Natalya Lobanova valószínűleg az a belül mosolygós fajta, aki komor együgyűséggel szemléli a világot magában mulatva az emberiség hűde nagy maradiságán. Sok ilyen ember létezik, ám ez a lány/lény/nő/úrhölgy illusztrálja is sötét gondolatait az élet apró vagy éppen óriásinak gondolt dolgairól. Rajzai nem azért zseniálisak, mert valami egetrengető izzadságszag áradna belőlük a hat csilliárd munkaóra miatt, hanem mert a maga kézírásos nemtörődömségével odavetett kreálmányaiból lejön a jól irányzott szarkazmus és a lecsupaszított életigazság a csöpögősség minden fajta jele nélkül. Akinek kell egy kevés bitterszvítizmus, annak erre tessék.

Hajtás után még demotiváció.