A számosabbnál is több díjat bezsebelő kisfilmet [mert igen, 13 perc az még kis] szeretnénk figyelmetekbe ajánlani, melyet magunk figyelmébe is mostanában ajánlott valaki [RM].
Bár a történet poénja hamar lelövődik mi mégsem szeretnénk ezt még a play gomb igénybevétele előtt megtenni, így csak annyit írhatok róla, hogy érdemes megnézni, hiszen egy agyafúrtabbnál is agyamentebb alapötletre épül eme bűbáj. S remélhetőleg inceptikus módon ott marad pár napig ez a fikció kis agytekervényeitekben.
by Oliver Barret
[sold out :( ]
-Hey, Luke. I'm your godfather.
-Jeeez. For a minute or two i thought yur sayin': I'm your father, Luke.
That gave me a spaz attack. For real.
Hát nem tudom, hogy Guy Fawkesszal mennyire ér ilyesztegetni, de ha mégsem, akkor legalább van egy maszkunk, amit teljesen jól lehet bankrabláshoz is használni.
Trick or Treat.
Egy pár gimnazista valamilyen fura módon szupererőre tesz szert, és ez mind egy Cloverfieldes, kézikamerás előadásban felvéve úgy, hogy az egyik srác kicsit gonosz lesz. Kicsit. Darth Vader örülne. Lájkerkedj fészbukon.
Alex Beker grafikus és fotós legutóbbi sorozata, az 'Abandoned Televisions' abból áll, hogy az utcára kidobott tévéket lefotózta és ama fenséges számítógép segítségével a képernyőre illesztette a generációja gyerekkorának híres sorozatait. Colombos hunyorgás, Miami Vice-os komoly-fejjel-lelőlekes, Wonderwomanes lasszózós és Kojak nyalókás jóságok jelennek meg a megrepedt CRT képernyőkön. Kicsit azért hiányoljuk a Star Treket, de úgy látszik Beker úr Star Wars fan volt. Nagyon helyes.
A teljes posztban pedig tévéözön, Videoton, Hitachi, Toshiba, ilyen volt az oviba'.
Nagy rajongói vagyunk a MOMÉs animációs diplomamunkáknak, ezért amikor tehetjük, elmegyünk ezekre a Kinos vetítésekre, hogy megnézzük a legjobbakat. A nép rajongására ők is rájöttek, ezért most újra levetítik a moziban az animációkat október 29-én, szombaton. Mi ott leszünk, gyere te is. További infó itt.
Ez egy ilyen zenés posztokból álló este, de kit érdekel. Az előző cikkhez annyiban kapcsolódik ez, hogy itt is látod a zenét, nem csak hallgatod. Na de ez minden klipre igaz (elvileg, de amúgy ratyiság van a piacon szóval nem), emez mégis valahol különleges. Láttunk már ugyan ilyet, pontosabban hasonlót, de ez hangulatosabb is, szebb is, összetettebb is, és a végén van fehér bakelit, meg Stanton, minden mi szemszájfülnek ingere.
Aaron Koblin az a valaki, aki szeret szöszmötölni és nagyszabású dolgokból egyszerű következtetéseket levonni. Az ilyen embereket szeretjük, megvilágító erejűek, inspiratívak, vagy hogy egyszerűek legyünk, kúlak. Sok más érdekes projektje mellett van egy igazán kiemelkedő és valahol megható dolog, amit megálmodott, és ez nem más, mint a Johnny Cash Project. A projekt abból állt, hogy az Ain't No Grave című szám klipjének minden egyes kockáját a vállalkozó szellemű internetezők megrajzolhatták/festhették az eredeti alapján frame alapján. Ezeket a képeket aztán különböző algoritmusokkal válogatva videóvá folyatták, és lett egy elég lenyűgöző, kicsit fura, de mindenképpen állati jó végeredmény, ami így méltó megemlékezés volt Johnny Cash-ről. Akit érdekel Koblin más munkája is, lejjebb talál egy tanulságos TED Talkot véle.
Tintin Kalandjai intro. Mint általában minden jó, ez sem hivatalos, de pillanatnyilag ez minket egyáltalán nem érdekel, hiszen szabad a gyönyörködés vimeo alatt. Muhaha.
The Adventures of Tintin from James Curran on Vimeo.
