Ursus Wehrli egy svájci művész, aki arra tette fel életpályáját, hogy rendet rak. Na nem ám a szobájában, vagy a tiedben vagy akárki máséban, hanem Van Goghéban. Az egész azzal kezdődött, hogy különböző modern művészeti festményeket elemeire bontott és a formákat szín és alak szerint egymás mellé rendezgette. Erről született is egy könyv, sőt meghívták egy TED Talkra is, ahol szinte standupolva adta elő az akkor újkeletű projektjének részleteit. Azóta azonban más idők járnak számra is, már nem Jackson Pollock festékét tölti vissza a bödönökbe, és nem is Magritte emberkéit rendezi tornasorba, hanem átevezett a mindennapi élet és a fotózás területére, ahol is betűtésztát rak ABC sorrendbe vagy a strandoló embereket rendezi színsorba. Miután megnézitek a videót, látni fogjátok, hogy hatalmas figura a művész, miután pedig megnézitek a képeket, látni fogjátok, hogy hatalmas művész a figura. [btw jó kis tünete ez az OCD-nek]

A hajtás után még rengeteg tisztogatás és a videó.

Nem tudom, hányan vagytok, akik még űzik az ősi külföldről képeslap küldés művészetét és adják tovább szájról-szájra unokáiknak, de egy biztos, aki nem 2000 után született, az felismeri a klasszikus képeslap stílusokat. Franco Brambilla pedig ezek közül veszi a kommersz festett fajtákat, amiket sterilebben és szárazabban már meg se lehetne festeni, és galádul belepingál ugrándozó birodalmi lépegetőket meg rohamosztagosokat, esetleg Vadert, aki éppen nyaral a légkondis rucijában Asimovot olvasva. Kedvesen kiválogattam nektek a Star Warsosokat, de a photostream még tele van ezekkel, sőt még rendelni is lehet printet avagy küldhető képeslapot.

A hajtás után méééég!

Néhány embernek fura bohócfóbiája van, amit én régebben nem tudtam mire vélni, de ma már azért meg tudom érteni, hogy a kikent, jetilábú, vörösorrú, vihogó mitugrász miért okoz ekkora riadalmat akár még felnőtt embereknek is. Aki így érez, az biztos nem kapott még lufiállatkát, hiszen ennek a licence-ét a jelek szerint a bohócok birtokolják, valószínűleg azért, mert kis kamerát és poloskát helyeznek bele, hogy megfigyeljenek miközben alszol. Takashi Kawada (aki lehet, hogy magyarul Kovács Tivadér lenne), a designer nem így gondolta (vagy ő is bohóc félállásban), és megalkotta a lufiállatokból készült betűket, sőt egy iPhone alkalmazásba ágyazta azt. Praktikus hasznát nem nagyon látom, de mint tipós érdekesség, vicces. Amúgy ti féltek/féltetek a bohócoktól?

Londoni illusztrátor, Mat Pringle új projektje, ami még ugyan kialakulóban van, de a nagy kék maci ötlet már első ránézésre nagyon bejött, és annak ellenére, hogy a kék micimackó elvileg vigyáz az államra, a baljós, kékes sötétség egyszerre misztikussá is teszi az összes illusztrációt. Kíváncsiak lennénk a hozzá tartozó szövegre is, de sajnos erre még nincs lehetőség, addig is nézegessétek a túlméretezett medvét, aki nem hagyja, hogy a kaliforniai embereknek bármi baja essen, de főleg a 10 év alatti gyerekeknek. A művész honlapját érdemes meglesni, minőségi munkák egymás hegyén-hátán.

Biztos emlékeztek még az Octopus Chairre, na ugyanaz a beteg agyú designer, Maximo Riera fejéből pattant ki a Rhino Chair is, amire ha ránézünk, akkor egy antik fotel és egy fekete orrszarvú szerelemgyerekére, avagy kentaurbébijére emlékeztet a látvány. Valószínűleg nem egy minimál berendezésű házba szánta a tervező a széket, hanem a koponyás vitrin és a formalinban lebegő végtagtartó közé suvasztható inkább be eme szörnyedelem. Ha másra nem, hát steampunk/sci-fi filmekbe, a főgonoszbácsi trónjának biztos elmegy valamelyik a kettő közül.

Az sok-sok kiegészítőtől az ember fia/lánya néha már fuldoklik, de a Cowboy Comb nevezetű, bajuszt formáló fésű egy igazi oxigénbuborék a haszontalan gadgetek tengerében. De nincs ám túlárazva, 6 USD-ért már magadénak tudhatod a műanyag bajuszfésűd, ha benned lenne az akarás. 10 dolcsiért lehet mellé venni bajuszvaxot (wtf) és egy nagy szakadék közvetkezik, ami után a 100 dolláros acél-aranyozott fésű van soron. Aki igazán elvetemült bajuszkötő vagy retardált hiú milliomos, annak ez utóbbit javaslom, a többiek vegyék a plasztikot.

by Stanley Chow

Amszterdami kinttartózkodásom alatt a holland kábeltévé szénnéjátszott klipje, amire én is ráizgultam, mielőtt még az agyamra ment volna. A klip maga az olyan szar, hogy már jó kategóriába sorolható, a zene pedig a jaj-de-jó-mondják-benne-hogy-vaddafakk szekció alatt található a zeneboltokban. All day, all night, all day, all night...

torkoznám.

Mai geek dolgunk a floppy alakú post-it tömb. Végre nem concept, meg lehet vásárolni 10 zöldhasúért a a ThinkGeek-en.
Vegyetek addig, amíg még tudja az emberiség, hogy mi ez, s nem csak az informatika múzeumaiban fellelhető absztrakt tárgyként leledz kollektív tudatunkban.