Valahogy nem sikerült matek faktra bejutni? Ehem? Kehem? Dehem?
Hát nekem se.
Neki viszont minden bizonnyal igen, sőt talán még egy magyar, meg filozófia faktra is becsusszant, mivel egészen leegyszerűsített matek logikával írja fel az élet nagy fogalmait. Minek is kattogni, ha van egy képletünk? (Na jó, a kattogás szükséges, mondta a Jóravaló Zsebóra.) Kár, hogy ezek nem annyira akcióban alkalmazható képletek, mint amennyire magyarázó jellegűek.
Viszont a rosszhír az, hogy a végtelen tudás ismét csak azok számár cseppen s csurran, akik már elsajátították angolhon csodaszép anyanyelvét. Akik nem, azok keressenek egy bábel-halat.

Emlékeztek még arra a postra amit a Mindennapi Betevő barátunk írt [mely barátság jelenleg csupán egyoldalú, de diesel erővel ügyködünk rajta, hogy eme blogi kapcsolat kétszereplőssé váljon] az olyan könyvborítókról amik a végén filmek lettek, ilyetén tehát nem jöttek létre. Na, ami késik, ugye nem múlik, mi is megtaláltuk a létre nem jött borítóinkat, hogy egy post keretében bemutathassuk őket az óriásérdeműnek. Bár a mi esetünkben ezek a borítók számítógépes játékok (no meg konzolos, lényeg, hogy elektromos játékok) borítói lettek volna, ha nem ebben az elkapitalizálódott világban élnénk és az emberek értékelnék a szép borítókat, plusz a kiadóknak lenne vér a pucájukban szép csomagolásban kiadni a gammákat (nem, nem a sugárt). Itt EGY NAGY LiNK hova is kell téblábolni a teljes gyűjtemény után, amennyiben kis válogatásom felkeltette érdeklődésetek feketepárducát.

Master Martin Scorsese. Ismerjük? Ha nem akkor emberré válásunkat akár el is kezdhetjük a mester összes műveinek megtekintésével. Na azért csak ésszel, ne mondjuk rá, hogy jó, amikor nem is láttuk (bizony, ilyenek is vannak). Csak nézzük meg, mert megéri.

Szóval, a The Departed - A tégla című újkeletű mozifilmje először nekem nem tetszett, de másodjára belopta magát a legjobbak közé eszementen beteges humorával. Egy kicsit rejtett, de halálosan fekete. Ehhez a humorhoz hasonló a soundtrack CD-n könnyedén fellelhető zene, aminek az instrumentálja odaszab - szerintem - az ének ("ének") megér egy somolyt, a lirics pedig csodásan megy a beteg humorhoz ami visszafogottan letépi a fejünket a film óvatosan gondos megnézése közben. Ráadásul rendkívül megfelelően van a mozgóképhez applikálva ez a zene a képsorok alatt is. Na, ez most csak hang. Szöveget angolul itt megtaláljátok a 'more info' részben.

És nem mellesleg amolyan 'oeoeoeoe11oneone'-ként ezzel a betegesen fekete valamivel szeretnék mindenkinek kellemes húsvét hétfőt kívánni, gondoltam megfelelően megy ez a zene az ünnephez. Enjoy. És még kevésbé mellesleg boldog szülinapot biododinak :)

(és konszideráljuk meg a hangerő posszibilis lejjebbvételét, mert szerencsére egy kicsit recseg)

Mivel a helyetekben én sem tudnám szerény neuron-kapacitásommal (értsd: nekem van szerény kapacitásom, NEM Nektek. : ) elképzelni, vajh milyen körülmények közt jönnek létre eme godlike postok. Nos, a válasz felettébb komplex mivel ezt földi keretek közt nem igazán lehet elbeszélni. A jómultkoriban két szürke (lásd: leggyakoribb földönkívüli életforma-ábrázolási-forma) ajánlott fel fejenként két deci Jupiterről származó jaktejet, hitelesített gázgömb-jakszőrrel ízesítve, csak és kizárólag azért, hogy a titok csukjára találjanak. De még az ő földöntúli organizmusukat is megzavarta az a chaoslike rendszertelenség, ami a Szerkesztőségünkben Urálkodik. Nem is szaporítanám tovább a szót (Kérem szépen, mi vagyok én Szó tenyésztő? Nem. Hát akkor meg?!) inkább egy 1 perces páparazzi filmet mutatnék kedves (vagy nem) földtársaimnak, hogy hogy is működik a Szerkesztői élet és logika. (Embedding disabled by request. Brrrrrrrr.)

Skubulj.