A napi káffein adag. És a végén egy nő.

Brandt Brauer Frick - Caffeine from Danae Diaz on Vimeo.

 by the decapitator

Nem officiális videjó Parov bácsi The Phantom című száma alá. Még a nyál is megzizzen a szátokban.

Godfather

A vonalkódok olyannyira meghatározzák életünket, hogy a filmekből készített fajta egy kihagyhatatlan ziccer volt. Létre is jött hát erre egy külön weboldal, ahol a legjobb vagy legismertebb filmekből láthatjuk a tömörített képi mintáját. A fekete-fehér filmeknél ez kicsit elhibázott dolog, de a többinél volt olyan, hogy azt mondtam, hééé, hát pont itt van az az erdős rész. [via Bíró Gergely]

Snatch

A hajtás után még pár filmvonalkódot találtok.

source

Ami amúgy a vérfürdőt jelenti, de nagyon jól illeszkedik ezekhez az illusztrációkhoz, amiket Eva Galesloot követett el. Az ötletben nincs semmi világmegváltó viszont érdemel annyit, hogy ide kirakjuk, hiszen olyan jó legeltetni rajta a szememet, hogy szívesen látnék még pár várost idefestve.

Ha tudod magadról, hogy szombatonként istentelenül be szoktál állni, viszont még akkor sem engedsz az esztétikai érzékedből, akkor vegyél pár ilyen szalvétát és vidd magaddal a kocsmába. Persze csak akkor, ha nem vagy olyan csóró az este végére, hogy a taxira nem marad zséd. Viszont ötletnek zseniális, éttermeknek ajánlott rendelni egy pár tonnányit.

 Egy átlagos[nem]Csütörtök, BAFTA díjjal kitüntetett kisfilm keretében.

Thursday from Matthias Hoegg on Vimeo.

Nézzenek, oda mit nem lehet találni Etsy haverunkon. Keresztszemes film, képregény és superhero figurákat mintázó sablonokat. Hát ez atom. Hiszen a nagyfokú pixelesítés miatt alig kivehető karaktereken, már csak a legjellemzőbb attribútumoknak marad, hely, hogy a kedves vevő/készítő/néző mégis felismerje a szereplőket. Darab áruk 5 USD ami mostani árfolyamon körülbelül 1,000 HUF-nak felel meg. Talán, ha egyszerre akarnánk megvenni az összeset kicsit drága mulatság lenne, de szerintem egy három darab már jól mutatna a falunkon [főleg ugyanaz, csak más színkombinációval]. Keresztöltésre fell, lads.

Azért hétfőn kapjátok az arcotokba ezt a programajánlót, hogy a hét minden napján, amik egyre fárasztóbbak lesznek, eszetekbe jusson, hogy óóó, de mindjárt szombat és megyek az agymosó party-ra. Mert haverunk a Mindennapi Betevő a Skullcandy-vel közösen egy frankó táncos-zenés-ivós bulit tart 4 éves fennállásuk megünneplésére, amire természetesen mi is megyünk szerkesztőségileg.

A helyszín az U26. Gyertek, ha velünk akartok bulizni (meg még több száz emberrel)! Itten van a Facebook event, nyomkodjátok az ATTEND gombot, mert ha valaki a maybe-zik vagy no-zik, akkor megkeressük és húsdarálót nyomunk a seggébe megkérjük szépen, hogy jöjjön velünk.

Mivel már rég írtunk illusztrátorokról, itt az idő, hogy megint bemutassunk egyet. Erre a hétfőre Page Tsou-t választottam, egy többszörös díjnyertes, taiwani művészt. A művein belül is most a Dancing Feathers című sorozatot mutatom be, mert a tollak ahogy megszépítik a világot ebben a sztoriban, nagyon bejött. Ha megnézitek majd a képeket egymás után, valami történet össze fog állni, még akkor is, ha nem látjuk a szöveget, amihez az illusztrációk készültek. Tsou a fejében lévő világot nagyon kétpólusúan ábrázolja, hiszen a meleg tónusok mellett megjelenik ez a fekete, régi újságillusztrációkat idéző komor valóság, amitől az egész azt a szürreális benyomást kelti, ami a mai illusztrátoroknál már-már trend vagy alapfelszereltség. Ami nem negatív kritika, csak észrevétel, hiszen napestig nézegetném ezeket a rajzokat.

A hajtás után tehát végigkövethető a történet képekben.

[unknown genius]