[via tumblr]

[foreveryoung by Theo Gosselin]

Azért van internet barátunk, hogy az olyan dolgokról is lerántsa a leplet amikről nem is tudtuk, hogy rajta van. Ilyenek a mostanában oly divatos Pin Up Girl-ök ként ismert hölgyemény idea grafikok. Hiszen most előbukkant egy kis összehasonlító kép orgia mely a valószínűsíthető eredeti fotót és a jónép által ismert Pin Up grafikokat sorakoztatja fel. Nem mintha csalás lenne, vagy nagy titok, de mindenképpen érdekes. NÉZD MÁN.
 via ufunk

Napi jó lenne, ha lenne design conceptünk a Holga D. Saikat Biswas volt az elkövető és a mostanában szembejövő conceptektől eltérően meglepően átgondolt és jól átültetett designről van itt szó. Mi is a Holga? Szerintem már jó páran találkoztatok ezzel a középformátumú, majdnem játék/buli kamerával, mely műanyag lencséivel és fénybeveréseivel az esetlegesség olyan szintjét képviseli, ahol a tudatos fényképezés határát elásták. Van akik művészetet csinálnak vele, vannak akik emlékképeket, univerzális mosoly generátor ez a gép. Na de ne is fecsengjünk, mivel most a Holga D-ről lenne szó, az agyafúrtak már kitalálhatták, hogy az odabiggyesztett D betű nem mást mint eme filmkamera digitális változatát jelenti. De hogyan is lehet átültetni ezeknek a furcsa színeknek, esetlegességnek, film-feelingnek a velejét egy diga cuccba. Hát ha nem is lehetséges ezt véghez vinni, állítom ez a legjobb próbálkozás.

A történet ott kezdődik, hogy hiába diga, az összeszerelési minőség marad ugyanolyan satnya műanyag lencsével meg beszűrődéssel, tehát a képminőség hasonlatossá válik ilyen szempontból [bár a különböző film színeket nem tudom hogy imitálánk, hiszen az elég lényeges]. A folytatás [ami nekem nagyon tetszik], hogy nincsen rajta kijelző, így addig nem is látja az ember a képeket amíg otthon le nem tölti őket, így legalább nem azzal megy az idő, hogy a sarokban szelektál a nép. Emellett mondjuk megjegyezném, hogy az alap Holga egy meglehetősen olcsó masina, ezért is népszerű többek közt. Na már most a Holga D-ben elméletileg egy legújabb generációs full-frame szenzor működne ami eléggé megkérdőjelezi az olcsó gyárthatóságot, hiszen a full-frame gépek nem igen kaphatóak 400.000 HUF-nál olcsóbban, tehát ez egy kis baki lehet a tervezésben, no de sebaj. Visszatérvén, a mi-tetszik-még-benne témához, pl az, hogy nem lehet képeket törölni, tisztára mint a filmnél. Hogy AA elemekkel működik, tehát nem kell 20 ezres akkukat vásárolgatni. Hogy lehet változtatni a képarányt négyzetesre és 2:3-ra. Hogy a felső panelt elforgatván bal kezesek is ugyanolyan kényelemmel használhatják, mint jobb kezesek. Összefoglalva, jól kitalált koncept, marad a béna képek sokasága, meg a film feeling, de mégsem hiszem, hogy véletlenül marad a dolog concept, a Holga lelke a film, akik Holgát vesznek hallani se akarnak majd a Diga verzióról [bár lehet, lenne egy másik réteg aki igen, ki tudja].

Sonya Kozlova 18 éves, moszkvai születésű fotós fiatal kora ellenére minőségi képeket készít. A stílusa még nem teljesen kiforrott, viszont fotóin látszik a kísérletezés és az útkeresés, ami jó jel, és nem zavarja a nézőt, hogy nem 100%-ig egységes a portfóliója. Magáról nem ír sokat az oldalán, kábé annyit, amennyit az első sorban elmondtam, de főleg a képei érdekesek, semmint ő. Azok pedig azért sorolhatók a jóság kategóriába, mert bár nem erőlteti a vintage hatást, mégis a legtöbb nosztalgikus hatást áraszt, ami nekem bejön. Ügyesen játszik a fényekkel, és látszólag a kezében van a komponálás is. És ami a legfontosabb minden fotósnál, egy kicsit máshogy látja a világot, és ezt képes is megjeleníteni, hogy egy pár percig mi is az ő szemüvegén keresztül lássunk. (Hát ez de giccs szöveg volt. Viszont így van.)

