Ma nem lesz semmi elragadtatás. Semmi hat kilotonna kép. Semmi értékelhető információ.
Ma lesz inspiráció. Ma lesz fekete-fehér. Ma lesz tónusgazdagság. Ma lesz jó portré. Ma lesz szösszenet. Ma lesz intuíció. Ma Daemian Smith és Christine Suarez munkássága lesz.

via photodonuts

Aki régebbóta olvassa a blogot, az tudja, hogy mi eléggé odavagyunk a Nike reklámokért, úgyhogy nem lesz meglepetés, ha megint ez következik. A sportszergyártó cég legújabb kampányának a neve 'Be Free', és ehhez kértek fel két hozzáértő fotóst, Denis Darrzacq-ot és Barnaby Ropert, hogy kattintgassanak és filmezzenek nekik egy-két jóságot. A brief nem lehetett túl bonyolult, érződjön a könnyedség. A printeken mind a fotó, mind a tipográfia minimál lebegése, és az az enyhe átlátszóság pont annyira van odatéve, hogy már szinte mi is lebegni kezdünk a nézése által.

A hajtás után találjátok a többi printet.

Gyönyörű fotósorozat Marc Laroche gombnyomása által, mely az emberi [itt női] haj mozgását merevíti fekete-fehérben végtelenné. Érdekes végignézni azokat az időpillanatokat amit a normális életben nem észlelünk ennyire absztrakt mozzanatnak, hiszen az egész folyamatot látjuk, s nem kikapott részegységeket. Ismételten azt tudom mondani, hogy annyira érdekes a téma [legalábbis számomra, egyszerűsége ellenére is], hogy a nagy mennyiségű fotó az azonos téma ellenére se kezd unalmassá válni. Sőt egyre nagyobb kíváncsisággal kattintgattam a következőre, hogy mi jöhet ezután. Jó taktik, tégy te is emígy.

Ma is fotózunk. Pontosabban tehetséges Mr. Ripley helyett, tehetséges Mr. Alexandre-val foglalkozunk. Ő egy francia fotós aki a fashion, glamour világban vált hírhedté, de igazából minden műfajban alkotott már jóságot. Nem is kicsit, mert nagyot. Emellett olyan hírességeket is fotózott már mint Etienne Daho, Yelle vagy Yann Tiersen [igen ő csinálta az Amelie zenéjét]. Fotóira egy újfajta szürrealizmus jellemző, hiszen a realitásból való kiszakítást teljesen más eszközökkel oldja meg, mint szokás. Például, hogy képeinek jelentős része első ránézésre werk fotónak hat, miközben pont nem az. Ezekkel az új terekkel pedig meglehetősen humorosan, szabadan és meghökkentően játszik, szerintem érdemes egy e-portfóliót végignyáladzni.

Andre Meca munkásságával már többször is szembe találkoztam bizonyos kereszteződéseknél [igen, figyeltem a megfelelő jelzőlámpa színre], de csak ma jött meg a reveláció, hogy ezt mind Andre Meca csinálta. A retro montázsok typozása eléggé impozáns számomra. Mivel nagyon tetszik. A póló terveit meg legszívesebben már ma hordanám, akár póló nélkül is. A hozzáállásával se lehet sok probléma, mivel már a főoldalon hirdeti az igét: "Hire Me!". Hát mi hire-ölni nem tudjuk, de egy kicsiny posztot azért előteremthetünk. Íme.

Meg kell mondjam, nagyon örültem mikor felfedeztem Mimi Haddont, hiszen már egy ideje vonzódom a hasonlóan színes fotókhoz és hasonlóan fej nélkül lefotózott emberek képéhez, valószínűleg ez is az egyik perverzióim közé tartozik. A hölgyemény mindkettő követelménynek megfelel, saját elmondása szerint pedig megpróbál minden egyes projektje alkalmával nyitottnak lenni az új lehetőségekre és még akkor is kísérletezik, ha egy spec ötlete támad. Első tanára a nagyapja volt, aki a családi fotókat nem a szokásos módon követte el. Hát nagyapu jó tanárnak bizonyult, hiszen elnézve ezeket a fotókat, megérett az unoka az elismerésre.

A hajtás után még több képet találtok tőle.

Az ausztrál rendőrség  archívumából került elő egy-néhány elég jól sikerült portré[1912-1948-ig készült fotográfiák]. Bár a képek csupán archiválási célból készültek, annyira magukkal ragadóra sikeredtek, [s nem, hiszem, hogy csupán a kor bája adná ízüket] hogy jómagam sem tudtam nem végignézni az összeset.[pedig van vagy 45 darab. s valljuk be, ez az internet böngészés mértékegységei közt, már egy igen tetemes szám.] 
Tökéletes tónusok, kompozíció és typo együttállása történik eme képeken. A bővített verzió kiadásra is került s az eBayen megszerezhető[amin erősen el is gondolkodtam]. Itt pedig, egyéb nyalánkságokat talál az ember[balta az asztalon például] Tovább lapozni, szerintem mindenképp érdemes, de legfőképp mert

1.Kitűnő portrék, képpárok találhatók odaát.
2.Érdekes megfigyelni az akkori bűnözők[vagy legalábbis őrsre bevitt egyedek] arckifejezését, ábrázatát, kinézetét.
 

Eddie Izzard egy jóféle komikus, megéri rákeresni a Tube-on[vagy akárhol máshol]. Namármost neki volt egy ilyen Jeff Vader víziója, hogy milyen is lehet a kantin a Halálcsillagon. Ezt pár lelkes emberke leanimálta Lego figurákkal, és ezt a felvételt megint pár másik emberke fel is iratozta magyarul. Itt meg megnézheted. Halál humor.

És akit zavar a felirat, annak itt az origy.

Mai fotósunk, nem más mint magyar. Nem rossz ugye? Neve Mester László s eme anyaga nemrégiben volt szemrevételezhető a Merlinben. Na, de hagyom is a melléfecsegést[csupán magyar-fotós-rossz-szájíz hessegetést kellett végeznem] és helyet adok a művész saját maga által kézírott koncepciójának.

A koncepcióhoz és a további képekhez lapozz. Légy oly bűbáj.

Névjegykártya vagy egy csomag só? Hát mindkettő, BBDO Gitam-ék úgy érezték az új iroda és új környezet megérdemel egy kis újfajta márketing strategy-t is.[jól érezték] Így minden osztály külön ízt kapott, mint például a kreatívok lettek a chili, a menedzsment meg a só. [ez már majdnem recycle, de még jobb, már az előtt újra van hasznosítva, hogy elhasználták volna az eredetit, mert egyszerre két funkciós. Damn. Tisztára mint a multi-funkciós készülékek. De azokkal még a sült krumplimat se tudom megsózni, tehát ez jobb.]

A linkért köszönet Dia Úrhölgynek.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem ez a kis zöld gengszter fene mód emlékeztet egy régi ismerősünkre. RÁ