forrás.
meg nekik is köszönjük

Ha volt már Dot, most úgy gondolta Nokia bácsi, hogy igazán elkélne már egy újabb stop-motion movie a háztájon. És ha már ott vagyunk, igazán jó lenne hozzá csapni valami készüléket [N8 12MP kamerával] és egy világrekordot [legnagyobb stop-motion movie evar].
Így született meg a Gulp.
A mesterműért az Aardman Animations-nek és a Wieden + Kennedynek kell köszönetet mondani. Érdemes még megemlíteni Jamie Wardleyt, aki a homok művészeket és a 30 önkéntes művész diákot koreografálta.
A terv kivitelezéséhez nem meglepően mérnöki precizitás és egy pontos ütemterv szükségeltetett, hiszen a gigantikus alakzatokat 4 percenként újra kellett rajzolni a könyörtelen szellő miatt. A film 75 frame/nap-al készült és 7 napig tartott, melybe egy esti felvétel is belefért. Maga a leképezendő terület 42.71 x 24 méteres volt, melyet ama okostelefon pásztázott a maga 12 megapixelével.
Forrás:Yatzer.

Szokás szerint kilátogattam az K-hídon túlra, s ezúttal a múzeum negyedben siettem a kedves nép segítségére. De mindeközben volt némi idő estefelé átváltozni vérfarkassá meduzajáróvá. [Kedvenc sátor. No meg a Roma, a Lovarda és a Lassúzós.]
Az idei év legjobb mozdulatsora: ATM-be kártya bedug, pénz kivesz. Bódéig séta. Pénz bead, kártya kivesz. Sör. [Igen, tudom, hogy volt kártyás kártya töltőhely is,
de sokan csinálták mégis így. Nem tudom miért. Vicces.]
Nem taglalnám a hét összes programját, mert az már mégis csak sok. Inkább megjegyezném, hogy Stilblog Petrával is sikerült ropni egyet Akkezdeten, meg, hogy nincs jobb mikor az emberre rávilágosodik és hallja ahogy sorban kapcsolják le az összes sátrat.
A tájékozódást sikerült megint megzavarni, hiszen minden sátor más helyre került
[ a Nagyszínpad azért maradt a helyén]. Így a hét végére már megint biztoslábbal eljutottam mindenhova [visszatérő tájékozódási gyökérség].
KAP vicces volt, Prince késett, Chemical tömve volt, az Auchant kifosztották,
a Vodkát kinn tartották, a borravaló megszűnt, a trapper dzsekit leadtuk, a sátor befülledt, a toiforban nem volt led, az idő zseniális volt, olcsón jegyet nem vettünk,
a HÉV-en hátul szálltunk fel.
Verdikt: Megyünk jövőre is.

[legitmaximus]

[unknown source]

Christopher Monro DeLorenzo

A longboardos videók a nyári miliővel, lens flare becsillanásokkal és hangulatos horzsolás shotokkal nem hiszem, hogy egyhamar a megunt kategóriába kerülnek, ezért ezt a videót is megmutatom nektek. Ezúttal egy versenyről készült felvétel, ahol valami rugalmas anyaggal kilőtték a deszkásokat, mint a csúzliból a követ, azok pedig a kiszáradt csatorna/félcsőben szlalomoztak a narancssárga bóják és nikonfejű fotósok között, utána pedig pózoltak a kamerának és trükköztek, táncoltak, miegymás. A videó alapján én ott lettem volna és szerintem nem vagyok egyedül.

Részegebb vagy túl józan pillanataitokban biztosan elgondolkoztatok már, milyen felfoghatatlan távolságokból, nagyságokból meg sokszámjegyű értékek sorozatából állhat az űrutazás, de ennyire kialakult véleményetek 5-6 évesen nem biztos, hogy volt. Johnnak van, ő nem tudjuk ugyan ki, egy kissrác a szomszéd blokkból, vagy a papája a NASAnál dolgozik, lényeg, hogy a videó készítői felvették, Johnny fiú mit gondol az űrutazásról, az idegenekről, meg úgy az univerzumról. Amellett, hogy imádnivalóan naivak a gondolatai, a videó vizuálisan is visszaadja minden egyes mozzanatát a beszédnek, rontásokkal, nyelvbotlásokkal, paradoxonokkal együtt, és emiatt én személy szerint végig nevettem.

*Vagy ha vannak, azok nem tudnak ezekről a képekről. Adam Ellis unalmas óráit azzal tölti, hogy Facebook barátai képei között kattintgat, de nem ám a kattintgatás öröméért, hanem hogy megtalálja a megfelelő képet, aminek karikatúráját utána megrajzolhatja. Ezen aztán minden gyerek/felnőtt/kutya/majom mániákus őrültnek, habzó szájú fríknek tűnik, amit aztán posztol is az oldalára. A portrék olyannyira jók egyébként, hogy én megtisztelőnek érezném, ha rólam is készülne egy ilyen, aztán megláttam a linket, hogy 25 amcsi zöldhasúért meg is teszi a kedves művész. Jó ötlet, jó ujjgyakorlat, jó stílus, jóSÁG.

A hajtás után még több elferdített valóság.

Handmade vizualizáció az MRRK és az Ine van den Elsen studio jóvoltából.
Bár a zene tépi az idegeket, sok embert [minket] ez cseppet sem zavar,
és inkább az érdekel,
hogyan is lehetett létrehozni eme absztrakciókat manuálisan.
Egy szó mint ház, grat.

TWR 72 - Tunnel from Ine van den Elsen on Vimeo.

Hát nem tudom, hogy vagytok vele,
de én erre ettem a müzlimet. [egyenesen rá a képernyőre]
És TE?