Elérkeztünk a brand-new Word of the Week-hez. Vagyis nem csak mi, hanem te is, mert itt vagy és olvasol. Namármost ez különösképpen jól mutat konverzáció alakú dialógusban az előző hétszavával, vagyis az "agyadra megyek" expresszióval.

Az e heti hétszava több okból is inkorrekt, tekintve, hogy 1. hülyeség 2. mint ahogy arra nóri rávilágított, halmazelméleti, térgeometriai, egyéb matematikai, beszédtechnikai, retorikai és filozófiai szempontokból is hiányt hagy maga után. Merthogy ugye a hét szava nem más, mint a feledhetetlen, ámdebár örökérvényű esszencia, vagyis a "félbeszakít". Példaként mondatba foglalva: "Az agyadra megyek! - Ne fenyegess mert félbeszakítalak!" vagy "Ne szakíts már folyton félbe!! - Akkor láncfűrész jó lesz?".

Namármost konzekvensen a nyilvánaló ám rendkívül kimondatlan katlanként tornyosuló problémák a következők: Először is a manőver végrehajtása még a kifejezetten pontos, számító, szépérzékkel és jó szemmelfelmérési-képességgel megáldottak számára is nehéz, ugyanis egy ember rögtönvest módon vett kettő egyforma egésszé applikálása mindenféle céleszköz nélkül, karunk puszta erejéből mentálisan rendkívül megterhelő feladat, és a belső szerveink sokasága miatt esélyes, hogy opponensünk egyik-másik bele és/vagy belső férge kifejezetten az egyik oldalhoz húz, ezáltal az egyetlen mozdulattal való két egyenlő részre applikálás (ez lenne ugye definíció szerint a félbeszakítás) ilyen szempontból is nehéz feladat. Plusz, ha az újkeletű értelmében vesszük, akkor sem egyszerű, hiszen általában beszédjellegű monológunk elején, vagy esetleg a végefelé lépnek közbe rosszakaróink, és különben is, karakterszámra, szótagszámra, sorra megyünk, vagy mégis mire? Esetleg kimondási időre? Szóval a felezés így is rendkívül nehéz.

Ezért sokkal kurrensebb lenne egy mérőszalaggal és egyéb célszerszámokal felszerelkezve a helyzetnek megfelelően a "Harmadbaszakítalak" illetve a "Megtizedellek!" kifejezések használata. Továbbá javasolt a "Megszáznegyvenhétkétszázhuszonnyolcadollak" expresszió is.

Köszönöm hogy részt vettetek eme ingyenes ám tanulságokban és tudmányosságban a legkevésbé sem hiányt szenvedő, lingvisztikailag geoszinkron magasságú hihetetlen nyelvórán, amit velem és kedvenc anyanyelvünk rejtelmeivel költhettetek el. Esetleg megkonszolidsziderálható egy csipetnyi muzsikával való meghintés a tökéletes élvezetmaximalizáláshoz. Javaslom Zene-szekciónkat. Please enjoy.

A hét elején beígért trailer halmaz újabb tagjával növeszteném szerény látószögetek szögét. Ezúton.
Mely inkább a románc határán próbál kötél táncolni, semmint, hogy egy akció-dús- vígjáték-thrilleré nője ki magát. Nézzétek e humorral fűszerezett, drámai komédia frissen sültet.

Billyentyűk,
ti kis fekete nyomogómbok,

megnyomlak és ott kezdődnek a gondok.
Regisztráció, log-in meg gondnok.

Észre sem veszed és máris tévesztettél, pályát
Bár egy csónakban evezünk, de te hajtod a gályát.

S próbálsz messze esni a fától,
de nem látod az erdőt az ágtól.

Nem lehet ezen mit változtatni,
Csak a jó istent lehet kárhoztatni.

De nem.
Van egy megoldás.
De most már késő.
Rá esett a lábamra a véső.

A megoldás nem más, minthogy járni kell a kútra.
De a végén eltörsz, vagy úgy jársz mint egy kurva.

Kinn állsz az útnál.
Pedig te nem ott akarsz lenni, hanem a kútnál.

De most már mindegy, jönnek érted.
Nem, nem Smith ügynökök. Látom, nem érted.

Azok kergetnek, akik útol fognak érni,
s a sánta kutyát fogod kérni,

adjon már egy kis előnyt,
különben lehúzhatod a redőnyt.

DzsszssSSzzdr.
Húzódik a redőny.

De nem érted mit mond közben az eb.
DzsszssSSzzdr.
Húzódik a redőny.

Le.

Te arathatod a babért?
Le?
Vagy a vihart?
De az biztos, hogy. Le.

Elötte, mintha valamit vetni kéne.

Kérsz csoki tortát?
Nesze itt egy szelet.

Eme csodás-azzanatot prezentálom most nektek a büszkeség legmagasabb tetőpontjának függvényében. Bár tudom, hogy nem szoktam vicces lenni, de most mégis más a helyzet, ugyanis kivételesen nem is akarok az lenni. E remekmű szerintem megfelel az alkalomnak, bár tudom, hogy már lassan egy hete, de azért: Rest In Peace, David Carradine.

Ha már a hétvégén így belelendültünk a trailer nézetésbe, ajánlanék még párat az elkövetkező napokban, hogy nehogy már ne. Egy napra a több túl sok lenne, viszont több napra az egy meg túl kevés.
A trailereken el kell gondolkodni, vajon jó filmek lesznek é belőlük, oder nicht. És vajon maga a trailer jó e? Nem úgy megy ám az, hogy csak felrakom és senki nem gondolkodik. Háhá. Itt az első, mely olyan sok helyen tetszett, olyan sok embernek, hogy ez magával húzta a megnézetését. Legalábbis a sok plecsniből ezt vettem le.