Alapvetően én tulajdonképpen egy nem értéssel vegyes megvetéssel tekintek azokra, akik mindennapos életüket írják le egy blogban. Tehát effektíve on-line naplót vezetnek, amit mindenki megnézhet. Én most mégis a mai napom egyik eseményét fogom leírni, mert tanulságos. Ami hülyén hangzik, de mégis potyogó könnyekkel küszködve hatódtam meg.

(btw a "nem értés" és a "megvetés" két olyan dolog amit együtt ne használjunk, mert genyaság. legalább van önkritikám. viszont az első mondatom ettől még érvényben van:P )

Szal sétálunk én és énné a szakadó - és már eleve méteres - hóban, száz kilométeres szélben - észrevesszük a tipikus barokk jegyeket? ha igen, írjunk be egy ötöst magyarból. Szóval sétálunk, elhajt mellettünk egy qrvadrága terepjáró, márkát ugye nem írhatok (bíemdábljú), és egy jó ötven méterre megáll. Énmeg, ugye, keményen, mint mindig, aszondom: mivan k*csög nem bírja a városi terepjáród a havat? (nem, ez nem barokk jegy, ezt mondtam)

Visszatolat, kinyitja az ajtót. Már keresem google maps-t a fejemben, de nem ez kell neki. Aszongya: Ne vigyelek le titeket, hogy ne kelljen küzdjetek?

A tanulságokat le lehet vonni. Nekem a kurva anyám. Ha nem figyelek oda magamra akkor az állam szilánkosra törik a jeges úton a meglepődéstől (ezt nem én találtam ki, olvastam valahol. shame on me). Hát nem nagyon van mit hozzáfűzzek, lekonyult szájjal elemezgettem hogy mekkora egy geci vagyok.

Ja de mégis hozzáfűznék még két dolgot. 1: A BMW amúgy a kedvenc márkám szal nem is értem magam. És az konkrétan pont nem is "város terepjáró". BTW, ezt a szóösszetételt még vizsgálgassuk egy negyedórát, hátha rájövünk a nyitjára.

2: Nem fogadtuk el a fuvart mert amúgyis sétálni akartunk. Az olyan romantikus a fent leírt körülmények között is. Illetve azok miatt különösképp.

Ja és úgy végszónak, mintegy magamat mentve: kurvára örülnék ha Ti, becses olvasók (XD) nem lepődnétek meg egy ilyentől. De ti is meglepődnétek, sajnos. Ettől persze én még menjek a picsába. Na nem rágom a szátokba, jó elemezgetést.