by Alison Smith

by Christopher Lee [not that one]

Részletes állatábrázolásokat és pólómintákat találunk Iain Macarthur portfóliójában. A stílus elég morbid és sötét, még azoknál a képeknél is, amikhez színt adott. Bevallom én nem igazán díjazom ha állatos pólóban járkál valaki fel és alá, de egy ilyen pólót szívesen elfogadnék. A karaktereket közelről nézve egyre több és több részlet fedezhető fel a pici angyalszárnytól a mákdarálón keresztül a versenyzongoráig. Nekem külön tetszenek a piciny hangulatjelző szövegbuborékok, a halk 'OUCH', amikor kettészelik a fejedet és az agyadból egy ATTACKATTACK felirat formálódik. Márpedig ez a vizsgaidőszakok és határidős munkák szokásos velejárója, ne nézz rám úgy, mintha nem történt volna veled ilyesmi. És a szem bepikkelyesedése a BOOL üvöltése közepette pedig az agyfasz korai stádiumában egy igen szokványos tünet.

A hajtás után a sorozat többi része.

Az Orwell által megálmodott világban a gondolatrendőrség mellett biztos helyet kapnának a festmény cenzorok. Legalábbis Ted Mikulski szerint, aki pár ismertebb festményt megfosztott a genitáliáktól és egyéb erotikus tartalmaktól a jó öreg fekete téglalap és a tévékben látható, rendőrarctakaró mozaikozás segítségével. Az ötletért magáért posztolom ezt, meg az üzenetért, amit közvetíteni akar.

A hajtás után még pár cenzúrázott festmény.

Aled Lewistól már raktunk ki párszor képet, viszont fotói és az azokra rakott szövegbuborékok annyira viccesek, hogy muszáj egy külön posztot szentelnünk arra, hogy szélesebb körben is megismerjétek. A Toy Stories című sorozata az, ami igazán zseniális a művei közül. Ebben a sorozatban miniatűr játékfigurákat fotóz, és néha az egyszerű beállítás ellenére, miután hozzáadja a buborékokat a szöveggel, megváltozik az egész kép, és máris történetet képzelünk hozzá. A művésznek van humorérzéke is, mint látjuk, úgyhogy a kreativitás és humor egyvelegét alkotva ultimát jóságot hoz létre.

A hajtás után még sok-sok kép.

Jesse Jacobs egy sikeres és tehetséges comic book rajzoló. Most új könyve jelenik meg az AdHouse Books gondozásában, az Even The Giants, ami a messzi arktikára kalaúzol bennünket. Erre föl a squidfaceandthemeddler készített vele egy interjút, hogy miről is szól valójában a könyv az alkotó szemszögéből, de mivel halál copyright minden imázs és text ezért inkább csak linkelek és elmondom, hogy érdekes egy interjú, [ angolosok előnyben, google fordító a haverotok, nem angolosok ] érdemes végigfutni. A képek meg zseniálisak.

Volt már lapjainkon kamu Mario, de az más ügy volt. Most gotbob-nak jött az a flashe, hogy Machete bácsit transzformálja Superré méghozzá Super Mariová. Íme. [ nézés nyilván a legyilkolandó teknősöknek szól]

Ami amúgy a vérfürdőt jelenti, de nagyon jól illeszkedik ezekhez az illusztrációkhoz, amiket Eva Galesloot követett el. Az ötletben nincs semmi világmegváltó viszont érdemel annyit, hogy ide kirakjuk, hiszen olyan jó legeltetni rajta a szememet, hogy szívesen látnék még pár várost idefestve.

Mivel már rég írtunk illusztrátorokról, itt az idő, hogy megint bemutassunk egyet. Erre a hétfőre Page Tsou-t választottam, egy többszörös díjnyertes, taiwani művészt. A művein belül is most a Dancing Feathers című sorozatot mutatom be, mert a tollak ahogy megszépítik a világot ebben a sztoriban, nagyon bejött. Ha megnézitek majd a képeket egymás után, valami történet össze fog állni, még akkor is, ha nem látjuk a szöveget, amihez az illusztrációk készültek. Tsou a fejében lévő világot nagyon kétpólusúan ábrázolja, hiszen a meleg tónusok mellett megjelenik ez a fekete, régi újságillusztrációkat idéző komor valóság, amitől az egész azt a szürreális benyomást kelti, ami a mai illusztrátoroknál már-már trend vagy alapfelszereltség. Ami nem negatív kritika, csak észrevétel, hiszen napestig nézegetném ezeket a rajzokat.

A hajtás után tehát végigkövethető a történet képekben.

Ma kicsit kövérebb daily print posztal jelentkezünk, hiszen egy egész sorozatot fogtok eye witnesselni hasábjainkon. [legalábbis ezen a hasában] A strange animals széria olyannyira ragadott magával csupán, mint azt a fej nélküli lovas teszi újonnan szerzett fejeivel. Az elkövető Alejo Giraldo, és ezúton gratulálunk munkáihoz.  [nekem a frog a kedvencem]

Old Man and the Sea by Jared Stumpenhorst

19.76$-36.40$

Kyu. illusztrációi nem mind verik ki nálam a biztosítékot, jó értelemben, viszont az egyik grafitos sorozata szerintem különösen jól sikerült, nem számítva a bálnák iránti rajongásomat. A grafitceruza maga nem egy hálás eszköz, viszont művészünk elég hálásan használja a fák iránti különös vonzódásának vizuális leképzésére. Ezért aztán én csak ebből a sorozatból válogattam nektek ki a legjobban sikerülteket, de ha nagyon bejönne, csodáljátok meg a többi munkáját is.

Hajtás után a válogatás.

Andre Meca munkásságával már többször is szembe találkoztam bizonyos kereszteződéseknél [igen, figyeltem a megfelelő jelzőlámpa színre], de csak ma jött meg a reveláció, hogy ezt mind Andre Meca csinálta. A retro montázsok typozása eléggé impozáns számomra. Mivel nagyon tetszik. A póló terveit meg legszívesebben már ma hordanám, akár póló nélkül is. A hozzáállásával se lehet sok probléma, mivel már a főoldalon hirdeti az igét: "Hire Me!". Hát mi hire-ölni nem tudjuk, de egy kicsiny posztot azért előteremthetünk. Íme.

Egyszerű de nagyszerű illusztráció Bram Vanhaeren tollából, cerájából, illusztrátorából. [Nem Napcsi likeolóknak nem fog befelé jönni, de az epic nézés miatt jóságnak lett címerezve.]

Ma is egy fine munka Munk One bácsitól. Chewbacca a lázadó. Még szép.