Szétszedni egy dolgot mindig megéri[mármint népkomázás szempontjából], s mostanában ez a fajta attitűd elég népszerű is a kortárs művészetben. Ezenfelül tényleg érdekes, látványos, izgalmas a tájképe van egy szétszedett írógépnek avagy egy old school fűnyírónak. [ez nem kritika Todd bácsi ellen, félre ne értsetek, nagyon kamázzuk ezeket a fotókat] Így tett Todd McLellan is mindennapi eszközeinkkel, s a kevésbé mindennapiakkal. Szétkapta őket, szépen hadi rendbe állította őket és lefotózta.[s néha nem hadi rendben fotózta le]

by Alison Smith

by Christopher Lee [not that one]

unknown source

Katt a képre!

Egy animációs rövidfilm Lumiról, a világító szemü lényről, aki felfedezi a világot. Először megcsodálja a környezete szépségeit, a csillagokat és a virágokat, majd kitör a földből GriGro, akitől lefossa a bokáját megrémül, de később kiderül, nem is kell annyira félni. A mese kicsit félbe van hagyva szerintem, de a hangulat miatt több mint érdemes megnézni.

Részletes állatábrázolásokat és pólómintákat találunk Iain Macarthur portfóliójában. A stílus elég morbid és sötét, még azoknál a képeknél is, amikhez színt adott. Bevallom én nem igazán díjazom ha állatos pólóban járkál valaki fel és alá, de egy ilyen pólót szívesen elfogadnék. A karaktereket közelről nézve egyre több és több részlet fedezhető fel a pici angyalszárnytól a mákdarálón keresztül a versenyzongoráig. Nekem külön tetszenek a piciny hangulatjelző szövegbuborékok, a halk 'OUCH', amikor kettészelik a fejedet és az agyadból egy ATTACKATTACK felirat formálódik. Márpedig ez a vizsgaidőszakok és határidős munkák szokásos velejárója, ne nézz rám úgy, mintha nem történt volna veled ilyesmi. És a szem bepikkelyesedése a BOOL üvöltése közepette pedig az agyfasz korai stádiumában egy igen szokványos tünet.

A hajtás után a sorozat többi része.

Az Orwell által megálmodott világban a gondolatrendőrség mellett biztos helyet kapnának a festmény cenzorok. Legalábbis Ted Mikulski szerint, aki pár ismertebb festményt megfosztott a genitáliáktól és egyéb erotikus tartalmaktól a jó öreg fekete téglalap és a tévékben látható, rendőrarctakaró mozaikozás segítségével. Az ötletért magáért posztolom ezt, meg az üzenetért, amit közvetíteni akar.

A hajtás után még pár cenzúrázott festmény.

Rövid, de annál annál inkább hatásos spot a The Bullit Agency számára, amiben infógrafikás elemek és animáció egyvelege látszik nagyon ízléses tálalásban. A logó is nagyon ötletes, és az ügynökség honlapját pedig érdemes megtekinteni, mert még fullHD felbontásban is lehet böngészni.

Szakítás és kínból maradás férfi szemszögből, avagy miért utállak. Sztereotípiák felmutatva, szövegek frappánsan megírva. A női olvasók most csukják be a szemüket, forduljanak el, hívják a pasijukat, mert azt hiszem ez a hüvelygombás reklámért a büntetés. HÁ!

Viktor Hertz, akitől nem is olyan rég a piktogramos filmplakátokat mutattuk be, egy új említésre méltó sorozattal rukkolt elő. Ezúttal megkísérelte megragadni a logók mögötti igazi lényeget, vagyis, hogy mit is jelentenek legfőkébb és valójában a leghíresebb emblémák. Van köztük vicces, ironikus és fájdalmasan igaz is. Persze minden bizonnyal van ebben valamicske képmutatás is, hiszen a készítő is lelkes használója lehet ezen márkák termékeinek, de nyilván nem is az volt a célja, hogy szentnek állítsa be magát, mindössze figyelemfelkeltés és egy félmosoly az arcokra.

A hajtás után még több őszinteség.

Aled Lewistól már raktunk ki párszor képet, viszont fotói és az azokra rakott szövegbuborékok annyira viccesek, hogy muszáj egy külön posztot szentelnünk arra, hogy szélesebb körben is megismerjétek. A Toy Stories című sorozata az, ami igazán zseniális a művei közül. Ebben a sorozatban miniatűr játékfigurákat fotóz, és néha az egyszerű beállítás ellenére, miután hozzáadja a buborékokat a szöveggel, megváltozik az egész kép, és máris történetet képzelünk hozzá. A művésznek van humorérzéke is, mint látjuk, úgyhogy a kreativitás és humor egyvelegét alkotva ultimát jóságot hoz létre.

A hajtás után még sok-sok kép.