Itt egy igazi vérbeli 1960-as LEGO advert. Fekete-fehér és szén-mű, ha lehet eme frázissal élnem. Csupa csoda, szóval érdemes megnézni.

A fent említett művész gondolt egyet és nem mást csinált, mint neki rontott kedvesen dédelgetett térképeinek egy nagy, böhöm metsző ollóval csak azért, hogy a szerény közönségnek legyen mit néznie. [nem ez történt]. Viszont eme portrék tényleg térkép részletekből lettek kivágva, melyek között 3D-s és 2D-s is fellelhető. Gyönyörködjetek benne, és keressétek meg az utcát amiben laktok [nem hiszem magyar térképekről van itt szó, muhahaha]. Plusz még egy linket is kaptok a művész weboldalára mutatván.

[unknown source]

A tökéletes lámpa.

Bárhogy rakod le, világít.
Bárhogy rakod le, jól néz ki.
Bárhogy rakod le, bárhogy le van rakva. 

Eme lámpa design nem létező s egyben örök frusztrációt jelent minden tulajdonosa számára, hiszen eldönthetetlen, hogy van jól, de az is, hogy hogy van rosszul. Innentől ez már félig üres-teli pohár paradoxon.

A design a Kako.Ko studiot dicséri.

via yankodesign

Egyszerűen imádom látni, amikor az emberi test valamely ismétlődő mozgást úgy végez el, hogy süt róla a professzionalizmus, a gyakorlat, a gépiesség, a megfelelő erőbevitel, a tökéletes ismétlődés. Erre jó példa ez a short, s még akkor is hasznos amikor motiváció szükséges ahhoz, hogy letoljuk a sej-hajt egy jó kis tekerésre.

Rapha

Rapha California from RAPHA on Vimeo.

Mindenki azt hiszi hogy, pedig dehogy.
Find it on Flickr

via tumblr

Eme szépséges számmal is próbáljuk le kanossza járni az szegény DailyMuSiCK cimke, enyhe fokú elhanyagolását. Hallgasd, nézd gyönyörködj, nézd újra.

Via: SNLU

Milyen igaz.

Irmela Mensah-Schramm egy olyan 65 éves nő, aki nagymama kora ellenére sem rest egy olyan dolgot folytatni, amit egyébként már 1986 óta művel, vagyis hogy a náci stickereket és graffitiket tünteti el Németország területén. Néha Európa más területeire is előszeretettel látogat el, és eddigi pályafutása során több, mint 80.000 rasszista feliratot és matricát távolított el, ami azt kell hogy mondjam, elképesztő teljesítmény. Az a kitartás és akaraterő, amivel képes 25 éve rendszeresen bejárni az országot egy "Gegen Nazi" feliratú szatyorral, és ráfújni az utálkozó tagekre és letépkedni a náci tartalmú stickereket, mindenképpen irigylésre méltó. És az már igazán csak hab a tortán, hogy a nyugdíjából havonta 300 Eurót az egyszemélyes mozgalmára költ. Azt hiszem, az a minimum, hogy innen Magyarországról is egy RESPEKT feliratot formáljunk blogunk pixeleinek segítségével.

[forrás]

Bármilyen kézenfekvő is a grafitceruza rajzoláshoz, egy nagyon nehezen kezelhető eszközről van szó. Ezért aztán lenyűgöző látvány látni, ha valaki olyan bravúrosan kezeli, mint Alexis Marcou. Bár a portfóliója sem kutya, most erre a két Nike poszterre szeretnék fókuszálni, amit 2010-ben a cég fel is használt. Az érdekesség, hogy a művész feltette a kész képek mellé a gyártás közben keletkezett különböző változatokat és fázisokat is, így kicsit bele tudjuk magunkat élni az alkotás folyamatába. A látványosságot még fokozzák a makróképek a rajzokról, ami mindig egy kis prémium hatást ad az egész munkának, hiszen a papír felületének a látványa miatt szinte már érezzük az illatát is. És mielőtt még túl szentimentálissá válnék, nézegessétek a képeket, a 1791-es sms számra pedig várjuk továbbra is a javaslatokat, hogy ki kapjon ma akkora tockost, hogy belerepül a Napba.

A hajtás után még rengeteg kép.

via torakamikaze

Nagyon jóféle movie plakátok by Matt Chase.

by Skinny Ships