Már megint minimal, oh my gosh! És igen, most a különböző zenei stílusok vannak ábrázolva eme módszerrel (és milyen jól). Magas fokon fényezi kicsiny lelkünket, hogy mivel atom kevés elemből állnak eme plakátok(ezért minimal, ha-ha), ezért még magát, a zenei stílus nevét is kénytelenek feláldozni az életérzés átpumpálásának szent oltárán.

propagandatimes

Marc Johns is fuckin' hilarious. ha-ha

Alex Solis is great

Shyama Goldennek nemcsak munkái szépek, de a honlapja is elég tetszetős, ami manapság sajnos ritkaságszámba megy. Képei elég vegyes stílusúak, néhol nálam kicsit giccsesek is, de van egy pár, ami különösen megtetszett, úgyhogy egy válogatást kaptok is tőlünk. A művésznőről a legérdekesebb infó (számunkra), hogy a nevében az "y" néma, tehát rímel a lámára. Ikszdé.

A hajtás után még képek.

Levine/Leavitt-ről már egy alkalommal írtunk a Ládán, de most újra kénytelenek vagyunk a Gilette-nek készített plakátjaik miatt. Az előző munkájuk is a hihetetlen részletességig menő, a saját szürreális világukat bemutató képsorozat volt, és ez most sincs másképpen. A koncepció az, hogy egy férfinek az élet különböző terein más és más gondokat okozhat, ha nagy szakálla van. Ezért 3 print is készült: nők, sport és iroda és technológia témában, de mindegyikre rápingálva az 'A lot can happen inside the beard' feliratot.

Christoph Niemann rendszeresen rajzol a New York Times-nak (fiktív vagy valós) beszámolókat élete problémáiról és megpróbáltatásairól elég vicces, ironikus stílusban. A legjobb mégis az, amiben naplószerűen, időpontokkal dokumentálja repülőútját New Yorkból, londoni átszállással Berlinbe. Aki már repült, az tudja, hogy mindenféle szükségtelen rituálét elvégez az ember a gépen azért, hogy minél előbb elrepüljön elteljen az idő, de semmiképpen nem tudjuk a hasznunkra fordítani a hosszú órákat. Persze a jelenkorban a képek nélküli cikk az egyenlő a senki-nem-olvassa-el cikkel, ezért (vagy nem ezért) Niemann kis illusztrációkat készít a helyzetjelentések mellé. Ha valakit érdekelne a többi képregényszerűség, hajrá, erre megtaláljátok őket.

A hajtás után találjátok a teljes beszámolót.

Hunting by Alex Solis

via curioos art

nap képe by

andyjhunter

Joe Fenton egyike azoknak a szöszmötölős művészeknek, akikre én türelmetlen (és lusta) természetemnél fogva mindig csodálattal vegyes wtf fejjel nézek. A jelenleg tartó projektjét 2010-ben kezdte, és idén, 2011-ben fejezte be. A kép 8 láb széles és 5 láb magas, és mint látjátok hiperrészletes na meg hiperdurva, hogy a nagy részét grafittal készítette el. Később használt azért az igazán fekete részeknél tintát, és gondolom a fehérekhez akrilt, de a lényeg maradt grafit. Bár ezért a stílusért nem túlzottan vagyok oda, egy internetes főhajtást azért megérdemel a művész, hiszen nem csak kitartó, hanem minőségi cuccot is alkot. A Solitude-on kívül érdemes megtekinteni a Behance-en a többi munkáját is, ha valakinek bejön ez a szövevényesség.

A hajtás után még sok-sok werkfotó.

Mivel tegnap is kaptatok egy szép adag Misterhipp-et orcátok jobb pirospozsgái közé, s mertétek nem szénné likeolni, így  ma büntiből még több érkezik. 
A mai alany TinTin aki a jelek szerint, megjárta a legnagyobb filmek, legproblematikusabb helyzeteit és még mindig itt van. Yay for him guys. And a great Yay for MlSTERHIPP TOO.

[MISTERHIPP]

Milyen igaz.