Amikor kijön valami filmféle, mi az istenért kell összehasonlítozni a rendező egyéb filmjeivel? Persze, tudom hogy mér. De miért kell mindenáron megmondani, hogy a RocknRolla jobb-e mint a Blöff vagy a Ravasz, az agy???

Eldobom a szaftom az ilyenektől. Nem is értem, hogy aki látta mind a két filmet hogy a retekbe hasonlíthatja össze egy "no azért igazából tökmás" megjegyzés nélkül. Dehát biztos én vagyok a kívülálló. Ezért hát prezentálnám különélmény különvéleményemet, amivel azonegyből szeretném kifejezni, hogy bizonyos napokon mennyire nem(mégannyira SEM) tisztelem filmbuzit. 

Nem arról van szó, hogy nem lehet másvéleményen valaki. Lehet. De a balszaft érveket nem bírom, bocs. Mindegy, igazából nem a szar kritikákat akarom sorravenni. És nem, én sem tudok kritikát írni, de azt elmondhatom, hogy teljesen más szemmel kell erre a filmre nézni, mint amúgy. Hogy azt hogy értem azt fejtsd meg te, de a lényeg hogy én halálra röhögtem magam, néha bizony sírva-sikítva szakadtam a halálos röhejektől. Vagy valami ilyesmi. [hadd túlozzak már egy kicsit, elvégre én vagyok A Szerk. - A Szerk.]

Na mindenesetre angolul értőknek ajánlom elsősorban, mert Archie (Mark Strong) és One-Two(Gerard Butler) hangjai felejthetetlenek, meg úgy általában az összes szöveg. A végére Mr. Quid(két d?) is beindul a pofás dumákkal.

Szóval vegyétek személyes véleménynek, de Ritchie egy nagyon nagyon nagy filmet rakott le az asztalra. Ujjongás, füttyögés, lábdobogás, állvataps.

Ák