A hajtás után több fotó.

Szétszedni egy dolgot mindig megéri[mármint népkomázás szempontjából], s mostanában ez a fajta attitűd elég népszerű is a kortárs művészetben. Ezenfelül tényleg érdekes, látványos, izgalmas a tájképe van egy szétszedett írógépnek avagy egy old school fűnyírónak. [ez nem kritika Todd bácsi ellen, félre ne értsetek, nagyon kamázzuk ezeket a fotókat] Így tett Todd McLellan is mindennapi eszközeinkkel, s a kevésbé mindennapiakkal. Szétkapta őket, szépen hadi rendbe állította őket és lefotózta.[s néha nem hadi rendben fotózta le]

Katt a képre!

Aled Lewistól már raktunk ki párszor képet, viszont fotói és az azokra rakott szövegbuborékok annyira viccesek, hogy muszáj egy külön posztot szentelnünk arra, hogy szélesebb körben is megismerjétek. A Toy Stories című sorozata az, ami igazán zseniális a művei közül. Ebben a sorozatban miniatűr játékfigurákat fotóz, és néha az egyszerű beállítás ellenére, miután hozzáadja a buborékokat a szöveggel, megváltozik az egész kép, és máris történetet képzelünk hozzá. A művésznek van humorérzéke is, mint látjuk, úgyhogy a kreativitás és humor egyvelegét alkotva ultimát jóságot hoz létre.

A hajtás után még sok-sok kép.

No! Poster on Pikted

Ma is érdekes concepttel futottam össze az internet berkeiben. Egy a "régi" filmkamerák feelingjét utánzó, diga, kisfilmes hátfalról lenne szó. A lényege, hogy feldobod a szekrényben porosodó analóg kamerád hátuljára, úgy csinálsz mintha felhúznád a filmet, meg mintha nagy analóg arc lennél, aztán szépen hazamész rádugod a hátfalat a gépedre és letöltöd az értékes képeket, megspórolva a csúnya előhívási költségeket. Szép és jó. De mi lesz azzal, hogy kb. első héten rá fogsz tenyerelni szegény CCD-re, de ha nem, akkor is szén poros lesz két hét után. Plusz egy full-frame ccd-t nem hiszem, hogy megéri belepakolni egy analóg leképezésre optimalizált gépbe, s azokból is inkább a hobby fajtába. Az árról cserébe nem tudni semmit. Ámbátor hajrá : ). Itt egy link.

DC szuperhősös előlapokkal, egy 4GB-os kártyával és Green Lanternes tokkal érkezik a közkedvelt pentex kompakt, potom 120 £ -ért.

Itten vannak a specek no meg a képek:

14 Megapixel CCD sensor
4x optical zoom wide-angle zoom
HD video recording (30 fps)
3’’ LCD Screen

még több info

A Citroën egy szokatlan concept projekttel rukkolt elő, ami egyáltalán nem baj, hiszen legalább kicsit látunk olyat is, ahol egy művész teljesen elengedhette magát. Ora-Ïto, francia formatervező több éve dolgozik együtt az autógyártó céggel, és úgy gondolta itt az ideje, hogy megünnepeljék valahogy ezt a kollaborációt egy "genetic mutation" nevű projekttel. Ezzel a designernek egy álma vált valóra, és nem csodálkozom, mert amikor az ember szabad kezet kap, az csodákat tud művelni egy hozzáértő esetében. A fotósorozathoz pedig egy színésznőt kértek fel, Mylène Jampanoï-t, aki a semmiből jött nőt hivatott megjeleníteni. A fotók és a tárgy maga szerintem egy nagyon érdekes egyveleget alkot, még akkor is, ha az egész cucc működésképtelen. Persze lehet, hogy 50 év múlva már ilyenekben fogunk üldögélni.

A hajtás után a többi fotó és werkvideó a fotózásról.