Nem mintha lenne üveges Mario is, csak éppen a Teague Labs megalkotta a Supermariot a virtuális világon kívül, igazi anyagokból. Csak meghúzod a piros madzagot, felnyílik a kartondoboz, belül pedig már el is indul a kis karakter, amit fel-le mozgathatsz. A doboz produkál zenét is, és egy piros led jelzi, ha béna vagy és game over van. A pálya nem túl változatos, viszont minél tovább bírod, annál gyorsabban fog tekeredni a háttér. Ha nincs is benne a véget nem érő plezsörnessz faktor, mint az eredeti játékban, menőzni lehet vele a geek vendégek előtt, ha ez figyel a polcon. Hö!

itt keresd a pisáló mogyit

Így egy héttel a félmaraton után gondoltuk összegezzük az élményt. Az élményt, mert volt.
Végül majd 12 000 résztvevője volt az eseménynek, ami szokás szerint a verseny új rekordja. Ebbe természetesen belejátszott az, hogy idén lehetett TRIO-ban is futni és nem csak váltóban. Ám aki lefutotta a 21 km-t vagy a váltót vagy a TRIO valamelyik távját, annak innen gratulál a Lisztes Crew oda, mert meleg volt, nagyon meleg és még a beton is egyfolytában szembe jött. De megérte, mindenkinek ajánljuk, jövőre is megyünk. Jók voltak a frissítők, voltak beöltözött muksók, jött a nép zenélni és kerepelni, tehát a hangulat is kellemes volt. A beérkezést pedig egy fagyival jutalmazta a ChampionChip. 

Marty McFly's 'Nike Air Mag' 2012
Shat Bricks Edition

 

Megvan a drágaságom. Bár nem vagyunk egy futó blog, de ez egy blog és én szoktam futni, szóval kézfeltevéssel megszavaztam, hogy megosztom veletek új surranóm kinézetét, és egyúttal mondok is egy-két keresetlen, de jó szót eme cipellőről.

Egy: Szép

Kettő: Jó.

Amint azt szépen végigkövethettétek a piciny blogunkon a FunRun-ok alkalmával volt alkalmunk "felkészülni" vagy legalábbis bemelegíteni a félmaraton megmérettetéseire.
Ezek után persze, hogy mi is futunk. [mi Trioban, tehát semmi hősködés]
De ez nem lényeg, mert a részvétel az. Egy szó mint ház, gyertek ti is, Trio-ban, váltóban, normálosban, amiben szeretnétek. Vegyetek harci mezt, jelentkezzetek.
De legfőképp gyertek el a mai BeforePartyra, hogy megteremtsétek a kellő hangulatot
a vasárnapi futihoz.

Cipőfűzésre fel.
 

Edouard Martinet arra tette fel életpályáját, hogy bicikli és autóbontókba jár régi, senkinek nem kellő alkatrészekért kuncsorogni, hogy azokat felhasználva, hegesztve, vágva, hajlítva különböző rovarokat, madarakat és más állatokat készítsen. Első látásra nem tűnik olyan nehéznek a dolog (de), viszont kibogarászni a legmegfelelőbb darabokat, hogy minél felismerhetőbb legyen a végén az állat, igényel valamiféle fura tehetséget. A művész a munkáival jelen van a londoni Sladmore galériában, ahol rengeteg fémből készült állatát lehet megtekinteni. A szobrokat egyébként átitatja a régi alkatrészeken felsejlő márkanevek és ismerős formák miatt egyfajta méltóság, mi több, az aprólékos kivitelezés miatt az ámulás-bámuláson túl még akár a polcomra is kiraknám valamelyik békát. (forrás)

A hajtás után még több fémes jóság.

Ursus Wehrli egy svájci művész, aki arra tette fel életpályáját, hogy rendet rak. Na nem ám a szobájában, vagy a tiedben vagy akárki máséban, hanem Van Goghéban. Az egész azzal kezdődött, hogy különböző modern művészeti festményeket elemeire bontott és a formákat szín és alak szerint egymás mellé rendezgette. Erről született is egy könyv, sőt meghívták egy TED Talkra is, ahol szinte standupolva adta elő az akkor újkeletű projektjének részleteit. Azóta azonban más idők járnak számra is, már nem Jackson Pollock festékét tölti vissza a bödönökbe, és nem is Magritte emberkéit rendezi tornasorba, hanem átevezett a mindennapi élet és a fotózás területére, ahol is betűtésztát rak ABC sorrendbe vagy a strandoló embereket rendezi színsorba. Miután megnézitek a videót, látni fogjátok, hogy hatalmas figura a művész, miután pedig megnézitek a képeket, látni fogjátok, hogy hatalmas művész a figura. [btw jó kis tünete ez az OCD-nek]

A hajtás után még rengeteg tisztogatás és a videó.

torkoznám.

Glennz

by Maciej Ratajski

Mint azt végigkövethettétek a blogon szerény csapatunk igyekezett mindig futkározni a Nike futó eseményein [mind a négyen], melyek a finális megmérettetésre, a félmaratonra [szept 4.] készítettek fel, amellett, hogy jó kis programot csináltak a hétvége kezdetére.
A Fuss Csepel volt ezek közül az utolsó ilyen célú rendezvény. Elméleti síkon ezen voltunk a legtöbben, 500-an. Mit is mondjak? A helyszín a Csepel Művek volt és akadt itt minden. Parkőr parkourös srácok, macskakő, vegyvédelmis manuszok, sín flexelés, party a végén, graffiti meg stringbike. Kár, hogy nem lesz több, de aki velünk tart a félmaratonon, az íziben jelentkezzen még akkor is, ha nem érzi magában a 21-et. Mivel idén óta lehet trio-ban futni a 21 km-t. Tehát egy hármas váltóban 5-7-9 km felosztásban. Mi megyünk az urbansnobos arcokkal. Gyertek ti is.

Shmuel Linski izraeli designer most nem mással állt elő, minthogy a betont választja fő alapanyagául a különböző használati eszközöknek. [Mert szereti ha a rough a picinyem, no meg biztos sok Flinstonest nézett. Naah, I kid the Linski.].
A verdikt, hogy nagyon is jól tette, hiszen a két legutóbbi designja [hangszóró és kávéfőző][még jó, hogy nem cipőkanalat akart csinálni] remekül sikerült, tehát megint növekedett Jóságföld lakóinak száma, és mi azt szeretjük ugyebár, tehát így tovább.
Kő TV-re fel.

Download the free $hit [which is not shit at all]

Tim Doyle remekműve
eme OBEY-Obama
fake-fun
poszter.

Vásárolj belőle printet avagy matricát.