Egy israeli design studio már megint unatkozott. Még jó hogy náluk az unatkozás ilyen szülemények létrehozásában csapódik le, nem pedig a szomszéd madarának légpuskával való kilövésében.

A minap mikor ama rém-hasznos játékot ügyködtem a helyi HiPermarketben, hogy a legtöbb E adalékkal rendelkező élelmiszereket vásárolom meg, kezem ügyébe került A PEPSI, mely nem tartalmaz mesterséges sittet. (Akkor mi van benne? Valszeg a Pepsi fán terem. A Szerk.)

Introducin' Pepsi RAW

Egy dalszöveget prezentálnék. Az angolt mint fegyvernek látszó trágyát ügyesen forgatókat kérdezném, hogy melyik lőn a sanszosabb a két verzió közül. Továbbá arra sarkallnám Kedves Olvasóimat, hogy próbálják első olvasásra megállapítani eme őrület értelmét. Good Luck. You're gonna need it. Mármint a latolgatást értelem alapján értem én, hallásra egyértelműen az elsővel van dolgunk. vagyis... Ezek közül inkább azzal :)

EDIT: Hoppá. Hallgatás után törölném az utolsó kijelentésemet. Át is húzom. Még jó hogy kéznél van barátom, Medvesajt rokona, Edit.

"In through the maze through your reflection,
We enter from a terminal connection."

"In through rays of your reflection,
We enter from a terminal connection."

"Hm. Hm. Hmm. Hm." "Where's Steve going?!?"

Hát ez szerintem magáért beszél. Csakhogy fenntartsam a klisérátát, nehogy az átlag alá süjjedjünk (igen, igen, tudom).

Egy videóremekkel itt most nem fogok szolgálni, de kettővel vagy többel sem, ámdebár megfelelően szórakoztató képsorokat láthatnak majd a repülés szerelmesei (bocsi de néha be kell szabni ide egy agyonhasznált klisét ami már annyira unalmas hogy a saját hányásommal kell közelharcot vívjak a leírásáért cserébe. ezek igazából téged tesztelnek. Ha aszontad 'na bazdmeg' amikor megláttad, hogy 'repülés szerelmesei', akkor csillagos ötössel zártad a napot. a másegyéb rewardokról érdeklődni tessék A. Szerk.-ben)

Szóval aki bírja az ilyesféle mókát az nézze végig nyugodtan, nem kell megilyedni*, a videó alatt bömbölő - egyébként legszarabbzene.lap.hu-n toplista-jelölt - muzsika rövidebb mint a képkockák sora, és a mozgókép alkotója amolyan váratlan csavarként nem tesz be utána semmit, úgyhogy a minifilm majd' felében síri csönd uralkodik (jippíí).

De aki nem bírja slash akit nem érdekel az ilyesfajta mókát (móka) az is feltétlenül tekerje magát oda a 2:40-nél, majd a 3:18-nál bekövetkezendő képsorokhoz**, mert azok viccesek. Persze a megfelelő szintű hahotához megfelelő hangulat kell, no mindegyis. Cső. Enjoy.

* Igen, tudom.

** Igen, azt is tudom, hogy a kettő ugyanaz. De más a zoom-zoom-zoom mértéke, gondoltam élvezkedd végig kétszer. Bocs hogy zavartam vizeid és raboltam drága idődet.

Végrevalahára sikerült megtekintenem a Berlin Calling című remekbe sikerült alkotást (ein film von Hannes Stöhr), amiben ugye Paul Kalkbrenner szerepel főn/fönn/főként, és egy csavarral megpenderítve ő is írta hozzá a zenét, nameg persze valahol önnönmagát játsza el (ami persze igazis meg nemis, de ehhez látni kéne a filmet). Nemis nemzem tovább a szavakat, kellemes szerdaesti lazulást Aaronnal.

Ezt is megértük, amikor a kortárs művészt odáig fajul, hogy magnókazetták deformációjával különböző térbeli alakzatokat hoznak létre. (A már amúgy is létező magnókazetta-térbeli-alakzatokból.) Egy szó mint száz: Zsírfranyák.

Marcello kommentező haverunk hívta fel figyelmem eme nőszemély eme másik zenei oldalára is. Neki tetszik, nekem tetszik, tettszen már nektek is.

[Yael Naim - Shelcha]