Legalábbis a NASA úgy gondolja, hogy így történt. Még mindig nincs kizárva a lehetősége, hogy az ufonauták faragták ki fülpálcikákkal a krátereket.
Egyéb ötletek? [write in the comment section below]
Legalábbis a NASA úgy gondolja, hogy így történt. Még mindig nincs kizárva a lehetősége, hogy az ufonauták faragták ki fülpálcikákkal a krátereket.
Egyéb ötletek? [write in the comment section below]
Van itt enkünk ez az Erik Olson bácsi, aki, mint festménye is tanúskodik róla, FUCKING LOVES SPACE. ÉS ez így is van rendjén, hiszen e nélkül nehezen jöhetett volna létre ez a csodálatos olajfestmény sorozat a különböző űri jelenségekről és bolygókról. Az olajfestménynek köszönhetően még szinte simogathatóak is eme darabok, hiszen olyan faktúrájuk van, ami igazán illő egy bolygó felszínéhez.
Igen, itt van és remekbe van szabva. Mint film, mint percepciós játék, történetmesélés, belekóstolós egy új ízbe, mindenhogy. Vigyázat, ömlengés tenger következik.
A Persepolis nagyszerű rendező párosának új filmje, mely történetét az alábbi trailer nagyszerűen szájunkba rágja. Bár ezt megnézésre nem ajánlom, mivel spoiler alert, de még, ha meg is történik az eset sem von szerintem semennyit le a film értékéből. Hiszen a Szilvás Csirke szubsztanciája nem is magában a történetben keresendő, sokkal inkább annak mesélési módszereiben és ábrázolásában, kapcsolatokban a filmen belül.
Én beleszerettem, tegyétek ti is.
Úgy néz ki a globális felmelegedés semmit nem kímél, így szegényke diszkó gömbök sem ússzák meg a változást. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Rotganzen által elkövetett installáció sorozat. A Rotganzen btw egy rotterdami artista kollektíva. Valljátok be, hogy eddig mindig diszkó gömbre vágytatok, de most már ez kell. Hát nehéz lesz legyártani a sufniban.
Ezt, ki a falra, most.
Natalya Lobanova valószínűleg az a belül mosolygós fajta, aki komor együgyűséggel szemléli a világot magában mulatva az emberiség hűde nagy maradiságán. Sok ilyen ember létezik, ám ez a lány/lény/nő/úrhölgy illusztrálja is sötét gondolatait az élet apró vagy éppen óriásinak gondolt dolgairól. Rajzai nem azért zseniálisak, mert valami egetrengető izzadságszag áradna belőlük a hat csilliárd munkaóra miatt, hanem mert a maga kézírásos nemtörődömségével odavetett kreálmányaiból lejön a jól irányzott szarkazmus és a lecsupaszított életigazság a csöpögősség minden fajta jele nélkül. Akinek kell egy kevés bitterszvítizmus, annak erre tessék.
Hajtás után még demotiváció.
Az Euro RSCG az Amnesty International 50. évfordulójára találta ki eme ötletes kampányt.
A két emberegyed torta portréjából van kivágva a hangsáv, a szlogen pedig a következő:
“50 years together with you, cutting down the voice of oppression.”
Jake bácsi gyúr, gyilkol és szakállat is vágat.
És még a zene is szól. Nézd meg.
És végre itt az ékszer, amitől mindenki szivárványt fog hányni.
Nyan Cat és Hello Kitty szerelemgyerekének nyakláncbéli manifesztációja.
James Hance kicsit rá van kattanva a Star Warsra. És ahogy látom, egyik éjszaka micimackós, barátvárós keléséből egy újabb print született. BUY ALL THE MASHUP!
Ugyebár minden féle és fajta dologra született már tumblr, tehát nem meglepő, hogy olyan is van, ahova a nem elfogadott New Yorker címlapok kerülnek fel. Ebből a képáradatból most egyet emelnék ki, ami kidolgozása és a poénja miatt is nagyon megtetszett, ügyesen figurázza ki a nagy vízen túl éldegélő népség félelmét a gonosz araboktól. A művész Barry Blitt.