A következőkben következő, egyébiránt a nyugalom, az államrend, a béke, és az általános jóérzés megzavarására teljes mértékben és kishíján tökéletesen alkalmas postban ismét avatok egy amolyan hétszava féleséget, mert megtetszett egy szó, ezúton olyan módon, hogy matekórán.

Ami ritka, mertugye itt a bárdolatlan csodálatosságában elmélyülünk dicső és felettébb magyar nyelvünk legeslegmélyebb bugyraiban, olyan lingvisztikai és etimológiai magasságokba emelkedve azonmód, ami egyes egyedeknek még a gyomrát is megfeküdné. Szóval ritka, mert a magyar nyelv határtalan és természetesen ebből egyenesen következően végtelen szépségének példái ritkán repkednek csak úgy - random módra - matematika órán. Sokkal inkább bioszon (lásd mucin, galaktóz).

De most elhangozottá vált - verbális manifesztáció keretében - a következő szó: lapátló. Ez természetesen nem kerülhette el nemes de csekély figyelmem sokrétűségének ibolyán inneni és túli sugarait, és egyből beindult a fantáziám, matematikai fogalmaktól egy papíroldal átlovaglásán keresztül még számos-számtalan interpretáción keresztül egészen egy hólapáttal kombinált paripáig. Ez az agymenet megért egy postot, de nem vezetném le, inkább neked, kedves olvasó, neked is induljon be ama, mit többnyire úgy neveznek, fantázia.

Egyébként a "ló" kifejezésre a szinonímaszótár kidobja egyebek közt a következőket is(a teljesség igénye nélkül): paci(!), lovacska(!), mén, csataló, csikó.

Remélem nem probléma hogy én beszűkültem a táltos és a paripa használatára. Ez is bizonyítja kevésrétűségem és kevésbé széles szempontjaim repertoárjának alig vagy nem is meg létét. Bár a "warhorse" és a fogalmat kevésbé lefedő, de - vagy talán éppen azért - annál jobban hangzó "battle ram" nagyon vonzóak voltak, de megacéloztam tekintetem vasmarkát, és nem.

Word of the Week-et kapja: lapátló!

Hope ye enjoyed yerself. And perhaps the post as well.