Ahogy a szokásos tavaszi, csilliárérc-siló sétámat eszközöltem be, az egyik géz-mongúz által fülfog-rágott szuszakolandum alatt a brióz fényességének öt-hatodával szemembe vakított egy a tegezgyíkok jellegzetes köpeteit magánviselő fényérzékeny perpatmid lap. Ahogy jó szokásom szerint minden környezetemben fellelhető rádió aktív tárgyra mandinerből rámarkolok, hát eme eszköznek sem hagytam más sorsot. Nem bántam meg, hiszen abban a nanoszekundumban ahogy a radioaktív hullámverés következtében megpörkölődött retinámat egy delejes mozdulattal visszanövesztettem, megláttam a Digázt.

DiGÁZ: