Olyan ez mint a piros paprika. Édes nemes. Na jó, ha nem is teljesen, de nagyon hasonlatos. Gyönyörelmes állóképek átrántva fekete-fehérbe egymás mellé pakolva slow-motion-é. Igen, így jött létre a Choka... Nem. A Woodkid-Iron. Szem és fül kényeztetésre föl. Avagy le.
Volt régebben a Nikenak egy érdekes mellékvágánya, ahol azt próbálták ki, milyen lenne ha a cipők hajlítgatásával zenélnének, össze is dobtak hangfalakat Nike dobozokkal borítva na meg pár dj-t, és megrendezték a privát partyt. Én úgy emlékszem, hogy akkor valaki kiderítette, hogy trükk az egész, és nem is működne így, de erre nem mernék megesküdni, de az tény, hogy ilyen cipőt venni nem lehet, írják is a végén korrekten.
Most viszont az Adidas lenyúlva ezt az ötletet vagy újrafelfedezve, ha diplomatikusak akarunk maradni, létrehozta saját zenélő cipőit, amik viszont érintésre játszanak le egy-egy hanghatást. A videó alatti leírásból viszont azt vettem ki, hogy ez elérhető a halandók számára is, tehát hogy a táncosok a mozdulataikkal teremtsék meg a zenét megfordítva ezzel az egész dolgot, hiszen eddig ugye zenére mozogtak. A Sid Lee honlapon viszont ez pont nincs fent, pedig ők készítették ezt is, ahogy a Star Wars Canteenos videót is például.
Ha valakinek sikerül bármit is kiderítenie, várjuk az infókat, addigis döntsétek el, melyik márka nyert!
Aki régebbóta olvassa a blogot, az tudja, hogy mi eléggé odavagyunk a Nike reklámokért, úgyhogy nem lesz meglepetés, ha megint ez következik. A sportszergyártó cég legújabb kampányának a neve 'Be Free', és ehhez kértek fel két hozzáértő fotóst, Denis Darrzacq-ot és Barnaby Ropert, hogy kattintgassanak és filmezzenek nekik egy-két jóságot. A brief nem lehetett túl bonyolult, érződjön a könnyedség. A printeken mind a fotó, mind a tipográfia minimál lebegése, és az az enyhe átlátszóság pont annyira van odatéve, hogy már szinte mi is lebegni kezdünk a nézése által.
Babás, dobolós, IKEA-s szösszenet mely a zene minősége [itt: milyensége. A Szerk. Válasz:elektronyikás] miatt nyerte el tetszésünk. Nyerje el tiéd is. Thx to Babelfish.
Red Green Blue. Fragmentumok az észlelés appercepciójáról.[paradoxon, nem hinném] Led sorok és Led Sörök. No meg Led Sarok. És néhol egy fej. Fej? Humort félretéve kísérlet, mely az emberi észlelés/befogadás változásával változó műt demózza. Nekünk, ki másnak? Ahogy közelítesz, ahonnan közelítesz változik az összkép. Dióhéjban.
Igen, és hogyha jobban körülnéz az ember, úgy tűnik ez az emberi természetünk szerves része. Például mikor múltkor rágyújtottál, mit csináltál magaddal? Vagy amikor általánosban belevizeltél a legszemetebb gyerek almalevébe? És mikor a galambokat üldözöd és titkon azt kívánod bárcsak mozdulatlanok maradnának, hogy egyenként elrugdoshasd őket? Amikor nem mész ki ilyen jó időben? Vagy amikor elhatározod, hogy két hörcsögöd mellé veszel egy macskát is.
Rövidfilm Ruairi Robinsontól egy kedves robotról és a gazdájáról, akinek a szülei folyton veszekszenek. A felvételek gyönyörűek, az animáció tökéletesen illeszkedik a való világba grafikailag, bár nálam a katarzis elmaradt a végén. Ennek ellenére érdemes megnézni, minőségi munka és mindenképpen jóság a javából.
A szerkesztőségi postabagoly tegnap két videjóval lepett meg minket. Ahogy hazaértem, már be voltak gyömöszölve névre szóló kis dobozkába. Van egy hosszabb lélegzetvételű, meg egy amolyan kis szösszentés Bonobo-muzsikára. A téma mindkettőnél a bringázás. Feeling és tudás összegyúrva. Nézzétek.
Volt olyan jófej elr°y, hogy miután kiposztoltuk a Supakitch&Koralie dokufilmet, amit ő készített, meglepett minket egy e-maillel, amiben sűrű köszönetnyilvánítások közepette ajánlotta nekünk leújabb produkciójat. Természetesen ez is hasonlóan állat, mint az volt, nézzétek hát!
Egy gyönyörű kinetic typography vidót láthattok Jacob Gilbreath-tól, egy oklahomai diáktól, aki Conan O'Brien elköszönő beszédét az NBC-től és a Tonight Show-tól dolgozta fel, elég egyedi módon. Láthattunk mi már kinetic typography videót itt a blogon is, de úgy érzem, hogy ez - szó szerint - kiemelkedik ezek közül, és remekül meg tudta ragadni a beszéd folytonosságát, kicsit viccessé téve azzal, hogy minden *UH is szerepel benne. Érdemes nézni, hát nézzétek!
A BBC számomra mindig is a minőséget jelentette, olyan emberek közösségét, akik adnak arra, hogy valami jól legyen megcsinálva, ha már elkezdték. Ebbe beletartozik az is, hogy a megfelelő embereket bízzák meg, és támogatják a jóféle kreatív tervek megvalósulását. Ez történt az alábbi spoton is, ami a BBC Knowledge-t hivatott reklámozni, és Sean Pecknold készítette el. Zseniális szövegben és képben egyaránt. A művész oldalát egyébként ajánlom böngészésre.
Nouvelle Vague - Killing Moon című számára készített kis videjó lengi körbe a reggelem. Arányos női hang zúg fülembe, miközben patakcsorgás mellett lamentálok egy mókusfarkszőrön. És mégsem kaptam giccstúladagolást. Érdekes. Egyféle képen lehet kideríteni.[play]