugyanis én fűzök hozzá. Minden jót. Szóval hála annak aki megmutatta én is végigélvezhettem eme gyönyört. Ehhez komolyan nem tudok érdemben semmit hozzáfűzni, mindenesetre egészen biztosan hajtűhegynyit fog változni a világnézetetek és az értékrendetek miután megtekintettétek az alant elhelyezett objektumot. Átlagnál hosszabb de igencsak megéri (vagyis fucking hilarious!!! ki ne hagyd baszod!!!). Klikk. Please enjoy.

Megeshet, hogy Kis-Hiba volt megpengetni ezt a motivációs-reklámfilm dolgot, mert régebben elég nagy függőségben szenvedtem ilyen téren, ily módon könnyen megtörténhet, hogy a mostantól következő posztjaim hangvétele hasonló irányultságot fognak mutatni s emígyen a blog-hangvétel egy ici-picit egyazon oktávon fog tovább suhanni. 

 Két előadő, két klipp, egy szám. Nesze néktek interpretáció.

Sóhaj srácok. Igazából ez már annyira, hogy nem is kéne semmi kommentfélét hozzázúznom, mert tipikusan az 'nc' kategória [nc = no comment - A Szerk.]. De ha már így elkezdtem akkor csak ne maradjon már annyiban. Igazából erre tulajdonképpen lehetne azt mondani, hogy annyira szar, hogy már vicces. DE NEM. Mert annyira szar, hogy... szar. Viszont ha elképzeljük egy pillanatra azt a helyzetet valamint elmeállapotot amiben ilyesmik születhetnek akkor egyből görbülni kezd majd a szánk és úgy fogjuk vélni hogy igenis megérte elvenni életünk másegyéb tevékenységei elől azt a bizonyos 15 másodpercet. Klikk és enjoy.

A felejthetetlen élményért thanks to: Dan-csi.

Ha már tegnap így nagy módon belejöttünk a Rádiófej hallgatásába ma tovább nyomjuk a gyakorlást, hiszen az teszi a mestert. Ugye. Azért megsúgom, hogy a szám igazi izgalmai a 3. perc felénél kezdenek kibontakozni. Uuups. Spoiler.

Ne legyen nyávogás kisfiúk, kislányok, hiszen ma is zenét kaptok az orcátok rózsával telített felére. Méghozzá egy igényesen megrajzolt klippel együtt csúszik bele szerény, tudás-központotok centerébe. S a dolog nem más tulajdonában áll mint Mr. RádióFej.

Amikor legutoljára kézen fogva a nem-annyira-híres-Yonderboi-számok erdejében jártunk, s nem szégyelltünk egy érett Yonderboi-szám-gyimilcset leszakítani a megfelelő fa ágainak egyikéről volt egy olyan érzésem, mi még fogunk erre járni. S most ismét itt vagyunk.

"Ez itt a végszó, bár nem poén, de remélem, hogy leesett. Ez neked szól, s tanulsz majd belőle egy keveset, hogy mi a bizalom, milyen csalódni másban."

Nemépp vagyok ennek a zenei stílusnak a hívője, de ez engem nagyonis megfogott, mi több szerintem zseniális a klippel együtt, najó, vannak filmileg benne kivethető momentumok, de ugy a közepéig azt gondoltam, hogy zseniális, utána meg azt hogy rendben van. Kellemes július harmadikát kívánok, és itt ragadom meg az alkalmat hogy adminunk és szerkesztőnk (Szerb Lisztesember) világrajöttének évfordulója alkalmából gratuláljak, magyarul boldog születésnapot, még magyarabbul bódogot, tesó!

Ha mostanában már úgy is arra fordította szerény blogunk gőzteljestményének jelentős hányadát, hogy Muse-féle dallamokat mutogasson, úgy érzem eme jó szokást kár lenne pont ma megszakítani, így én is ide pakolok egy jóféle számot. Íme.

Új Pixar kisfilm a láthatáron, mely megsúgja a becses titkot, honnan is jönnek a kisbabák. Persze 3D-land giccses állatokat gyártó lakói közül is csak egy van talpon, aki atom eredeti. De meg kell néznetek a piciny műsort, hogy megtudjátok ki is ő.

Mivel rég állt módomban muzsikát adni füleiteknek, úgy gondoltam, hogy az idő el lippiti klippitizett hozzám és szólt, itt vagyok. Tehát ha már ez a nem mindennapi/egészen mindennapi eset megtörtént, választásom nem másra esett mint Andrew Bird-re akiről az a hír járja, hogy modern korunk zenei polihisztora. Állítólag két foggal is el tudja fütyülni Beethoven sokadik szimfóniáját. Há vagy nem. De ezt ő csínálta.

Azt hiszem tanulnunk kéne a Pepsi Maszkos srácoktól. Az élet ilyen laza és kész, csak találd meg a szolvációt az ab-ra.
Linkért köszönet TündérMókusLekvárnak.