Ma Patrik Svensson volt olyan bűbáj, hogy ellátta a népet, pár igen jó kis minimál, film poszterrel. A szabályok a következők:
 

Vegyél egy filmet
Vedd a film címének első pár karakterét.
Vizualizálj
Vizualizálj
Vizualizálj

A régmúlt filmek, ámbátor az örökkévalóságnak megmaradt szimbóleum csillag-sztárok arcképeit pimp-elte ki egy projekt erejéig a jó, öreg Alessandro Pautasso. Már-már inked star néven is írhatnám eme postot, de mivel tudatában vagyunk, hogy itt ténta nem ért arcbőrt, ezért inkább az eredeti munkacímet használom.

Marc Johns is fuckin' hilarious. ha-ha

Alex Solis is great

Az hogy a Phlegm szó mellett milyen definíció áll az angol szótárban vagy a wikipédia megfelelő oldalán, szerintem jobb, ha nem tőlünk tudjátok meg, de ez nem is érdekes mert amiről mi szeretnénk titeket informálni az Phlegm a street-artist. [kinek neve nyilván nem véletlenül Phlegm] Most annyit mondanék róla a délután bájaiban elsüppedve, hogy itt a blogja, ahol szemmel [ha valakinek kívánása van rá, akár füllel is, bár azt nem tudom hogyan] lehet követni nem csekély tevékenységét. S, hogy hősünk meglepő módon úgy vélekedik a street-artról mint olyan művészet, ami igaz jelentését csakis a streeten, nem pedig valami puccos múzeumban a Mona Lisa szomszédságában nyerheti el. [nem mintha a Mona Lisát mi, vagy ő nem szeretné csupán a street szó kötelez, s ha már, akkor legyen kontextus]

A fent említett művész gondolt egyet és nem mást csinált, mint neki rontott kedvesen dédelgetett térképeinek egy nagy, böhöm metsző ollóval csak azért, hogy a szerény közönségnek legyen mit néznie. [nem ez történt]. Viszont eme portrék tényleg térkép részletekből lettek kivágva, melyek között 3D-s és 2D-s is fellelhető. Gyönyörködjetek benne, és keressétek meg az utcát amiben laktok [nem hiszem magyar térképekről van itt szó, muhahaha]. Plusz még egy linket is kaptok a művész weboldalára mutatván.

Egyszerűen imádom látni, amikor az emberi test valamely ismétlődő mozgást úgy végez el, hogy süt róla a professzionalizmus, a gyakorlat, a gépiesség, a megfelelő erőbevitel, a tökéletes ismétlődés. Erre jó példa ez a short, s még akkor is hasznos amikor motiváció szükséges ahhoz, hogy letoljuk a sej-hajt egy jó kis tekerésre.

Rapha

Rapha California from RAPHA on Vimeo.

via tumblr

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy rakás James Bond. Mint sok minden más, ezek a könyvek se abrakadabra az égből pottyantak le, hanem Ian Fleming bácsi kaparta őket papírra, amit aztán az ezzel foglalkozó cégek szép sokban kinyomtattak. De ez most minket kevésbé érdekel, ami jobban, az maga a könyv széria borítója, mert ezek a borítók a maguk stílusában, kis ráncfelvarrással még ma is sikert arathatnának. Nem meglepő viszont hogy ez a borító sorozat ilyen ütősre sikerült, hiszen a könyveket a Pinguin books adta ki, [s ez a cég köztudottan tudja mi fán terem a jó borító, mind a mai napig]. Itt a vége, fuss el véle. [És nézz James Bond covereket.]

by Fabian Gonzalez
 

Azért van internet barátunk, hogy az olyan dolgokról is lerántsa a leplet amikről nem is tudtuk, hogy rajta van. Ilyenek a mostanában oly divatos Pin Up Girl-ök ként ismert hölgyemény idea grafikok. Hiszen most előbukkant egy kis összehasonlító kép orgia mely a valószínűsíthető eredeti fotót és a jónép által ismert Pin Up grafikokat sorakoztatja fel. Nem mintha csalás lenne, vagy nagy titok, de mindenképpen érdekes. NÉZD MÁN.
 via ufunk

Andreas Krapf nagyszerű poló designja a behance neten. Kicsit véres, kicsit morbid, kicsit világmegfordítós, de a miénk. Vagy legalábbis az övé.

A 2B galéria családtagokat megmozgató kiállítás sorozatának keretében most nem más két alkotó kap jogot az önmegmutatásra, mint Molnár Ferenc és Rácmolnár Sándor, kik vezetéknévbéli diverzitásuk ellenére egypetéjű ikerpárt alkotnak. [ám véletlenül sem sziámi kígyó párt]
A kiállítás címe: Fűszálszobánk. 
Az időpont: 2011 Április 27 18:00.
Helyszín: 2B Galéria Ráday utca 47. Budapest IX.
A megnyitóra a Lisztesláda Crew is ki fog vonulni testületileg, szóval attendeljetek erre és csekkoljatok egy Rácmolnár honlapot emerre.

Ma is érdekes concepttel futottam össze az internet berkeiben. Egy a "régi" filmkamerák feelingjét utánzó, diga, kisfilmes hátfalról lenne szó. A lényege, hogy feldobod a szekrényben porosodó analóg kamerád hátuljára, úgy csinálsz mintha felhúznád a filmet, meg mintha nagy analóg arc lennél, aztán szépen hazamész rádugod a hátfalat a gépedre és letöltöd az értékes képeket, megspórolva a csúnya előhívási költségeket. Szép és jó. De mi lesz azzal, hogy kb. első héten rá fogsz tenyerelni szegény CCD-re, de ha nem, akkor is szén poros lesz két hét után. Plusz egy full-frame ccd-t nem hiszem, hogy megéri belepakolni egy analóg leképezésre optimalizált gépbe, s azokból is inkább a hobby fajtába. Az árról cserébe nem tudni semmit. Ámbátor hajrá : ). Itt egy link.