by Fernando Ferreira

By vintagebutton

Dém. Itt egy újra Poladroid. S, akik azt hitték, hogy, azokkal közlöm, hogy dehogy. Mivel ez már nem a jó régi kihúzom és legyezem pola, hanem egy vadiúj 14 megapixeles diga masinéria. Bár megpróbálták a Polaroid életérzést azért életben tartani azzal, hogy egy beépített nyomtató van oly bűbáj és kiprinteli nekünk instant, amit lelőttünk csili-vili kis snapshot makerünkkel. Tehát itt egy próbálkozás a Polaroid világ digitálisba való átmentésére. Kérdés, hogy mennyire fogja szeretni a nép. Valószínűleg semennyire, hiszen az Instagram már megadta nekik a szép színefekteket, az iPhone-ra meg elment a pénzük, de ki tudja. "Maybe. Maybe not. Maybe fuck yourself."

Az IKEA ezúttal szerintem nagyon kitett magáért, bár nem tudom, hogy a nép mennyire fogja észrevenni. Az a hír járja, hogy a 2012-es bútor kollekció mellé osztogatná a KNÄPPA nevű dolgot, ami egy 2.3 megapixeles karton kamera, ami két AA elemmel működik, egyszerre 40 képet tud tárolni és közvetlenül USB-n keresztül rakhatjuk azokat a gépre. Szerintem egy tök jó ötlet, amivel vissza lehet a hozni napjaink megapixel haditereire a régi lefotózod és majd kiderül feelinget, mivel még kijelzőt sem tartalmaz. Sajna-bajna az egész arra lesz felfuttatva, hogy kapsz ingyen egy kamerát, amivel le tudod fotózni az új IKEA ágyadat és majd azt share-eled mindenhol, ahelyett, hogy kőkemény vetélytársa lenne eme ötletes kis snapshot maker például a Lomónak. Persze én ehhez nem értek, meg az IKEA-t más motivációk hajtják, de én szívesen vennék egyet csak úgy szólóba, ágy nélkül.

A Foto Marvelini, mely egy milánói workshopot takar, azzal az érdekes ötlettel jött elő, hogy összegyűjtenek egy rakás ősrégi portrét, s azokat mindenféle szuperhőssé, képregény figurává alakítják. Mondjuk túlnyomó többségben vannak a Batmanek és a Spidermanek, de egy jól kivitelezett produkció lett belőle, ezért tessék végignézni őket.

Andrew McGibbon pacikat fotózott. De végre nem kelletlen bigékkel meg giccsekkel bőven megkenve azok hátát, hanem inkább egy színes világítást állított rájuk. A dolog szerintem elég ütős lett. Mindenki tovább gondolhatja, ha olyanja van, én csak nézegetem tovább a kék sörényeket. Great Job.

A japán NAM group csinált egy percepció viccelős, gravitációt fitymáló fotó sorozatot, ami igazából egy Harbour City Chocolate Trail-nek nevezett jótékonysági project. Az a szép a dologban, hogy a fotók semmi diga FXs-eket nem használ, csupán damilokat és két lábon járó modelleket [max néhány műanyag sütit]. S egy pillanatig sem zavar senkit, hogy a végeredményen ugyanúgy látja magát a trükköt létrehozó damil erdőket, mint a csokoládé folyamokat és a különböző inceptikus testhelyzetet felvevő emberalakokat.
Köszi: HB.

Manapság úgy tűnhet kicsit, hogy bármilyen kezdeményezés, amiben jelen vannak gömbölyded női mellek, automatikusan egyenlő egy mellrák ellenes kampánnyal. A Boobstagram is valami ilyesmi akar lenni, bár egyes rosszmájú egyének simán ráfoghatják, hogy ez bizony csak egy újabb tumblr blog szép mejjekről. Hát vagy így, vagy úgy, reméljük a nők ezentúl gyakrabban járnak el szűrésre, a férfiak pedig több női mell látványával gazdagodhatnak, mindenki nyer. Nesztek hát a Boobstagram, az általam már baromira unt Instagram képekből kiollózott keblek óriási és egyre bővülő gyűjteménye. Aztán nem rámarkolni a folyadékkristályokra.

Martin Klimas érdekes projektet csinált, ami hivatalosan egy fotó sorozat. Harcedzett kerámia figurákat eresztett össze az objektívétől sasolt fehér ringben, hol ezek egymásnak esvén ripityomra darabolták a hasonlóan törékeny ellent. S ezen figurák semmivé/porrá/szilánkká/mássá változását örökítette meg. Mely egy furcsa percepciós dolog lett, hiszen egy fokig életre keltek a figurák, cserébe azok halálának módja merőben eltér a megszokott vérfröccsenős verziótól. [nem tudom nem megemlíteni a Top Secret bizonyos jelenetét]

Kanoa Zimmerman

by peterp

 Ez nem a Loch Ness-i szörny, mert a Cute Ness-i.
Flickr it.

welcome