Mert szeretjük. Irány a photostream

Stop Me If You've Heard This One
by 
Farizwan Fajari

Vajon a kicsiny spraycaneket is a gólya hozza? Esetleg más lény, van spray gólya? A semmiből nyernek szubsztanciát? Kezdetekben is van felrázó golyó bendőjükben vagy az később fejlődik ki? A szülők színe dönti el a csöppség színét? Rejtőzködő pigmentek? Populáció pigmentika? Ki tudja...
Ja mi, mivel most már van egy ilyen kis heroikus videjó arról, hogy valójában milyen körülmények közt jön létre a spraycan-nek hívott csoda.

ÍGY.

Birth of a Spraycan from Montana Cans on Vimeo.

by StaudingerFranke

A Willems Wonderglass 2011-es őszi/téli kollekciójához felkérte Monica Menez fotóst, hogy ugyan készítsen már e jeles alkalomra egy 3 perces rövidfilmet. Ugye mi nem igazán foglalkozunk a divatvilággal, de ez a videó valahogy kitör az unalmas lookbook spotok és fehérnemű illegető topmodell pózolások unalmas sémájából. A szokásos divatszakmabeli allűrök persze jelen vannak, de már maga a pizza készítés nekem tökéletesen el is távolítja az agyamat ezektől, miközben ugye kicsit bele is éljük magunkat, hiszen pizzát mindenki eszik. És miután az Old Spice reklámok után minden hölgy beújítana magának egy Isaiah Mustafára, most a férfi népség kezdhet el nézelődni egy hasonló pizzafutár/feleség/szerető után. És akkor még a fényképezés minőségéről nem is beszéltünk.

Joe Fenton egyike azoknak a szöszmötölős művészeknek, akikre én türelmetlen (és lusta) természetemnél fogva mindig csodálattal vegyes wtf fejjel nézek. A jelenleg tartó projektjét 2010-ben kezdte, és idén, 2011-ben fejezte be. A kép 8 láb széles és 5 láb magas, és mint látjátok hiperrészletes na meg hiperdurva, hogy a nagy részét grafittal készítette el. Később használt azért az igazán fekete részeknél tintát, és gondolom a fehérekhez akrilt, de a lényeg maradt grafit. Bár ezért a stílusért nem túlzottan vagyok oda, egy internetes főhajtást azért megérdemel a művész, hiszen nem csak kitartó, hanem minőségi cuccot is alkot. A Solitude-on kívül érdemes megtekinteni a Behance-en a többi munkáját is, ha valakinek bejön ez a szövevényesség.

A hajtás után még sok-sok werkfotó.

Az hogy a Phlegm szó mellett milyen definíció áll az angol szótárban vagy a wikipédia megfelelő oldalán, szerintem jobb, ha nem tőlünk tudjátok meg, de ez nem is érdekes mert amiről mi szeretnénk titeket informálni az Phlegm a street-artist. [kinek neve nyilván nem véletlenül Phlegm] Most annyit mondanék róla a délután bájaiban elsüppedve, hogy itt a blogja, ahol szemmel [ha valakinek kívánása van rá, akár füllel is, bár azt nem tudom hogyan] lehet követni nem csekély tevékenységét. S, hogy hősünk meglepő módon úgy vélekedik a street-artról mint olyan művészet, ami igaz jelentését csakis a streeten, nem pedig valami puccos múzeumban a Mona Lisa szomszédságában nyerheti el. [nem mintha a Mona Lisát mi, vagy ő nem szeretné csupán a street szó kötelez, s ha már, akkor legyen kontextus]

A Dudes Factory-re rátalálva egyből melegség járta át az agyam jobb féltekéjét, mert a stílus amiben a srácok alkotnak nagyonis közel áll hozzám. Az új, 4. kollekciójukat egy francia illusztrátorral, Mc Bess-szel követték el, aki a régi rajzfilmek (pl. a fekete-fehér Steamboat Willie jut nekem eszembe) stílusjegyeit felhasználva újkori formákba önti beteg fantáziáját. Képeiben rendszeresen fordulnak elő a zenés utalások, a kaja, de főleg gitárok és bakelitek. Együtt aztán egy frankó kis gyűjteményt sikerült összehozni, amiben van dzseki, póló, gitár, de még fejsze is egyedi festéssel. Azt hiszem, ha hozzámvágnának belőle párat, nem állnék félre. Talán a fejszénél igen.

A hajtás után még rengeteg kép a jóságokról.

[source: parlay] 

Tudom, tudom, általában egy konkrét sorozatot mutatunk be, de a Star Wars iránti szűnni nem akaró rajongásunk ezen a szokásunkon jóval túlmutat, úgyhogy innen-onnan összelopkodva gyűjtögettünk nektek mindenféle propagandaplakátot, ami vagy a lázadókhoz vagy a Birodalomhoz próbálja a galaktikus társadalmat besorozni. Legyen az Shepard Fairly mintájára készítve vagy a múlt század idealizált plakátjainak hangulatát másolva, ez a kis gyűjtemény egyszer mindenképp a falamon fog landolni. Az a baj sajnos, hogy már annyi ilyen falon landolós print van betervezve, hogy egy palotányi falfelület fog kelleni, ami a Lisztesláda szerkesztőségről nem mondható el.

A beazonosítható művészek egyébként Mike Kungl, Cliff Chiang, Joe Corroney, és Dane of Monkey Minion.

A hajtás után találjátok a többi plakátot.