flickr it

A japán NAM group csinált egy percepció viccelős, gravitációt fitymáló fotó sorozatot, ami igazából egy Harbour City Chocolate Trail-nek nevezett jótékonysági project. Az a szép a dologban, hogy a fotók semmi diga FXs-eket nem használ, csupán damilokat és két lábon járó modelleket [max néhány műanyag sütit]. S egy pillanatig sem zavar senkit, hogy a végeredményen ugyanúgy látja magát a trükköt létrehozó damil erdőket, mint a csokoládé folyamokat és a különböző inceptikus testhelyzetet felvevő emberalakokat.
Köszi: HB.

http://nikolawashere.tumblr.com/

Electric Deers Here

Kezd el énekelni: A-B-C-D-E-F-G    K-L-M-N-O... ZORRO!

Zene estére. Nem túl vidám, nem túl szomorú.
Pont lélekemelő.

Mike Mitchell/Sirmitchell új sorozatára hívnám fel figyelmeteket, mely képgyűjtemény a szuperhősök/ismert karakterek mindennapjait tárja elénk egy cukormázzal megkent édeskés világ groteszk valójában. A sorozatgyilkos Ronald McDonald ugyanúgy része eme furcsa univerzumnak, mint a fánkzabáló kicsiny Robotzsaru. Sajnos a real deal-t képező 325 USD-s printek már szintem majdnem mindegyik képből elkeltek, de a 20 darabos limitált 30 dolláros kicsi printekre azért még lehet pályázni. Én ajánlom mindenkinek minimum a végignézését, mert a homogén előadásmód ellenére képes mind a 64 print izgalmas és bravúros lenni. Mi imádjuk.