Meg kell mondjam, nagyon örültem mikor felfedeztem Mimi Haddont, hiszen már egy ideje vonzódom a hasonlóan színes fotókhoz és hasonlóan fej nélkül lefotózott emberek képéhez, valószínűleg ez is az egyik perverzióim közé tartozik. A hölgyemény mindkettő követelménynek megfelel, saját elmondása szerint pedig megpróbál minden egyes projektje alkalmával nyitottnak lenni az új lehetőségekre és még akkor is kísérletezik, ha egy spec ötlete támad. Első tanára a nagyapja volt, aki a családi fotókat nem a szokásos módon követte el. Hát nagyapu jó tanárnak bizonyult, hiszen elnézve ezeket a fotókat, megérett az unoka az elismerésre.

A hajtás után még több képet találtok tőle.

via ink butter

unknown source

Az ausztrál rendőrség  archívumából került elő egy-néhány elég jól sikerült portré[1912-1948-ig készült fotográfiák]. Bár a képek csupán archiválási célból készültek, annyira magukkal ragadóra sikeredtek, [s nem, hiszem, hogy csupán a kor bája adná ízüket] hogy jómagam sem tudtam nem végignézni az összeset.[pedig van vagy 45 darab. s valljuk be, ez az internet böngészés mértékegységei közt, már egy igen tetemes szám.] 
Tökéletes tónusok, kompozíció és typo együttállása történik eme képeken. A bővített verzió kiadásra is került s az eBayen megszerezhető[amin erősen el is gondolkodtam]. Itt pedig, egyéb nyalánkságokat talál az ember[balta az asztalon például] Tovább lapozni, szerintem mindenképp érdemes, de legfőképp mert

1.Kitűnő portrék, képpárok találhatók odaát.
2.Érdekes megfigyelni az akkori bűnözők[vagy legalábbis őrsre bevitt egyedek] arckifejezését, ábrázatát, kinézetét.
 

unknown source

The Semeru by Hengki Koentjoro

Julien Wolkenstein (nem wolfenstein) egy elég érdekes elméletet bizonyított fotómasinája segítségével, amikor kerített egy rakás emberegyedet, és megkérve őket, hogy semmilyen érzelmet ne fejezzenek ki, szembefotózta őket. Ezek után letükrözte őket először a bal, aztán a jobb felükre, és csodák csodájára nem ugyanaz lett az eredmény. Hogy miért? Nem azért mert csúnya vagy, csak asszimmetrikus. Csendben jegyezném meg, hogy a kislány az Átokból nem tudom, hogy került bele a dologba, biztos protekciós volt. Ha esetleg valaki megcsinálná otthon ezt magával, várjuk az eredményt drótpostán vagy galambpostán, esetleg bagollyal.

Hajtás után találjátok a sorozat többi részét.

Mai fotósunk, nem más mint magyar. Nem rossz ugye? Neve Mester László s eme anyaga nemrégiben volt szemrevételezhető a Merlinben. Na, de hagyom is a melléfecsegést[csupán magyar-fotós-rossz-szájíz hessegetést kellett végeznem] és helyet adok a művész saját maga által kézírott koncepciójának.

A koncepcióhoz és a további képekhez lapozz. Légy oly bűbáj.

[unknown source] 

Most találtam, a lenyomozhatatlan nutella bunny-t

Ha végképp a modern kor zabigyermeke vagy, akkor valószínűleg minden szép dologról, amit csak látsz az iPhone-oddal készítesz képet, hiszen az van kéznél. És ugye tudjuk, hogy minden iPhone megjelenéskor osztogatják az újat a macmenü mellé (inside joke), ezért aztán minden emberfiának van ilyenje, kivéve akinek nem. Erre reagálva alkotta meg az UN Design ezt a tokot, amit úgy alakítottak ki, hogyha rárakod az iKütyüdre, pont úgy fog kinézni, mint egy egyszerhasználatos fényképzelő, sőt még a nyakadba is akaszthatod. Nájsz iz it nát? A lehúzásom ellenére nem néz ki rosszul, de amennyit elkérhetnek érte, fölösleges, és egy nemlétező problémát oldottak meg vele.

Hajtás után még képek.